A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

kire, kivéve a keresztanyát: őrá háromszor. Természetesen a szülőanyának alkalomadtán vissza kellett vinni a komaebédet. Az ebéd a paraszti táplálkozásban a legfinomabbnak tartott ételekből állt: tyúkhúsleves gége tésztával, gyenge rántott húsok, kuglóf, forgácsfánk, fánk, töltött tyúk, rizsfelfújt, rétes. A tyúkhúslevest egy egész főtt tyúkkal vitték. Minden ebédhez tartozott egy liter bor is. Balatonakaiiban a húslevest hús nélkül vitték. A főtt húst paradicsommártással adták, s külön tették a kosárba a sült húst is. Városlődön meghatározott rendje volt az ebédnek: első alkalommal: tyúkhúsleves, főtt hús, paradicsommártás, egy zsemle, 1 tál, kendőbe kötött forgácsfánk, 1 liter bor. Második alkalommal: borleves, kirántott hús, piskóta, 1 liter bor. Harmadik alkalommal: csirkebecsinált-leves, 1 kuglóf vagy egy tepsi túrós rétes, 1 liter bor. Szentgálon minden alkalommal az ebédet vivő látogató miután megnézte a gyermeket, távozáskor a következőket mondta: „A jó Isten adjon az elment erőd helyett új erőt és egészséget!"

65 Az edényt, amiben az étkeket vitték, nem szabadott elmosni, nehogy sírós legyen a baba. Kemenesszentpéteren az utolsó komaebéd 3—4 kemencében sült kerekes kalács vagy ugyanannyi rábaközi perec volt. A szülést követően az anya csak egy-három hét után ment ki a házból, az udvarról. Első útja a templomba vezetett. Addig, amíg templomban nem volt, még a padlásra sem mehetett fel. Ha első útja az utcára vezetett, nagyon megszólták. Vidékünkön a szülő anyának csak ez az egyetlen avatási szokása élt, amelyet úgy neveztek, hogy „egyháztú' ment ki, egyháztú' ment" vagy egyházkelő. Ez tulajdonképpen megegyezik a magyar nyelvterületen másutt is fellelhető avatási szertartással, amelyet hasonló néven ismerünk, pl. a Fertő-mentén magam is gyűjtöttem. Ez az egyházkelő mindhárom felekezetnél élt, különböző változatai voltak. Jelenlegi kutatásaink nyomán még csak néhány adat ismeretes, a teljes feltárásra a későbbiek során vállalkozunk. A római katolikusoknál az anya többnyire gyermekével 1—2 hét után elment a templomba, ahol a sekrestyében a plébános szentelt gyertyát adott égő állapotban a kezébe (a gyertya lehetett a kereszteléskor hazavitt is, amely a gyermeket egész életében elkísérte), majd imádkozott. Utána a gyermekét kezeiben tartó anyát a stólával bevezette a templomba, majd a főoltár előtt tovább imádkozott. Utána az anyát is, a gyermekét is szentelt vízzel meghintette és elbocsátotta. Az egyházkelés Krisztus templomba való bemutatásának emlékére történt. Stóladíjat is adtak pl. 1840—50 között a papnak 36 kr-t, a mesternek 12 kr-t. Az 1920—30-as években Külsővaton a papnak 1 P-t, a mesternek 20 fill.-t adtak, a perselybe is téve pénzt.

66 Helyenként az anyát a bába is elkísérte. A reformátusoknál a bába jelentette be a lelkésznél az egyházkelőre készülődő anyát. Általában reggel volt az egyházkelő. Az anyát esetenként közeli hozzátartozói is elkísérték. Ott volt a bába is, a gyermek viszont nem minden esetben. Bementek a templomba, ahol hálaadást mondott a lelkész az anyával, majd megáldotta őt. Nem járt érte stólapénz. Ezzel szemben az evangélikusoknál a keresztelés és egyházkelés az egész gyülekezet színe előtt zajlott le. Általában egyszerre volt a keresztelő és egyházkelő, többnyire a hetedik napon. Ha az anya nem tudott részt venni a szertartáson, akkor az egyházkelőt külön későbbre halasztották. A keresztelés után az anya vette kézbe a gyermeket és az oltár elé térdelt, ahol a lelkész az ő nevében hálát adott és Isten áldását kérte, majd kezét az anya fejére téve, áldást mondott. Az avatásért külön stólapénz nem járt, csak a keresztelésért.

67 Az egyházkelés szokása mai napig él még egyes gyülekezetekben. Avatás után megszűnt a bába szerepe is, akinek fizetségét általában már korábban, szülés után 6—10 nappal odaadták. A juttatás falunként némileg eltérő volt. De néhány év leforgása alatt is változott. Az 1920-as években Városlődön 10 Ft-ot fizettek, az 1930-as években a Balaton-mellékén 4 P-t, a Keme10. ábra. Család Berhidáról 1921. Győrffy -Viski felv. Néprajzi Múzeum. F 29 751 Abb. 10. Familie von Berhida 1921. Aufnahme von GyőrffyViski. Ethn. Museum F 29 751 247