A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és a Szövetséges Hatalmak stratégiai légitámadásai a II. világháborúban

delmi tüzérosztályok), a légvédelmi lőiskolából áz I—VIII. légvédelmi gépágyús tüzérosztályokból és az 1-2. gépkocsizó légvédelmi gépágyús ütegből, vala­mint az 1-13. kerületi légvédelmi központokból. 10 A honi légvédelmi tüzérség végleges felállítására ­többszörös átszervezés után — csak 1943. őszén ke­rült sor. A légvédelmi figyelő- és jelzőrendszert a bu­dapesti Országos Légvédelmi Központ (Orléköz vagy Sziklaközpont) koordinálta, s ennek volt alárendelve az 1939-re megszervezett négy, majd 194l-re tizenhá­rom kerületi légvédelmi központ. A 3. kerületi légvé­delmi központ (pk.: Philadelphi Jenő alezredes) Vesz­prémbe települt, s hatásköre a Dunántúl északnyugati körzetére terjedt ki. A központ összesen 101 figyelő­őrssel - őrsönként 15 honvéddel, 1 db 6 x 30-as lát­csővel és egy 1936.M. távbeszélőkészülékkel — rendel­kezett. Az 1-9. kerületi légvédelmi központok auto­matizálása csak 1941. február 27-re fejeződött be s a figyelőőrsök ekkorra gépi kapcsolású üzemmódra let­tek kiképezve. A tervezett R-14. F. rádióállomások azonban még ekkorra sem készültek el. A polgári légoltalom és a katonai légvédelem foko­zatos kiépítése mellett - 1936. október 1-től — meg­indult az 1938. szeptemberéig „titkos" légierő kiépí­tése is. A Légügyi Hivatal (LÜH) 1936. nyarától az országban negyven repülőtér - köztük a Veszprém­jutási, szentkirályszabadjai, tapolcai, pápai, várpalo­tai, tótvázsonyi, kenyéri, lesvári, váti stb. építését ren­delte el. Ezzel egyidejűleg, 1936. október 1-én Szom­bathelyen megalakult a LÜH 3. könnyűbombázó ez­rede — öt század személyiállomány-keret — gépek nél­kül. 1937. május 25-én - a még mindig repülőgépek nélküli - Öt századot Veszprém megyébe telepítették. Az ezredparancsnokságot, valamint a 3/1. osztálypa­rancsnokságot és a 3/1. és 3/2. századokat Tapolcán, a 3/3. századot Veszprémben, a 3/II. osztályparancs­nokságot és a 3/4., 3/5. századokat Pápán összpontosí­tották. A századok csak iskola- és gyakorló-repülőgé­pekkel - pl. a veszprémi 3/3. század 2 db Heinkel HD 22-es, 1 db Bücker Bü-13l-es és 2 db Hungária I. típusú géppel — voltak felszerelve. Ugyancsak Veszp* rém-Jutason állomásozott a LÜH 1/3. vadászrepülő­százada 12 db Fiat CR-32-es kétfedelű vadászgép­pel. Miután a Veszprém-jutási repülőtér elkészült, a német Junkers Művektől vásárolt 3 db kétmotoros Junkers Ju-86 K-2-es kétkormányos bombázó isko­lagépet 1937. decemberében már ideszállították. Rö­viddel ezután, 1938. januárjában - az említett három iskolagéppel — a veszprémi repülőtéren megalakult a „Ju-86-os átképző iskola" (pk.: Dóczy Lóránd rep. százados), ahol megkezdték a repülőgépvezetői és mű­szaki (motor és sárkány) kiképzést. Az 1938. március 5-én meghirdetett hadseregfejlesztési „GyőriProgram" alapján 1938. április és június között a dessaui Jun­kers Művektől folyamatosan megérkezett 63 db két­motoros - 2 x 970 LE-s Weiss Manfréd-Gnome Rho­ne K-14-es csillagmotorral 380 km/órás teljesít­ményű 8000 m csúcsmagasságot elérő, 2000 km ma­1. ábra. Magyar Junkers Ju-86. bombázórepülőgép a tapolcai 3/2. századból. (1940) Fig. 1 : Hungarian bomber Junkers Ju-86 from the Squadron 3/2. of Tapolca (1940) ximális hatótávolságú, 1000 kg bomba terhelésű — nappali közepes bombázórepülőgép. A Junkers Ju—86 K-2-es gépek egy részével a Légügyi Hivatal 2. bombázórepülő-ezredének „Buzogány", „Vörös ör­dög" (Szombathely) századait szerelték fel. A gépek másik csoportját a Légügyi Hivatal 3. bombázórepülő­ezredéhez (pk.: Fráter Tibor alezredes) vezényelték. Az ezredparancsnokság, valamint a 3/1. bombázórepü­lő-osztály parancsnokság és a 3/1. „Isten Nyila" — és 3/2. „Isten kardja" bombázórepülő-századok 9—9 gépe Tapolcán állomásozott. A 3/II. bombázórepülő­osztály parancsnoksága és a 3/4. „Sárkány" - és 3/5. „Hüvelyk Matyi" bombázórepülő-századok 9-9 db gépe Pápán települt. A 3/3. „Sárga Vihar" bombázó­repülő-század a Veszprém-jutási repülőtéren összpon­tosult. 1 * A 2. és 3. közepes bombázórepülő-ezredek mellett egy könnyűbombázó-repülőezredet is fel akar­tak állítani. Erre az olasz gyártmányú Caproni Ca-310. „Libeccio" típusú kétmotoros (2 x 470 LE) repülőgépet szánták, amelynek háromnapos csapatpró­bája 1938. május 29-én kezdődött a tapolcai repülőté­ren. Annak ellenére, hogy a magyar szakbizottság a vásárlást nem javasolta, a magyar kormány 36 db gép­re tett megrendelést. 12 (1. ábra) 1938. augusztus 23-án a bledi konferencián a Kis­antant államok elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Ezzel a magyar légierő titkossága is megszűnt, s szeptember 23-tól a légierő legálissá vált. A gépekre felfestették az ék alakú nemzeti színű hadi­jelet. A 3. közepes bombázórepülő-ezredet a csehszlo­vák válság idején, 1938. októberében riasztották elő­ször. A 3/3. bombázórepülő-század a csákvári repülő­téren állt készenlétben, 1939. januárjában pedig a debreceni repülőtérre vezényelték. Innét február 2-án repültek veszprémi béke repülőterükre. Az egyik bombázó a rossz látási viszonyok miatt Jászberény közelében lezuhant, pilótája (Buzdor őrmester) és még egy fedélzeti lövész meghalt, ketten életben ma­radtak. A szlovákiai válság idején — 1939. márciusá­171

Next

/
Thumbnails
Contents