A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Mithay Sándor: A pápai városház építéstörténete

hajdúnak felváltva volt kötelessége az értékekéit fegy-^ vérrel őrizni.

72 1853-ban készítette el Németh And: rás lakatos a lépcsők alja elé szánt vaskaput.

73 Ez év szeptemberében költözött ki az alsó ,4akrész"-ből a csendőrség, majd azt a pénzügyőrségnek adták ki bérbe.

74 6 évvel később a gyámhivatalba akarták a pénztári hivatalt költöztetni.

75 1892. júliusában értesülünk emeleti építkezésről, bizonyára a hátsó traktusban.

76 Végül, 1910-ben a Pápai Hírlap jelentette, hogy a városházi építkezés aüg. 6-án befejeződött. A kapu mellett a pénztárhelyiségből rendőrszoba lett. A pénztári hivatal a földszint északi szárnyába került. A hátsó épületszárnyba (Steinberger-féle házba) költözött a mérnöki hivatal és a fogyasztási adóhivatal.

77 A városház építésével kapcsolatban érdemes megvizsgálni, hogy miképpen tudott a belső város vezetősége a szokásos bevételeken jóval felüli összegekhez jutni. Ennek egyik megoldása a kölcsönök felvétele, amelyet a bíró és munkatársai meghirdettek. A határozat még 1822. márc. 18-án megszületett, mert az összegek felvételére a „Prefectus Úrtól engedelmet adatott",

78 s a várkastélyba ment küldöttség a kölcsönök, adósságok felvételéért folyamodhatott. A kölcsönadók között szerepelt nagyobb összeggel az első a pátkai kasznár, Huszty József, Arzensperger Péter serfőző, maga Bischitzky Maximilián a tanács építő perceptora, Giettling József pápai uradalmi serfőző, Holczer András nyúli tiszttartó, majd a városi szegény ispotály, a városi tűzikassza, Szakonyi Ferenc tanácsbeli, Veichbad József solti serfőző, öreg Gold Antal timármester, Aigner Sámuel szentbékkállai kasznár. A pénzt, többnyire papír váltóforintban, néha ezüstben 6%-os kamatra vették fel. így megtudjuk, hogy 1 ezüst forint 2,4 .cédulabeli valtóforint."

79 1834-ben már csak 5%-ot kapott a kölcsönadó. Két alkalommal aranyban kölcsönzött Bischitzky a városnak és ennek átszámítása 1 császári arany 11 vft 15 x.

80 Az első befizetés 1822. márc. 18., az utolsó 1842. dec. 7. volt. Újabb pénzszerzési módja is volt a tanácsnak. Házbérbevalláskor 5 vft a taksa az építőpénztár felé. 1826. máj. 6-a óta folyt be többkisebb tétel. Esküdti válság címén is leginkább 10 vft volt a taksa. A különböző ügyekben járók több esetben adtak ajándékképpen kisebb összeget. Az újonc polgárnak is illett bizonyos taksát fizetnie polgári felvétele hivatalos aktusánál. 131 tételben maradt fenn a felvett adósságokról szóló kimutatás. 1842 év végéig az összes felvett kölcsön, amely a megmaradt jegyzőkönyvekben fennmaradt 39,997 vft 30 xr. A kölcsönfelvétel másik nagy tétele az árvák értékéből származott. Erről nem maradt meg tételes kimutatás. A meglevő jegyzőkönyben talált határozatok szerint értéke 6500 vft. Az utolsó feljegyzés 1826-ból való.

81 A földbérletekből ugyancsak származtak építqkassza-beli bevételek. Nagyon hiányosan közölték a bevételeket. A számadáskönyvek elkallódása miatt sem szerezhetünk pontosabb adatokat. 1821. nov-ben választották meg Bischitzky Maximiliánt építő perceptornak.

82 Ekkor határozták el azt is, hogy a befolyó földárendák is az építő pénztárba folyjanak be. A földbérletek ügyében 1822. júl. 11-én történt az első érdemleges döntés. A tőke kamatainak kifizetésére és évenkint legalább egyszer vft visszafizetésére szükséges összeget, a Várospuszta Gyimóti földek után járó bérleti díjat kellett a polgárok közt licitáció révén bekasszálni. Az előbbi földeket, kis bérleti díj ellenében, a belső városi polgárok használták, és a városi tanács tagjai a szolgákkal együtt ingyen művelték. Ha licitációval keltek el a földek akkor is számítani kellett a jegyzők és a ,,concentios várasi szolgák" ingyen földjeire. A pusztán levő zabföldeket is - bérbe - elárverezték. A határozat értelmében a fent említett földeket 6 egymást követő évre adták bérbe.

83 Ez év októberében értesülünk arról, hogy a legújabb szerződéskötés szerint a földekről a bér egy fél évre 1495 vft 30 1/4 x. Ma a vaszari határba eső jó földeket a pápaiak vették bérbe. Az 1841. októberi újabb határozat szerint „a hitelyezett tőke pénzek azon földek haszonélvezet segítségével Isten kegyelméből majd nem vég képpen vissza fizettettek." így a földek bére helyett minden tanácsbeli 50 ezüst ft kapott a város közönséges pénztárából. Az 184 L/42, évben az adófizetés alól is felmentették őket.

84 1822. okt. 5-én egy újabb határozathozatalkor értesülünk a városháza alatt levő nagy pince első bérbeadásáról. Az első bérlő Koller Klára asszonyság, néhai Györgyi Imre devecseri Esterházy birtokon működő tiszttartó özvegye. Valószínűen a pincében bort tároltak. Fél évre az „Árenda" 50 f volt.

85 Csak 1826-ban értesülünk a bor tárolásáról.

86 1835-ben Majer György a pince bérlője.

87 Foglalkozását nem említi a tanácsi határozat Majernek, de bizonyára a posztókereskedőről és keménycserép-gyárosról szerezhetünk újabb adatot. 1854-től 6 éven át a városi jegyző, Könnye Ferenc bérli az előbbi helyiséget.

88 A már említett földszinti boltok bérlőiről is vannak feljegyzések. 1822. okt. 5-től kezdve Obermajer József kalmár az első bérlő az egyik boltban. Egy évre a bér 125 ft.

89 Majd újabb kalmárok, posztósok, órás, borbély, könyvkötő és különböző mesterségbeliek éveken át a bérlők. Kimutatásaink nem pontosak, hiszen a jegyzőkönyvek sem említik mindig mind a két üzletet. így csak a meglevő adatok alapján állítottuk össze az üzletek bérlőinek időrendbeli listáját: 1822: Obermajer József kalmár, 1823: Bernhardt József órás, 1826: Pacham József kalmár, 1834: Csépen József kalmár két boltban, 1835: Heim Mihály posztós a déli boltban, 1841: Hevner József164