A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Körmendy József: Keresztek a felsőörsi határban
nek drága áldott fája, ezen függ az egész világ váltságdíja és üdvünket őáltala nyertük. Jöjjetek hívek hódoljunk és buzgó szívvel mind imádjuk." 15 Krisztus keresztfájáról, annak külső alakjáról az Újszövetség nem ad részletes leírást. Az I. századi keresztény írók közül Justinus, Ireneus, Tertullianus bővebben szólnak róla. 16 A kereszt két gerendából feltehetően 3-4 m függőleges és 2 m vízszintes darabból - állt. A vízszintes rész a függőleges oldalába úgy volt beillesztve, hogy a felső végén akkora rész maradjon, hogy azon az elítélt nevét és bűneit feltüntető tábla még elférjen. Jézus esetében a tábla felirata: „Iesus Nazarenus Rex Iudeorum", azaz a názáreti Jézus a zsidók királya. Rövidítve INRI. Ez volt az ún. latin kereszt, vagy fejes kereszt (crux immissa). A keresztények által használt formák még: a lefelé fordított latin kereszt, a Péter kereszt, az oldalt fekvő Fülöp kereszt, az egyenlő szárú görög kereszt, az X alakú András kereszt, a „T" alakú vagy Antonius kereszt. 1 7 A keresztnek, mint keresztény jelvénynek a tisztelete a katakombákban kezdődött. Krisztus monogramot, horgonyt, görög és latin keresztet festettek, vagy véstek a katakombák falára, vagy szeretteik sírkövére. A Pontianus katakombában található a falra festett, ékkövekkel díszített kereszt a "crux gemmata". 18 A legrégibb mozaik keresztet a római Szt. Pudentiana templomban őrzik a IV. század második feléből. 19 A kereszt nyilvános „diadala" a IV. században indult meg, amikor Constantinus császár 312-ben Róma mellett, a milviusi hídnál, a Krisztus-monogrammal díszített hadijelvények alatt legyőzte ellenfelét Maxentiust, megszüntetve a keresztre feszítést, és amikor édesanyja, Ilona 320-ban megtalálta a Golgotán Jézus keresztjét. 20 A Krisztus-monogram ekkor állandó jelleggel a római hadijelvényekre (labarum) és érmékre került. 21 A pápák, királyok koronáikat, az egyháziak szertartásoknál használt ruháikat, egyes kegyszereket és templomtornyokat kereszttel díszítették. Szokássá vált a keresztnek az egyháziak és a világiak részéről díszjelvényként (mellkereszt, lovagkereszt.. .) való viselése. 22 A VII. századig a kereszt üres, legfeljebb a bárány van alatta. A trullai zsinat (692) elrendelte, hogy a báránykép helyett Krisztus emberi alakját kell ábrázolni a kereszten. A legrégibb domborműves kereszt a római Szt. Sabina templom ajtaján van (V. század), ahol Jézus ruhátlanul van felszögezve. A VII. századi római ábrázolásokon Jézus hosszú tunikában függ a kereszten. A VIII. századi kereszteken a diadalmas, az uralkodó Krisztust ábrázolják dicsfénnyel és királyi koronával „orante" állásban, nincs a kereszthez szögezve. A gótikus kereszteken Jézus töviskoronás feje aláhanyatlik, az egész test fájdalomtól vonaglik, a lágyékot rövid ruha (perizoma) takarja, az eddigi 4 helyett 3 szöggel van felszögezve. A kereszt környéke benépesül: a Fájdalmas Anya, Szt. János apostol, Mária Magdolna, a két lator, a pogány százados, poroszlók, káromló zsidók, az Istent jelző Nap és az embereket jelző Hold veszik körül a szenvedő Jézust. 23 A fent említett keresztábrázolás legnagyobb része freskó, fa vagy fém dombormű, olaj, tábla- vagy vászonkép. A IV. században megkezdődött a fa- és kőkeresztek felállítása is főleg az utak mentén és köztereken. Az angolszász területeken a VIII. századtól a zarándokok gyülekezőhelyein állítottak kereszteket azzal a hittel, hogy az utasok erőt és bátorítást kapjanak az utak viszontagságai közt a kereszten függő Krisztustól. 24 A II. nikaiai zsinat (787) ünnepélyesen kimondotta, hogy a keresztnek nem imádás (adoratio, latria), hanem csak tisztelet (salutatio, dulia) és hódolat (veneratio) jár Krisztus megváltó halála miatt. A IV. konstantinápolyi zsinat Szt. Ambrus milánói püspök szavaival erősítette meg (869) a II. nikaiai zsinat határozatát: „mi Krisztus királyt imádjuk, aki a fán függött, nem pedig a fát." 25 A középkori kutatások és ásatások azt mutatják, hogy hazánk keresztény élete lépést tartott a tudományban és a művészetben is Európa keresztény országaival. A bizonyítékok azonban legnagyobb részt áldozatul estek a XVI—XVII. század háborús pusztításainak. Temetői keresztekről a XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek a „Visitatio Canonica"-k már tudósítanak. Több helyen ezt olvassuk a „régi templom a falun kívül romokban hever, körülötte temető", némelyik helyen megjegyzi még, „kereszt van feszület nélkül, vagy feszülettel." 26 A XVIII. és XIX, században fából és kőből készült útmenti és szabadtéri keresztekkel találkozunk. A fákeresztek felszerelése (Krisztus-test, Fájdalmas Anya, felirati tábla) festett pléh, a kőkereszteké kő, a XIX. század végétől vasöntvény. A XX. században a felsőörsi fakeresztek felszerelése is vasöntvény. A keresztekre vonatkozó felsőörsi szájhagyományt 1938-ban id. Bartl Kálmán temetőgondnok a r. k. temető pénztárnaplójában „A határunkban és községünkben levő keresztjeink eredeti története" címen írásba foglalta. Ezt kutatásainkkal kiegészítve, az adatokat részben helyesbítve az alábbiakban közöljük a felsőörsi határban található, vagy már elpusztult keresztek történetét. 27 (1. ábra) Rőtth József keresztje A felsőörsi határban az öreghegyen Szammer Alajos szőlejénél Rőtth József 1917. okt. 16-án fakeresztet állított, amelyet Kopácsy József veszprémi kanonok áldott meg, akinek szintén volt ott szőleje. Az 1847. évi kimutatásban még szerepelt. A későbbi kimutatások nem említik. Nyoma veszett. 28 Az 149