A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Csaba: A balatönszőlősi református templom kutatása

3. ábra. A toronyalj és a kapu kutatás előtt Abb. 3: Turmsohle und Tor vor der Erforschung A templom kutatás előtt: A falu közepén, újkori kerítésfallal körülvett telken áll a református templom. Mellété a parókia épülete. (1. ábra) A téglalap alaprajzú keletéit templom déli homlokzatának nyugati harmadában, sarkain ferde támpillérekkel támasztott torony áll. (2. ábra) A templom déli oldalán a toronytól keletre egy, az északi oldalon pedig két támpillér látható. A boltozott toronyalj két oldalán kő ülőpadok vannak. Közöttük nyílik a templom egyetlen, vörös homokkőből faragott csúcsíves keretű ajtaja, amelyen kívül középkorra utaló műrészlet nincs az épületen. (3—4. ábra) A teremszerű belső tér fiókos dongaboltozattal fedett. A nyugati és a keleti végében egy-egy lapos ívű karzat áll. A karzatok szintjén nyugatra és délre, ül. keletre és délre kisméretű íves ablakok nyílnak. A két végfalon a földszinten is van két hasonló nyüás. Az északi falon nagyméretű ablak, tőle keletre az előbbiekkel egyező kis nyüás van. A déli falban, a toronyhoz kívülről támaszkodó toronyfeljáró meüett nagyméretű ablak nyüik. A templomban betonpadló, a karzatokon téglaburkolat van. A márványlapos úrasztala a múlt században, a többi jellegtelen belső berendezés (padok, szószék) 1943-ban készült. A templom kutatása: A templomban egy Ny—

К irányú árokkal kezdtük meg a kutatást. A további keresztirányú árkok után három szelvényben kutattunk.

29 (5. ábra) Az 1. árokban a betonburkolat alatt téglapadló maradványát találtuk. (6. ábra) A keleti részen, a csak kis területén megfigyelhető téglapadló után habarcsos járószint következett. Ez a járószint a templom keleti bővítményének első vakolatrétegéhez csatlakozott. Közvetlenül a habarcsos réteg alatt került elő a lebontott szentély fala. Tőle keletre az egykori külső járószintet figyeltük meg -0,56 m mélységben. A bővítmény alapozása -2,0 m mélyen volt, míg a középkori szentély alapozását -1,65 m-nél még nem értük el. (A szinteket a legutolsó betonpadlótól mértük.) A 2. árokkal és az I. szelvénnyel a szentély területének nagyobb részét a bolygatatlan talajig feltártuk. A szentély 3,40 m széles, 3,65 m hosszú és 0,90 m falvastagságú volt. A lebontott falakból csak 30 cm-es felmenő szakasz maradt meg. A rajta levő vakolat tanúsága szerint a szentély középkori járószintje -0,34 m mélyen volt. A diadalív nem szűkült össze. (7. ábra) A szentély észak—keleti sarkában durva mészkőből faragott követ találtunk. (8-9. ábra) Az elszedett, hátsó síkján durva felületű kő egykor fal mellé volt állítva és alsó részének tanúsága szerint a padlóba volt eresztve. Felső részén csaplyuk mutatja, hogy felfelé magasabb volt. Valószínű, hogy szentségtartó fülke lábához tartozott. A szentély közepén, annak falával egy magasságra visszabontva keretszerű, kő oltárlap maradványait tártuk fel. A szentélylépcsőből csak nagyon kevés maradt meg, mivel az oltárral együtt a későbbi sírok nagymértékben elpusztították. A templom építése előtti talajrétegződést csak a kis mélységben alapozott oltár és lépcső alatt figyel4. ábra. A kapu felmérési rajza Abb. 4: Vermessungszeichnung des Tores 115