Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a talajszintben

Pálháza 1963/1964 Fagetum carex pilosae Loksa Imre Pálháza 1963/1964 X-V. 6. V.6VII. 9. VII. 9X. 15. Carabus violaceus 1 4 Carabus intricatus 1 Carabus nemoralis 3 2 Carabus glabratus 1 1 Harpalus latus 1 Harpalus rubripes 1 Pterostichus oblongopunctatus 3 3 Pterostichus vulgaris 1 1 Platyderus rufus 3 Pálháza 1963/1964 Fagetum melicetosum Loksa Imre Pálháza 1963/1964 V. 6VII. 9X-V. 6. vn. 9. X. 15. Carabus violaceus 3 Carabus problematicus 4 Carabus nemoralus 2 2 Carabus hortensis 2 2 Carabus glabratus 4 5 Leistus rufomarginalis 1 Abax parallelepipedus 1 3 Molops piceus 1 Aptinus bombarda 3 5 ssp. problematicus HERBST, alfaja fordul elő, amelyen belül 3, területüeg is elhatárolt alak különböztethető meg. 1. A Keleti-Kárpátokban: Egyeskő, Királykő, Keresztény-havas, Nagy-Hagymás lelőhelyekről. BREUNING már.idézett tanulmányában natio problematicus morpha angustior BORN, néven vezeti be. CSÍKI (1946) ezt a megállapítást elveti, ezt az alakot a BORN által leírt (1911) varieras Holdhausi BORNnal azonosította. 2. Az Északi-Kárpátokban és a Magyar Középhegység északkeleti területein: Bükk hegység, Deményfalva, Fátra, Korytnica, Podhrágy, Rozsnyói és Szoblahoi-hegység, Trencsén, Tribecs, Zempléni-hegység lelőhelyekről. Ezt az alakot BREUNING a natio problematicus morpha cyanescens STURM, néven vezette be. CSÍKI (1946) a megállapítást elveti, az alak földrajzi elkülönülésére, a meglevő morfológiai különbségekre rámutat, de külön néven nem üja le. MANDL a BREUNING féle „morpha" taxont aberratio cyanescens STURM-nak fogja fel, amely szerinte a törzsalak között mindenütt előfordul, legfeljebb magashegyi eltérésről van szó, tehát az ő felfogása szerint sem azonosítható az itt tárgyalt alak példányaival. 3. A Bakony, Kőszegi-, Rozália- és Sopronihegységben élő alak az eredetileg Ausztria hegyvidékeüől leüt törzsfajjal minden tekintetben megegyező, tehát a natio problematicus HERBST-nek felel meg a BREUNING féle taxont alapul véve. CSÍKI (1946) egyszerűen mint a törzsfajt közli. Kárpát-medencei lelőhelyadatai: Borostyánkő: 2 ex., Kőszeg: PÄVEL 24 ex., EHMANN 1 ex., 1928. VIII. SZILÄDY 1 ex., „Velem fölött, bükkösből, kő alól, 1925. IX. 27. 1 ex., 1936. IL 20-30. SZÉKESSY 1 ex., Neudorf: ex coll. STREDA 1 ex., Rozáüa-hegység: 10 ex., Sopron: MOCZARSKI 1 ex., Károly-magaslat, 1954. VIL 10. KASZAB 2 ex., Várhely: 1974. IX. 15. TÓTH L. 2 ex. (1. ábra). A bakonyi lelőhelyadatok: Keszthelyi-hegység: Balatongyörök, 1954. VII. LENCZI 2 ex., Gyenesdiás, „ősz": 18%, Váüus, Apró-hegy, 1957. „nyár" 4%. Pető-hegy, 1958. „nyár" 6% LOKSA in: Querceto-cotinetum. (A Carabus genuson belüli dominancia %-ok vannak megadva, aspektusonként). Északi-Bakony: Farkasgyepű, 1975. VII. 10.-VIII. 11. TÓTH L. 1 ex. in: Fagetum project: Pálháza: 1964. VII. 9. 2 ex., - X. 5. 10 ex. LOKSA in: Ceraso-Quercetum, 1964. VII. 9. 4 ex. LOKSA in: Fagetum melicetosum (2. ábra). A felsorolt lelőhelyadatokat a budapesti és a zirci Természettudományi Múzeum példányai, valamint LOKSA (1966) munkája alapján közöltem. A faj életmódját tekintve eddigi ismereteink szerint talajszinthez kötött sztenők, szüvikol, szürkületkor és éjjel vadászó, carnivor. Tápláléka: csigák, hernyók, rovarok és lárváik. Nálunk az erdei ökoszisztémák mikroklimatikusan hűvösebb, nedvesebb helyeit kedveü, a Középhegység 3-400 m-es magassága alatt nem gyűjtötték. A Bakony hegységből ez ideig és remélhetően a következő években előkerülő újabb példányai talán elősegítik egy, a jövőben esedékes, az infraszubspecifikus taxonjaira vonatkozó revízióját, amely talán tisztázni fogja a faunaterületünkön előforduló alakok taxonómiai státusát. 3. Licinus (Neorescàis BEDELJ hoffmannseggi PANZ. 1797. Areája: Közép-Európa. A magasabb hegyvidék és helyenként a Középhegység (400-2000 m) zárt bükköseiben gyűjtötték, ahol napközben kövek, fadarabok, kidőlt fatörzsek és tuskók alatt rejtőzik. Talajszinthez kötött, feltehetően carnivor 0conkrét irodalmi adatot nem találtam). Nálunk a klímafaktorokkal szemben sztenők szervezet: hidegkedvelő (pszichrofil), nedvességigényes (hygrofil), árnyékkedvelő (umbrofil). Faunaterületünkön üodalmi adatok szerint a hegyvidéken elterjedt (KUTHY 1896, CSÍKI 1905-8, 1946). A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében ezzel szemben mindössze 4 példányát találtam meg: Ludbreg, leg. APELBECK, Tusnád, leg. KUTHY. Az Északi-Kárpátokból több lelőhelye ismert az üodalomból (ROUBAL 1930): Inovec, Kassa, Kelecs, Opatowce, Roznava, Tátra-alja, Vratna. A fentiek szerint igen szórt elterjedésű, de kifejezetten ritka montán fajnak kell tekintenünk. var. nebrioides HOPPE et HORNSCH. 1825. Ez az alak katalógusadatok szerint Krajnában, Horvátországban, Boszniában és Hercegovinában él, de a törzsalak között többfelé előfordul (CSÍKI 1946). Faunaterületünkről közölt üodalmi, adatok: Nagyvázsony (HOPFFGARTEN 1876), Nagyvázsony, Remecz (KUTHY 1896), Kassa (ROUBAL 1930) ismert. A Bakony hegységből: Nagyvázsony (HOPFFGARTEN 1876 - feltehetően azonos: KUTHY 1896), Züc: Páühálás, 1968. VII. 17. TÓTH L. et PAPP J. 2 ex. Farkasgyepű, 1975. V. 9-VI. 9. 1 ex., VI. 9VIL 10. 1 ex., VIL 10-VIII. 11. 1 ex., VIII. 11-IX. 11. 1 ex., IX. 11-X. 13. 1 ex. TÓTH L., Bakonybél: Szarvad-árok, 1964. X. 15. 1 ex. LOKSA I. In: Aceteto-fraxinetum. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő Kárpát-medencei példányokat találtam: Deínice, 1904. V. 17. BIRÓ L., Retyezát: Butapatak, 1956. VII. 26. PAPP J., Velebit, ex coll. REITTER. var. separatus DEJ. 1826. Az alak leírása Magyarországról történt. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem találtam egyetlen példányát sem. Irodalmi adatok szerint: Nagy Fátra: Krizsma, Szörényi-hegység, Zsolnai-hegység lelőhelyekről ismert. (CSÍKI 1905-8, ROUBAL 1930, CSÍKI 1946). A faj és alakkörének elterjedését a 3., bakonyi előfordulásait a 4. ábra mutatja. A fajt és alakkörét illetően a régi adatokban több eüent mondás található mind a gyakoriságát, mind a lelőhelyeit iUetŐen. A faj alatti taxonok is, a jelek szerint, revízióra szorulnának. A farkasgyepűi vizsgálatok további folytatása során várhatóan előkerülő példányok elősegíthetik, esetleg kiegészíthetik a faj ezideig kevéssé kutatott fenológiai, autökológiai, cönológiai és etológiai szempontokból történő megismerését.