Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

BUBICS ISTVÁN: Megemlékezés Dr. Jugovics Lajosról, a dunántúli bazaltok kutatójáról (1887-1975)

Megemlékezés Dr. Jugovics Lajosról, a dunántúli bazaltok kutatójáról (1887-1975) BUBICS ISTVÁN Dr. Jugovics Lajos geológus, c. egyetemi tanár, a Magyarhoni Társulat tiszteletbeli tagja, volt főtitkára, választmányi tag, a hazai bazaltkutatás atyja, Lóczy Lajos barátja 1887. dec. 17-én Budapesten, a Józsefvárosban született. Kortársai, MAURITZ BÉLA, SCHRÉTER ZOLTÁN, TELEGDI RÓTH KÁROLY, PAPP KÁROLY, VENDL ALADÁR közül, csaknem 90 éves korában ő távozott utolsóként. Kívánsága szerint 1975. dec. 22-én szülei sírjába, a monori temetőben helyezték örök nyugalomra. Életpályáját tekintve nehéz, küzdelmes utat járt be. Még kisdiák korában apa nélkül maradt, és hogy édesanyját segítse — jó tanuló lévén — tanítást vállalt. Az érettségi letétele után a Tanárképző Főiskolát végezte el, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1910-1 l-ben KRENNER JÓZSEF professzor mellett dolgozott mint szakgyakornok, majd az Ásványtani Tanszéken megbízott tanársegéd, később adjunktus. 1912-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán doktorált. Hét év után, az Erzsébet Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára kapott kinevezést, az Ásványtan-Vegytan Tanszék vezetőjeként. A főiskolát még Szegedre is elkísérte, ahol 4 évig oktatott. 1932-ben ismét Budapestre került, ekkor a Minisztériumban vállalt állást. Időközben (1933) házasságot kötött Hahn építész és épületszobrász Margit nevű leányával, aki élete végéig aktív segítőtársa volt. Dr. Jugovics Lajos életének legszebb korszaka indult el 1936-ban, amikor a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karának Gazdasággeológiai Tanszékén beosztott főiskolai, majd c. egyetemi tanárként kinevezést nyert. Ez idő alatt mélyült el barátsága tanszékvezetőjével, a Földtani Intézet akkori igazgatójával, LÓCZY LAJOS-sal, kinek rövidesen tudományos titkára lett. A 12 évig tartó oktatással intézeti munkával teli aktív tevékenységének LÓCZY külföldre távozása vetett véget (1948). Átmenetileg az ELTE Földtani Tanszékére került, ahol a Jövedéki Mélykutatásnál tevékenykedett. Rövid idő lejártával 1950-től, most már csaknem haláláig a Magyar Állami Földtani Intézet tevékeny munkatársa volt. Itt kötött szoros barátságot FERENCZ KÁROLY-lyal, ki munkájában is hű segítőtársként működött közre. Befutott életútját hivatásának szeretete töltötte be. Kevés időt szentelt kedvtelésének, a zenének, a színháznak és a jó társaságnak —, magánéletében is szakmáját művelte. Mindemellett szívesen utazott, járt Párizsban, Bécsben, Olaszországban. Szakmai tevékenysége sokoldalúsága mellett is két részre tagozódik. Főiskolai tanárévei alatt leginkább népszerű cikkeket publikált, noha korábbi kiadványai (1912-16) jól tükrözik, hogy KRENNER JÓZSEF oldalán elsajátította mindazokat a gondos minerelógusi sajátságokat, melyek a kőzetek vizsgálatához nélkülözhetetlenek. Az 1914-ben megjelent „Kőzettani és földtani megfigyelések a Borostyánkő-Rohonczi hegységben" c. munkájában már fellelhető annak a csírája, mely később életelemévé vált a hazai, de első-