Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a talajszintben
A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a talajszintben DR. TÓTH LÁSZLÓ Bevezetés A Magyar Tudományos Akadémia, kapcsolódva az UNESCO által 1970-ben meghatározott „Man and Biosphaerd' programhoz, széles körű tervezetet dolgozott ki hazánkban (BALOGH 1971). A Veszprémi Akadémiai Bizottság a hatáskörébe tartozó regionális részfeladatokat határozta meg „A Balaton—Bakony táj kutatása" címen összefoglalva. E feladatkörben, a terre sztrisz ökoszisztémák témakörében, kiemelt helyet kapott a farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma mint interdiszciplináris projectnek a komplex kutatása. Ennek a kutatásnak a megvalósítását a soproni Erdészeti és_ Faipari Egyetem tűzte ki céljául MAYER ANTAL professzor vezetésével. A bükkös ökoszisztéma biotóp- és biocönózis-kutatás célkitűzéseit részletesen ismerteti, és a bükkös hazai jelentőségét elemezve kiemeli a fatermesztési, környezetvédelmi és környezetfejlesztési szempontokat (MAYER 1974, 1975). A kutatásokhoz helyzeténél fogva ideális társintézményként kínálkozott a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum és már évtizedes kutatási programja, „A Bakony természeti képe" a benne részt vevő kutatókkal egyetemben. Miután e programnak magam is tíz esztendeje aktív résztvevője vagyok, és a Bakony bogárfaunájának kutatásában elért eredményeimről több tanulmányban beszámoltam (TÓTH 1968, 1972, 1973: a, b, c), örömmel csatlakoztam a VEAB által elindított bükkös ökoszisztéma-kutatáshoz a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatójának, TÓTH SÁNDOR-nak 1974-ben közzétett körlevele alapján. Szakcsoportomnak és érdeklődésemnek megfelelően 1975-ben a bükkös ökoszisztéma alapkutatási feladataként jelentkező „Állatvilág" témakörben kezdtem meg vizsgálataimat. Résztémám: a bükkös ökoszisztéma talajszintjén élő ragadozó (carnivor) bogarak fajlistájának összeállítása, az élelmi láncban betöltött jelentős szerepükre való tekintettel mennyiségi viszonyaik vizsgálata és a kapott eredmények alkalmazott tudományos vonatkozásainak kiemelése a növény-, illetve az erdővédelem környezetvédelmi problémáinak szempontjából. Az 1975-ös évet a több évre tervezett farkasgyepűi kutatások előzetes felmérő kísérletének szántam. Vizsgálataim így is tízezret meghaladó ízeltlábú példány gyűjtéséhez, sok értékes adathoz és megfigyeléshez vezettek, amelyek indokolták, hogy a témámat képező ragadozó bogarak legtipikusabb családját, a futóbogarakat (Carabidae) kiemelve, az eddig elért eredményeimet előzetes tanulmány formájában közzétegyem és egyidejűleg a további célkitűzéseimet ismertessem. A kutatási terület Farkasgyepű és környéke a Bakony hegységen belül, az Északi- vagy Magas-Bakony résztájon helyezkedik el mind természeti földrajzi (BULLA 1962), mind állatföldrajzi (PAPP 1968, TÓTH 1973), mind erdőgazdasági-tájbeosztási (DANSZKY 1963), mind környezetvédelmi és tájhasznosítási szempontból (JUHÁSZ 1975). A kijelölt terület záródott lombkoronájú bükköst foglal magába, amelyben a „bükk optimumban tenyészik" MAYER 1974, 1975). Részletes botanikai kutatása folyamatban van. Mint ökoszisztéma, hasonlóan a hazai erdőkhöz, a kívülről szabályozott típusba tartozik (BALOGH 1971), természetesen azzal a megszorítással, hogy a külső beavatkozás, a szabályozás foka igen sokféle lehet, még ugyanabban az erdőben is. A terület tagolódása 1. „őserdői" (nem kezelt) 90 éves zárt bükkös. 38,7 ha. 2. 90 éves kezelt, zárt bükkös. 41,4 ha. 3. 32 éves kezelt, zárt gyertyános bükkös. 41,6 ha. 4. 5-10 éves kezelt gyertyános bükkös. 35,4 ha. (összesen: 157,1 ha) A négy erdőrészletben párhuzamosan kezdtem meg vizsgálataimat, ideiglenesen a már korábban kijelölt kísérleti parcellákban. (A kutatások végleges mintaparcelláinak kijelölése folyamatban van.) A vizsgálati módszerek 1. Talajcsapda. A zoológiában közismert és széles körben alkalmazott etilén-glikolos pohárcsapdákat alkalmaztam. Az élelmiszeriparban (tejfel, tejszín stb.) csomagolásra használatos 2 dl-es, vékony falú műanyag poharakat használtam, melyeket esetenként 25 ml hígítatlan etilén-glikollal töltöttem fel. Megállapítottam, hogy ezek a poharak a csapdázáshoz rendkívül előnyösek: könnyűek, nem törékenyek, kereskedelmi értékük gyakorlatilag nincs, korlátlan ideig (még téli körülmények között is) használhatók, a beléjük került áUatok kimászni vagy a falukat átrágni nem tudják. A poharakat peremükig a talajba ástam, majd a feltöltést követően rézsútosan, fadarabbal feltámasztott tetőcseréppel fedtem le. A cserép jó hőszigetelő voltánál fogva jól bevált. Ahol vaddisznótúrással kell számolni, ez a lefedési mód egyáltalán nem használható. Az 1975-ös évben a négy kijelölt erdőrészlet mindegyikén, a kísérleti parcellákban 6-6 poharat helyeztem
