Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. KOZÁR FERENC: A Bakony hegység és peremterületének pajzstetü faunája
A Bakony hegység és peremterületének pajzstetű faunája DR. KOZÁR FERENC Bevezetés A természetföldrajzi értelemben vett Bakony hegység pajzstetű faunája egészen a legutóbbi évekig hiányosan volt ismert. Vizsgálataink kezdetekor 35 fajt tartalmazott az irodalom a terület különböző lelőhelyeiről (KOSZTARAB, 1955, 1956, 1959). A gyűjtések mindössze 24 ponton történtek. A legkutatottabb helyek és az ott gyűjtött fajok száma a következő volt: Keszthely (16), Zirc (11), Veszprém (8), Balatonfüred (7), Bakonybél (6), Tihany (6). Gyűjtési adataink kisebb részét már publikáltuk, melynek során 29 fajt közöltünk a területről, amelyből a korábbi adatokhoz viszonyítva 19 új volt a Bakony hegységre, köztük a tudományra és a magyar faunára új fajok is voltak (DANZIG és KOZÁR, 1973, 1974, KOZÁR, 1969, 1970 a, b, 1971,1972 a, b, c, d, 1974, KOZÁR és DANZIG, 1976, KOZÁR, ÖRDÖGH és KOSZT ARAB, 1976). A dolgozatban szereplő lelőhelyadatok közzétételével a Bakony hegység az ország pajzstetvek szempontjából legalaposabban feltárt területévé válik. E faj- és lelőhelylista lehetővé teszi az emberi tevékenység hatására beálló változások nyomon követését. E célra a pajzstetveket az is kedvező alannyá teszi, hogy helyhez kötött életet folytatnak, így a beálló változások megbízható mutatói. A dolgozatban közölt lelőhelyadatok többsége a magyar faunaismeret számára is új. Számos az olyan faj, amely hazánkból csak a Bakony hegységből ismert (ezt a szövegben megemlítjük), vagy az 1 —2 országos adatot egészítjük ki újabb lelőhellyel. A fajok mellett közölt tápnövények között minden bizonnyal vannak újak az adott fajokra, vagy újak hazánkban. Az ezzel kapcsolatos irodalom kritikai értékelése azonban önálló faji monográfiák feladata és túlhaladja e dolgozat kereteit. Anyag és módszer Gyűjtéseinket 1968-jt ól 19744g végeztük a Veszprém megyei Növényvédő' Állomáson (Csopak). A begyűjtött anyagokat száraz állapotban tároltuk. A meghatározáshoz mikroszkópi preparátumokat készítettünk. Dolgozatunkban a szokásos lelőhelyadatok mellett megadjuk az észlelt fertőzés értékszámát is 5-ös skála (0-tól 4-ig) alapján, bár Üyen üányú felvételezéseket csak később kezdtünk végezni. Néhány kivételtől eltekintve (ezt külön jelöltük) minden adat a szerző gyűjtése. A faunalista teljessége kedvéért bevettük a korábban közölt fajokat és gyűjtési helyeiket is. Az azonos lelőhelyen és tápnövényen végzett éven belüü többszöri gyűjtés adatait helykímélés végett kihagytuk. A megye területéről gyűjtött anyag bizonyító példányai a Növényvédelmi Kutató Intézetben, a Veszprém megyei Növényvédő Állomáson és kis részben a Természettudományi Múzeum Állattárában találhatók. Eredmények Az elvégzett gyűjtések során 9 családhoz tartozó 78 faj jelenlétét sikerült kimutatni a Bakony területén. Ez az ismert hazai faunának 56%-a. Vizsgálataink során kétszeresére emelkedett a területről ismert fajok száma. Leggyakoribbnak a Diaspididae család bizonyult 21, a Coccidae 20 és a Pseudococcidae 15 fajjal. A felsorolt fajok közül az Icerya pure hasi, Pseudococcus longispinus, P. obseurus, Coccus hesperidum, Saissetia coffeae, és az Aspidiotus nerrii csak lakásokban és üvegházakban él, különböző dísznövényeket károsít. Szabadban nem tudnak áttelelni Pajzstetűgyűjtések a terület következő 73 helyén folytak ez ideig: Akiipuszta, Alsóörs, Alsópáhok, Badacsony, Badacsonyörs, Bakonybél, Bakonygyepes, Bakonyszentlászló, Balatonakaii, Balatonakarattya, Balatonaliga, Balatonederics, Balatonfőkajár, Balatonfüred, Balatonkenese, Balatonrendes, Balatonszepezd, Balatonszöüős, Balatonudvari, Balatonvilágos, Bánhalma, Berhida, Csesznek, Csetény, Csopak, Csőszpuszta, Cuha-völgy, Devecser, Dudar, Dudar: ördög-árok, Eplény, Farkasgyepű, Felsőörs, Fenékpuszta, Fenyőfő, Gerence-völgy, Gézaháza, Gyenesdiás, Hajmáskér, Hárskút, Hegymagas, Hévíz, Kamond, Keszthely, Kúp, Marko, Nagyvázsony, Nemesszalók, Nemesvámos, Nyirád, öcs, Pápa, Pápateszér, Pécsely, Pénzesgyőr, Porva, Pula, Révfülöp, Somhegy, Sümeg, Szentgál, Szentgyörgyvár, Szigüget, Tapolca, Tihany, Tótvázsony, Vászoly, Veszprém, Vigándpetend, Vindornyalak, Vonyarcvashegy, Zirc (/. ábra). Legtöbb faj (55) Csopakról került elő, de ez nem a terület rendkívüli fajgazdaságával, hanem az itt folyt intenzív gyűjtésekkel magyarázható. Ezzel Csopak Budapest után az ország legalaposabban feltárt területe a pajzstetűfajokat Uletően. A jelenlegi legkutatottabb helyek és az ott észlelt fajok száma a következő: Veszprém (25), Züc (23), Keszthely (21), Tihany (16), Gézaháza (13), Balatonfüred, Héviz (10), Bakonybél, Tótvázsony (9), Badacsonyörs, Balatonakaü, Farkasgyepű, Pécsely (8). A további lelőhelyeken 8-nál kevesebb faj került elő. A fajok állatföldrajzi megoszlása A vizsgált terület pajzstetűfaunáját az európai-szibériai fajok nagy száma (45%) jeüemzi. JeUegzetes és gyakori képviselői e csoportnak a Phenacoccus aceris, Gossyparia spuria, Pseudochermes fraxini, Eriopeltis Jestucae, Diaspidiotus alni stb. Jellemző, hogy a különböző pajzstetűcsaládokhoz tartozó fajok arányosan fordulnak elő.
