Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. VERESS MÁRTON: Adatok a dudari ördög-árok barlangjainak morfogenetikájához
4. ábra: Ördög-árok 1. 2. 3. 4. számú barlangjainak térképe Abb. 4: Die Karten der Höhlen No. 1, 2, 3,4 vom ördögárok és a mennyezet párhuzamos, a kó'fülkéknél a végük felé összetartó. A hasadékbarlangoknál és a kó'fülkéknél az üreg talpa a völgy irányába lejt. A csőszerű barlangok lejtésviszonyai változatosak, a völgy felé, Uletve befelé is lejthetnek, bennük vízszintes részek is előfordulhatnak. A kőfülkéket leszámítva a mennyezet egy része gyakran hiányzik, vagy földszakadásos nyomokat mutat. A hasadékbarlangoknál a mennyezet lehet egyenetlen, viszont a kó'fülkéknél kiegyenütett, homorú vagy domború lefutású, a csőszerű és az áltektonikus barlangoknál általában fokozatosan lealacsonyodik. A keresztmetszet jól elkülöníthető a keskeny és magas hasadékbarlangok, valamint a széles és magas, kupolaszerű kőfülkék között. Az áltektonikus barlangok önmagukban is elég változatosak, de hasonlíthatnak a csőszerűekhez. A csőszerű barlangok keresztmetszete általában kerekded, kissé megnyúlt. Bár üledékfeltárás nem történt, néhány megállapítás a megfigyelések alapján is lehetséges. Üledékekben általában szegények, minden típusnál előfordulnak szálsziklás aljzatú barlangok. Omladékos és kifagyásos eredetű törmelék figyelhető meg a hasadék- és az áltektonikus barlangoknál, valamint a kó'fülkéknél. A csőszerűéknél a kifagyásos kőzettörmelék a kijárat közelében rendszerint talajjal, agyaggal kevert. Előfordul azonban az is (és az a korróziós forrásbarlangoknál is megfigyelhető), hogy a bejárattól távolabb találhatók talajmaradványok az aljzaton, a felszíni anyagok bemosódása a sérült mennyezeteken keresztül történhetett. Főleg a csőszerű, elszórtan a hasadékbarlangoknál is a falakon cseppkőbekérgeződések figyelhetők meg, az előbbieknél függő cseppkövekkel. A hasadékbarlangok egymáshoz viszonyítva egy kisebb (pl.: a 10. számú barlang) és egy nagyobb relatív magasággal (pl.: a 21. számú barlang) jeüemezhető altípusba sorolhatók (7. 8. ábrák). Utóbbiak hasonütanak a csőszerű ékre, pontosabban közeütenek paramétereikben az átmeneti formakincset mutató barlangokhoz. A jelentős számú üreget magába foglaló csőszerű barlangok típusa szintén további két altípusra osztható. Egy alaprajzilag hosszabb, elágazóbb, nem egyenes lefutású, nagyobb szélességi indexszel (0,85 átlag) rendelkező altípusra, ahol a falakon és a mennyezeteken üstszerű bemélyedések és cseppkőbek érgeződések figyelhetők meg, a kitöltés pedig agyag (pl.: 14. és 17. számú barlangok, 8. ábra), továbbá egy alaprajzüag egyszerű (rövid, nem elágazó, egyenes lefutású) megnyúltabb keresztmetszetű, tehát kisebb szélességi indexszel (0,37 átlagú, a 20/a. számú barlang nélkül 0,48 átlagú) (7. ábra) rendelkező altípusra, ahol viszont az üstszerű bemélyedések hiányoznak, de ugyanígy hiányoznak vagy sokkal kevésbé tapasztalhatók a cseppkőbekérgeződések, a kitöltés viszont az aljzaton kifagyásos kőtörmelék (pl.: a 18/b., a 12. számú barlangok. 6., 7. ábrák). Az előbbiekre az „A" altípus, az utóbbiakra a „B" altípus elnevezést használjuk (IL, III., IV. táblázat). Ez az elkülönítés az ördög-gáttól északra eső, mintegy 200 méteres völgyszakasz barlangjaira jeUemző. E barlangok a mederrel párhuzamosan csoportos, de vonalas elrendeződésben fordulnak elő, a két altípusba tartozók esetenként párosával (pl.: 18/a. és 18/b. számú barlangok, 7., 9. ábrák). 5. ábra: ördög-árok. 5. 7. 8/b. 11. számú barlangjainak térképe Abb. 5: Die Karten der Höhlen No. 5,7, 8/b und 11 vom ördögárok