Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

BUBICS ISTVÁN: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata

A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata BUBICS ISTVÁN Bevezetés E tanulmány a Közép-Dunántúli Kőbánya Vállalat kezdeményezésére és a Központi Földtani Hivatal által megrendelt részletes fázisú földtani kutatási jelentésnek (1973) földtani vonatkozású eredményeit ismerteti. A kutatás komplexitását teljesítette ki, a mélyfúrások karotázs-vizsgálata mellett alkalmazott felszíni geofizikai módszer (geoelektromos, mágneses), melyet RIGLER GYÖRGY geofizikus végzett és LANTOS MIKLÓSNÉ geofizikus értékelt. A kutatás során 5000-es léptékű reambulációs földtani térképezés is történt, melyet a szerző végzett. Az ásványtani és kőzetfizikai vizsgálatokat KERTÉSZ PÁL (BME) és az OFKFV Komlói Laboratóriuma készítette. A Díszei—Halyagos-hegy bazaltminőségi és mennyiségi megállapítására először 1962—63 évben történt kutatás, melyről JUGOVICS LAJOS jelentése (1963) számol be. Ekkor 8 db fúrás mélyült, melyeket HOFFMANN OTTMAR geológus technikus dokumentált. JUGOVICS L. jelentésében a nem terjes értékű fúrások ellenére több, eddig ismeretlen megfigyelést rögzített. Ezek közül nagyon fontos volt az, hogy észrevette a hegy heterogén felépítettségét, bár vulkanológiai okát nem tárgyalja. Az általános földtani jellemzésben viszont megállapítja, hogy a bazaltvulkánosság a pannóniai beltenger visszahúzódása előtt indult meg. A korábbi és e munkával kapcsolatos kutatásokat az tette szükségessé, hogy a Gulács-hegy nemesgulácsi bazaltbányáját tájvédelmi okból megszüntették. Az így kiesett bazalttermék (zúzottkő) pótlására a diszeli bányahelyet volt célszerű továbbfejleszteni. így a kutatás kiemelt célja volt a bazalt minőségének térbeli felderítése és a kitermelhető haszonanyag mennyiségi meghatározása. Ennek érdekében vált szükségessé a kutatás befejező fázisának lebonyolítása, melynek során további fúrások és a már említett vizsgálatok készültek. Az, hogy az ipari természetű kutatás mellett tudományos vonatkozások feltárására és ennek közkinccsé tételére is lehetőség nyílt, köszönetemet fejezem ki a KFH Kutatási Osztályának, és nem utolsósorban a Bakonyi Természettudományi Múzeum Igazgatójának. Köszönettel tartozom továbbá mindazon munkatársaknak, kik a kutatás során hasznos tevékenységükkel segítségemre voltak. 1. Általános ismertetés A Halyagos-hegy bazalttakarója Tapolcától K-re mintegy 7—8 km-re fekszik. A terület földrajzilag a Tapolcai-medence K-i peremét képezi a többi változatos formájú és méretű bazalthegyekkel együtt. A Halyagos-hegy morfológiailag két részből tevődik össze. Az alsó övezet szélesre terjedő, lankásan emelkedő tér színű pannóniai üledék, melyből meredek oldallal emelkedik ki a bazalt. A hegy morfológiájára jellemző az a három eróziós völgy, mely a hegy K-i és É-i oldalán mélyed a bazalt és fekvőjének tömegébe. A Ny-i és ÉNy-i oldal morfológiai alakulása még ma is szemmel láthatóan változik, igaz ebben messzemenően közrejátszik a bányászattal kialakított meddőhányó elhelyezése is (suvadások). Természetes körülmények mellett ezek az oldalak erősen lepusztultak. Ezt legjellegzetesebben a jelenlegi siklópálya mentén található 450-500 m hosszú, 25-30 m széles, bazaltból álló hegylábi törmelék jelzi. A hegy bazaltja egyébként erősen letarolt. A bazalt ily nagymértékű lepusztulását annak köszönheti, hogy az egykori, de a mai térszín is kokkolitos, napszúrásos, vagy népiesen, „kukoricaköves" bazaltból áll. E bazaltkifejlődésre majd még visszatérünk, előzetesen most csak annyit mondunk el, hogy e bazalt nagyon hajlamos az aprózódásra. így nem csoda tehát, hogy a bazalt (a pleisztocén folyamán) nagy kiterjedésű lepelként szóródott szét a hegy lankásabb térszínén. A Halyagos-hegy bazaltjáról elsőként F. S. BEDUANT (1818) munkája emlékezik meg. Az első magyar kutató, ki a Balaton menti, és így a Haly ago s-hegy i bazalt földtani felépítését tanulmányozta, BÖCKH JÁNOS (1874) volt. BÖCKH J. gyűjtéseinek és kőzettani vizsgálatainak eredményeit HOFFMANN KÁROLY már felhasználta a bazaltok geológiai szelvényeinek készítésénél (1878). A Balaton-környék teljességére törekvő geológiai feldolgozása id. LÓCZY LAJOS nevéhez fűződik, aki az 1900-as években indította el „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" c. monográfiái sorozatát, mely a bazaltok geológiai vizsgálatát, vulkanológiai problémáit tartalmazza. LÓCZY L. geológiai munkája során a Balaton környéki bazaltvulkanizmus sok jelenségét, szigorú kritikával, logikus összefüggésben tárgyalja. Az egyes bazalthegyek felépítését, a környező üledékes képződményekhez való viszonyát számos földtani szelvényben rögzíti. Ugyanebben az időben VITÁLIS ISTVÁN a bazalt és bazalttufa kőzettani értékelését végzi. Az általános földtani-kőzettani munkák mellett részlettanulmányokat ad közre a balatoni bazaltokról JUGOVICS LAJOS (1950, 1960). JUGOVICS L. a Halyagos-hegy bazaltját (1963) a bányászat továbbfejlesztése céljából is részletesen vizsgálta. Jelen tanulmány ugyancsak a bazalt kifejlődésére, minőségi vizsgálatára végzett mélykutatás földtani, vulkanológiai eredményeit kívánja bemutatni. A kutatás során 1962-63 évben 8 fúrás mélyült, összesen 469,4 m terjedelemben. 1972-ben ehhez még 5 mélyfúrás csatlakozik, összesen 324,4