Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. MIHÁLY SÁNDOR: Felsőkarbon növénymaradványok a fülei Kő-hegyről
1. ábra: A 2. sz. fúrás tornya a fülei Kő-hegy kőfejtőjében Abb. 1 : Der Bohrturm der Bohrung No. 2. in dem Steinbruch von Kő-hegy bei Füle m-t harántolt fúrásban a homokkő-konglomerátum rétegek szenesedett, növénymaradványos agyagpala, aleurolit betelepülésekkel, vékony kőszenes zsinórokkal váltakoznak. Növénymaradványok (szenesedett állapotban is) 122,8 m és 292,0 m között fordultak elő. Meghatározásra alkalmas anyag a 127,5—132,2 m, 150,0—160,0 m és 253,2-257,5 m közötti szakaszból került elő. A fosszüiák megtartási állapota fúrásanyag ellenére jónak mondható, de a levélrészecskék finomszerkezetének vizsgálata a szenesedési folyamat miatt csak erős nagyítás mellett volt lehetséges. A meghatározott flóraanyag a következő: 127,5-128,0 m Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel 129,0 m Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel, Pecopteris hemitelioides Brongniart, Cordaites principalis (Germar) Geinitz 129,7-130,2 m Pecopteris sp., Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel, Pecopteris hemitelioides Brongniart, Cordaites principalis (Germar) Geinitz 130.7- 132,2 m Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel, Cordaites sp. 150,0-160, m Asterophyllites longifolius Sternberg, Neuropteris obliqua Brongniart, Cordaites principalis (Germar) Geinitz 253,2-253,4 m Neuropteris tenuifolia Schlotheim, Alethopteris grandini Brongniart, Cordaites sp. 254,5-255,0 m Pecopteris sp., Pecopteris koenigi P. Corsin, Alethopteris grandini Brongniart 255,5-255,6 m Pecopteris cyathea Schlotheim, Pecopteris lamurensis (Heer) Corsin, Cordaites principalis (Germar) Geinitz, Cordaites angulosostriatus G. Eury 255,8 m Pecopteris cyathea Schlotheim 256.8- 257,0 m Pecopteris cyathea Schlotheim, Cordaites principalis (Germar) Geinitz, Cordaites angulosostriatus G. Eury 257,4-257,8 m Pecopteris koenigi P. Corsin, Pecopteris cf. lamurensis (Heer) Corsin, Alethopteris grandini Brongniart, Cordaites principalis (Germar) Geinitz, Cordaites angulosostriatus G. Eury A maradványegyüttes túlnyomó része Pecopteris és Cordaites levélmaradvány. A fajöltők (1. sz. táblázat) összképe alapján megállapítható, hogy a fúrásban harántolt fülei homokkő-konglomerátum összlet felső része az alsó stefáni—felső westfáli emeletekbe, alsó része a westfáli emeletbe sorolható. Nyilvánvaló, hogy a fúrás nem harántolta a teljes felsőkarbont. Nem tisztázta, hogy a feküben folyamatos üledékképződést feltételezve az alsó-karbon, vagy pedig üledékhiánnyal számolva a Balaton-felvidéki metamorfizált szilurképződmények helyezkednek-e el. Kérdéses a fülei összletnek a polgárdi kristályos mészkőhöz (melyet legutóbb a felső-karbonba tartozónak vélnek faunisztikai bizonyítékok nélkül) való viszonya is. Amennyiben az tényleg felsőkarbon, akkor izokron heteropikus fácieseket képviselhetnek területi elhelyezkedéskülönbséggel. A fülei fúrás eredményessége a következőkben foglalható össze: 1. Megállapítást nyert, hogy a fúrás nem harántolta a teljes fülei összletet, és a teljes felsőkarbont sem foglalja magában. 2. A fülei törmelékes összlet a növénymaradványok alapján bizonyítottan a felsőkarbon westfáli, — illetve alsó stefáni emeletekbe tartozik. A maradványegyüttes sok közös fajjal nagy hasonlóságot mutat a nyugat-európai (Franciaország, Németország), valamint a sziléziai (Cseh- és Lengyelország) és erdélyi felsőkarbon flórákkal. Ezek alapján valószínű a Dunántúlnak ezekkel a területekkel való szárazföldi öszszeköttetése a felsőkarbon folyamán. 3. A fülei összlet nem a viséi feküje. A szabadbattyáni fúrásokban a viséi bitumenes mészkőösszlet alatt elhelyezkedő homokkő-aleurolit-agyagpala összlet a viséinél idősebb korú, nem azonos a fülei összlettel. A makroflóraanyagot a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumában őrzik. Ezúton tartozom köszönettel LELKESNÉ, FELVÁRI GYÖNGYI-nek az anyagfeldolgozási megbízásért, dr. PÁLFALVY ISTVÁN-nak a lelkiismere tes lektorálásért és számos tanácsáért, PELLÉRDY LÁSZLÓNÉ-nak a kiváló fotók elkészítéséért, valamint dr. MIHÁLY SÁNDORNÉ, GOMBOS ILDIKÓ-nak a technikai munkáért. I. tábla - Tafel I: 1. Asterophyllites longifolius Sternberg (150,0—160,0 m) Természetes nagyság (Nat. Grosse) 2. Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel (127,5—128,0 m) 3. Pecopteris feminaeformis (Schlotheim) Sterzel (130,7—132,2 m) 4. Pecopteris koenigi P. Corsin, Neuropteris sp. (254,5—255,0 m) 5. Pecopteris koenigi P. Cordaites angulosostriatus G. Eury (257,4—257,5 m) Természetes nagyság (Nat. Grösse) 6. Pecopteris cf. lamurensis (Heer) Corsin (257,4—2574 m) Természetes nagyság (Nat. Grösse) 7. Pecopteris cf. lamurensis (Heer) Corsin (257,4—257,5 m) Természetes nagyság (Nat. Grösse) II. tábla — Tafel II: II. tábla — Tafel II: 1. Pecopteris cyathea Schloteim (255,8 m) 2. Pecopteris cyathea Schlotheim (256,8—260,0 m) 3. Pecopteris cyathea Schlotheim (255,8 m)