Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
SZVEZSÉNYI LÁSZLÓ: Madártani megfigyelőúton a Keleti-Beszkidekben
Madártani megfigyelőúton a Keleti-Beszkidekben SZVEZSÉNYI LÁSZLÓ Bevezetés A Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc és a Bártfai Múzeum (Sariskeho Muzea BARDEJOV) között fennálló tudományos és baráti együttműködés keretében a Bártfai Múzeum vendégeként 1977. május 23—28. között lehetőségem nyüt madártani megfigyeléseket végezni az Északi-Kárpátok vonulataihoz tartozó Keleti-Beszkidekben. Kis kutatócsoportunk Bártfától (BARDEJOV) északra a lengyel határ közeiében fekvő Stebnicka-Huta nevű község mellett egy magányos vadászházban kapott elhelyezést, ahonnan lciindulva 4—5 km-es körzetben több gyalogtúrát tettünk a környező hegyekben. Mivel a területen töltött hat nap alatt összesen 41 madárfajt regisztráltam, melyeknek egy része a hazánkban csak ritkán megfigyelhető fajok közé tartozik, nem tartom haszontalannak pontos ismertetésüket. Mielőtt azonban az adatok konkrét ismertetésére rátérnék, röviden jellemzem a területet. A Beszkidek aljzatát a puha agyagpala, a márga és a keményebb homokkő- (flis) vonulat adja, mely a másodkor végén, illetve az óharmadkorban keletkezett. A homokkővonulat formái domborúak, szelídek, de a gerinceket elválasztó mély aszimetrikus völgyek oldalai meredekek. Maga a „beskyd" szó hegyhátat jelent. Általában a széles, erdős és a füves hegyhátak váltogatják egymást, ami a tájnak monotonitást ad. A hegyoldalakból tiszta vizű erek rohannak le a völgyekbe, ahol patakká egyesülnek. A hegyek tengerszint feletti magassága 500-900 méter között váltakozik. Az évi csapadék kb. 800 mm, a középhőmérséklet 5 C fok, borultsági fok 60—65%, uralkodó széhrány a Ny-i. A tájat nagy kiterjedésű erdők borítják, szántóföld szinte alig látható - ritkán lakott vidék. Mivel határmenti terület, a turizmustól sem háborgatott, a madárvilág itt viszonylag nyugalmat talál, mentesült a civilizációs ártalmaktól. Az erdőáUomány összetétele a következő: bükk 60%, lucfenyő kb. 25%, magas kőris kb. 5%, nyír kb. 5% Az egyéb 5%-ba tartoznak a még szórványosan előforduló fás szárú növények, így a patakmedret követve az éger, a fűz, a mogyoró, a platánlevelű juhar, a bodza, az utak mentén pedig a vörösfenyő, az erdei fenyő, a a vadgesztenye, gyertyán és csenevész termetű akác. Cserjeszintben a tisztásokon és erdőszéleken szórványosan lehetett látni a borókafenyőt, kökényt és lucfenyőcsemetét. Ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a Kárpátoknak e madártanüag értékes és változatos tájegységéhez, szükségesnek tartottam a terület rövid bemutatását. A megfigyelt fajok ismertetése 1. Gólya (Ciconia ciconia) Egy táplálkozó példányt láttam 1977. V. 24-én StebnickaHuta-tól déüe a Kamenec-patak meÜett. 2. Egerészölyv (Buteo buteo) Feltűnően gyakori a vidéken, ami a széles erdőrengetegben való háborítatlan fészkelését bizonyítja. Naponta láttam több példányát a vadászház felett is keringeni. Adatai: V. 23. 3 pld., V. 24. 8 pld., V. 25. 4 pld., V. 26. 3 pld., V. 28. 4 pld. 3. Békászó sas (Aquila pomarina) Dr. WEISZ TIBOR múzeumigazgató, ornitológus szerint legalább 4 pár fészkel a környező hegyekben. Gyakoriságát a Bártfai Múzeum utóbbi évekből származó gyűjtései is alátámasztják. V. 24-én Stebnicka-Huta környékén láttam egy példányt. 4. Császármadár (Tetrastes bonasia) V. 26-án egy forrás meüől rebbent fel gyors szárnycsapásokkal 2 pld. 5. BUlegető cankó (Actitis hypoleucos) A Kamenec-patak kavicsos partszegélyén mozgott 3 pld. V. 24-én. 6. Kék galamb (Cokimba oenas) Bugását haUottam V. 24-én és V. 26-án. 7. Gerle (Streptopelia turtur) Több is turbékolt a vadászház környékén V. 24-én és V. 25-én. 8. Kakukk (Cuculus canorus) Naponta szólt egy-két példány. 9. Uráli bagony (Strix uralensis) GALAMBOS ISTVÁN botanikus koüegám növénygyűjtés közben talált rá V. 24-én egy vágás szélében fészekből kipottyant, de már tollas fiókájára. A fióka kb. 2 méter magasságban egy kihajló ágon ült és az egyik szülő a közeü magas bükkfák egyikerői mindig szemmel tartotta. A fióka fotózása közben a szülőmadár agresszíven támadott és kutyaugatásszerű hangot haüatott. Dr. WEISZ TIBOR szerint a terület egyik leggyakoribb bagolyféléje, a múzeum gyűjteményében is több példány látható belőle. 10. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior) V. 24-én figyeltem meg egy példányát. 11. Fehér hátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) V. 24-én közvetlenül a vadászház közelében lucfenyőn táplálkozott egy példány. 12. Fenyvescinege (Parus ater) Gyakori, megfigyelve V. 24. 3 pld., V. 26. 2 pld. 13. Kormos fejű cinege (Parus montanus) Egy példányt láttam V. 24-én.
