Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. MARIÁN MIKLÓS-MARIÁN ORSOLYA: A Fenyőfői Ősfenyves kétéltűi és hüllői

Hyla arborea LINNÉ - Zöld levelibéka Lelőhelyek: Bakonyszentlászló: elhagyott fürdőmedence, elegyes erdő (1966). Fenyőfő: erdő, (1967). Halastó: (Szitta T., 1975). Testhossz: 43 mm. Országosan elterjedt faj. A növényzeten magasan felhatol. Fa koronájában 8 m magasan is megfigyeltük. Lárvái később, szeptember elején alakulnak át és hagyják el a vizet. Jó idő esetén későn húzódik téli álomra. Bankovics Attila október 27-én még gyűjtötte fiatal példányát (1972). Rana arvalis Wolterstorffi FEJÉRVÁRY - Hosszúlábú mocsári béka Lelőhelye: Fenyőfő: Halastó (1966,1967,1977). Testhossz: 34-57 mm. A megvizsgált példányok mintegy fele viselte a hát középvonalában húzódó tipikus, világos színű ,arvalis" csíkot. Akadtak olyan egyedek is, amelyeken az e fajra jellemző barna szín alig jelentkezett. Egészen szürkék voltak ezek a példányok. A hosszúlábú mocsári béka sík- és dombvidékeinken él (6. ábra). Rana ridibunda PALLAS - Tavi béka Lelőhely: Bakonyszentlászló: kubikgödör (1977«). Fenyőfő: Halastó, mocsár (1966, 1977). Számos példányt megmértünk. Testhosszúságuk 52-64 mm volt, ami messze elmaradt az országos 100—130 mm-es átlag alatt. Valószínű oka, hogy egészen kifejlett egyedeket, amelyek rendkívül elővigyázatosak, nem tudtunk gyűjteni. A tavi béka az alföldek jellemző faja (7. ábra). 6. ábra: Hosszúlábú mocsári béka — Rana arvalis Wolterstorffi (foto: Puskás L.) Abb. 6: Langbeiniger Sumpffrosch — Rana arvalis Wolterstorffi (Foto: I. Puskás) REPTILLA - HÜLLŐK Anguis frigilis LINNÉ - Törékeny gyík Lelőhely:! Fenyőfő: Halastó (Tóth Sándor 1971), mocsár (1977). Teljes hossz: 180-300 mm. Hazánk bokros, erdős területem csekély számban, sokfelé előfordul, szürkületi életmódja miatt azonban ritkán látható. A párás, növényzettel fedett helyeket kedveü. A fenyőfői Halastó mellett sűrű csalánban is megfigyeltük. Lacerta agilis LINNÉ - Fürge gyík Lelőhely: Bakonyszentlászló: ligetes, fenyves szálerdő (1966). Fenyőfő: Halastó mellett (Tóth Sándor, 1971, Tóth Ilona, 1973), ösfenyves (Kamondi Katalin-Szitta Tamás, 1976), csemetekert (1977). Teljes hossz: 187-200 mm. 7. ábra: Tavi béka — Rana ridibunda (foto: Puskás L.) Abb. 7: Teichfrosch — Rana ridibunda.(Foto: I. Puskás) Kissé nedves réteken, erdei tisztásokon, Magyarországon közönséges gyücfaj (8. ábra). Figyelemre méltó színvarietásza került elő a fenyőfői Halastó meüol: a kifejlett nőstény hátán, világos izabella-barna alapon, két, sötétbarna téglalapokból összetevődött sáv húzódik, amelyet külső oldalukon széles, drapp színű csíkok határolnak. E meglehetősen ritka változat megfelel a Méhely Lajos: Herpetologica Hungarica c. befejezetlen ikonográfiájában a XIX. tábla 4. képen bemutatott „forma" -nak. (Leltári szám 73.35.1). Lacerta viridis (LAURENT!) - Zöld gyüc Lelőhely: Bakonyszentlászló: elegyes erdő szélén (1967), Fenyőfő: ösfenyves (Bankovics A. 197.1, Szftta T., Ilosvay Gy. 1973). TeBes hossz: 78-320 mm. Hazánk e legnagyobb gyíkfajta az alföldtől a hegyvidékig — a kissé szárazabb területeken - néhány évtizede még mindenütt megtalálható volt. Állománya ma már erősen megritkult. A fenyőfői ösfenyves területén sem sok él. Az erdei utak, erdőszélek, tisztások szélének ökotonjaiban találhatjuk (9. ábra). Natrix natrix LINNÉ - Vízisikló A fenyőfői Halastó szegélyzónájában, a part sasos sűrűjében műiden vizsgálati évben megfigyeltük, de nem gyűjtöttük. Magyarországon általánosan elterjedt faj. (10. ábra). 8. ábra: Fürge gyík — Lacerta agilis (foto: Soós O.) Abb. 8: Zauneidechse — Lacerta agilis (Foto: O. Soós) /