Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
FAZEKAS IMRE: A Keleti-Bakony nagylepkefaunája I. Királyszállás és környékének nagylepkefaunája
(ssp. albida DAN.) említi. Nem kizárt, hogy a hazaiak ezen alfajjal azonosak. 22. Poecilocampa populigrisea DAN. A hazai populációk egy része (Dunántúl) nem azonos a nomenklatúrái alakkal, hanem az ausztriaiakkal együtt külön alfajt képviselnek (vö. DANIEL, 1968). A típuspéldányok egy része Somogy megyébó'l származik (leg. PAZSICZKY és fénycsapdák). 23. Spialia sertorius HFFMGG. és S. orbifer HBN. (26. ábra) HIGGINS (1975.) újabb munkájának a5. orbifer HBN.-t a 5*. sertorius HFFMGG alfajának tekinti, amely megállapításával nem érthetünk egyet. A vizsgálatok szerint egyre több állatföldrajzi adat bizonyítja (MAUCHA, I960., HRUBY, 1964., LORKOVICH, MLADINOV, 1971., LORKOVICH, 1973., GYULAI-UHERKOVICH-VARGA, 1974), hogy az expanzív típusú, pontomenditerrán S. orbifer HBN. és az atlantomediterrán S. sertorius HFFMGG. elterjedési területe a Kárpátmedencében nagy területeken fedi egymást, ugyanakkor hybrid populációkról, ületve példányokról nincs tudomásunk. Mivel subspeciesnek csak azokat a populációkat nevezhetjük, amelyek egy meghatározott areával rendelkezve, ugyanazon faj populációival kismértékben keresztezó'dnek, a jól megfigyelhető morphológiai, fenológiai, ökológiai és ivarszervi különbségek alapján, a S. orbifer HBN.-t önáüó fajnak keü tekintenünk (vö. FAZEKAS, 1978/b). Tanulmányom lezárása után szereztem tudomást R. de JONG-nak (Rijksmuseum van 20. ábra: Az Eriopygodes imbecilla F. magyarországi elterjedése: 1, feltételezett elterjedési területe, 2, lelőhelyek, 3, izolált, szubspecifikus jellegű dunántúli populációja Abb. 20: Die Verbreitung in Ungarn von Eriopygodes imbecilla F.: 1, angenommenes Verbreitungsgebiet, 2, Fundorte, 3, die isolierte transdanubisdie Population von subspezifischen Charakter 21. ábra: Az Eriopygodes imbecilla F. repülési görbéi 1975/76. években Abb. .12: Die Flugkurven von Eriopygodes imbecilla F. in den Jahren 1975—1976 22. ábra: Az Eriopygodes imbecilla F. hím ivarszerve (Királyszállás, 1975. VI. 14. i Fazekas I., gen. prep. Fazekas I. No. 980.) Abb. 22: Männliche Genitalien von Eriopygodes imbecilla F. (Királyszállás, 14 1975. kel. I. Fazekas, gen. prep. I. Fazekas No. 980.) Natuurlijke Historie, Leiden) az ún. sertorius fajcsoportc végzett palearktikus szintű vizsgálataüól, amelyek a fentiek* teljes egészében igazolták. 24. Artogeia ergane GEYER (27. ábra) Elterjedését ületően mind a hazai, mind a külföldi üodalom ban eltérő vélemények alakultak GOZMÂNY (1968.) szerű Délkelet-Európában, Kisázsiában és Iránban fordul el< HIGGINS és RILE Y (1971.) adatai alapján a faj Észak-Sp nyolországban és Délkelet-Franciaországban az emÜtett téri leteken át Szíbriában, Irakban is előfordul. Dél-Tüoltól (D/ NIEL-WOLFSBERGER, 1957.) Veronáig (WOLFSBEI GER, 1959.) sok helyről kimutatták. Legészakibb areája tú haladja a 47. szélességi fokot (Ausztria, Magyarország), de 48. fokot sehol sem éri el. De LATTIN (1967.) térképé tévesen ábrázolja kárpát-medencei elterjedését, hiszen a Dur vonalát sehol sem lépi túl. Hasonló jelenség több hazai nag] lepkefajnál megfigyelhető (pl. Eupithecia guenata MILL Agrodiaetus dámon SCHIFF, stb.). Izolált hazai populációja Keszthelyi-hegységtől a Vértesig a hegységek déli, mészköve dolomitos oldalam tenyészik. KüályszáUás környékén (Kc pasz4tegy) június végén szubdomináns fajként jelentkezett. 25. Pseudophilotes vicrama schiffermülleri HEMMING Nem érthetünk egyet azokkal az újabb megáüapításokkal (vi HIGGINS, 1975.), amelyek a schiffermülleri formát a 1 baton BERGSTR. alfajának tekintik. A schiffermüüeri min morphológiaüag, mind ökológiaüag és áüatföldrajzilag, de ki lönösen ivarszervileg igen különbözik a baton nominotipiki formájától. Több kutató (MOORE, 1865., HEMMING 1929., KAISILA-PELTONEN, 1955., FRIESE, 1957., UR BAN, 1958., KOCH, 1963., FAZEKAS, 1978/b) ide vonal kozó vizsgálatai alapján megállapíthatjuk, hogy a P. vicram MOORE-t önáüó fajnak, s a schiffermülleri HEMMING-et a fajának kell tekintenünk. Király szállás és környéke nagy lepkefaunájának jegyzéke A faunajegyzékben különböző szerzők nomenklatúráját köve tem: Noctuidae-knél BOURSIN, DUFAY, HEINICKE mur