A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

23. Kesellőhegy II. A sánc elvi rekonstrukciója. Abb. 23. Kesellő-Berg II. Grundsätzliche Rekonstruktion der Schanze. elszenesedett fadarabot, ugyanitt kissé távolabb pedig ennél is kisebb töredékeket sikerült megfigyelni. A kőfal mellett mindkét oldalon, de különösen a belső oldalon sok cserép került elő, a sánc valamennyi rétegéből, még a kőfal feletti vékony földből is. A kőfal alatti fekete, néhol égés nyomát is mutató humuszból ugyancsak kerültek elő edénytöredékek. A K-i falszakasz belső oldala mellett 30 cm mélyen újkori vaslánc jelezte, hogy a rétegek értékelésénél fenntartással kell élni. A Ny-i falszakasz külső oldala mellett a cserepeken kívül három, 2,5 m-rel kijjebb pedig egy bronz nyílhegy is előkerült (41-44. kép). Magában a falban is találtunk néhány cserepet az átvágásnál. 2. árok. Az 1. munkahelytől K-re, 40 m távolságra ismét átvágtuk a sáncot egy 6x5 m-es szelvénnyel, amihez a lejtőn még egy 17 m hosszú, 1 m széles kutatóárok csatlakozott (12. kép Kesellőhegy II. 2, 18. kép). A sánc itt csak földből állt, mindössze néhány kő volt benne. Sok égett, faszenes föld mutatkozott, ezért 10 cm-ként gyalultuk lapáttal a földet. Elsalakosodott agyagdarabok is voltak. 80 cm mélyen a vörösre égett földben elszenesedett fák bontakoztak ki a sánc hosszanti irányával egyezően, bár attól kissé eltérő irányban. Ugyanebben a mélységben, a sánc belső oldalán még több nagy szénfolt mutatkozott, ezek azonban semmi rendszert nem mutattak, a farostok irányát sem sikerült megállapítani. A két kibontakozó fa egymástól 100-110 cm-re feküdt, a külsőnek a vastagsága 18 cm, a belső szélesebb, de körvonalai elmosódottak. Köztük, de kb. 40 cm-rel feljebb, négy rövid, keresztirányú fa is előkerült, ezek azonban vékonyabbak voltak. 100 cm mélyen újabb fák alakultak ki, az előzőkkel közel azortos irányban, ezúttal kb. Iß0 cm szélességben ötöt sikerült megállapítani. Közvetlenül alattuk már az érintetlen, sziklás altalaj következett. A külső lejtőn ásott kutatóárok világosan mutatta, hogy itt sincs sáncárok, de az 1. munkahelyen tapasztaltakkal ellentétben még a felszínen heverő köveket sem szedték össze, ezért nincs kő itt a sáncban. Az 1. munkahely és 2. kutatóárok tehát merőben eltérő sáncszerkezetet mutatott, ezért az ellenkező irányban, a kőfalas részről Ny-ra is átvágtuk a sáncot: 3. árok. A kutatóárok szélessége 1,5, hossza 15 m volt (19-21. kép). A sánc itt is csak földből állt, kő egyáltalán nem volt benne. A sánc közepétől kezdődően, a külső lejtőn 20—25 cm vastag, vörösre égetett réteg húzódott 5 m szélességben, közte elszenesedett fák feküdtek vízszintesen, a sánc hosszanti irányának megfelelően. A fák három csoportban, lépcsőzetesen egyre alacsonyabb szinten kerültek elő. A felső kettő két-két, hegyes szögben csatlakozó fát mutatott (ágasfák? ), a középső alatt még további három volt. A külső, legalsó szinten két fa és három cölöp maradványa bontakozott ki. A legfelső fáknak csak a külső oldala szenesedéit meg, a belső oldaluk a föld elszíneződése révén volt megállapítható. Utóbbi részüket tehát tűz nem érte, hanem elkorhadtak. Hasonló jelenséget találtunk a legalsóknál is, ahol a kutatóárok falából 30-40 cm-re elszenesedve nyúltak ki, de folytatásuk ugyancsak földelszíneződés révén volt azonosítható. A három, kerek keresztmetszetű cölöp csonkja függőlegesen állt, átmérőjük 10-12 cm volt. A fák csak egy-egy szintet jelentenek Qcivéve középen), de felettük, és részben alattuk is, mindenütt további faszéndarabkák, szenes foltok voltak megállapíthatók. Ezekben a faszerkezet többi, de szétomlott részét kell feltételeznünk. 4-5. kutatóárok Még két helyen sikerült a sáncra némi adatot nyernünk. 1963-1964 telén a sáncvár ÉK-i szélén az erdészet új földutat létesített és ennek során a Csörgő-patak mindkét oldalán egy-egy helyen átvágták a sáncot. Itt mindössze a profilt faragtuk függőlegesre, vízszintes irányú feltárást nem végeztünk (12. kép Kesellőhegy II. 4,5, 22. kép). Mindkét metszet azonos képet nyújtott: a sánc tiszta földből áll, kő egyáltalán nem volt benne, de szerkezetre utaló nyomot nem találtunk. Mindkettőnél a telep belső területe felé eső oldalán került elő árok, ami nyilván a sánc építéséhez szükséges föld kitermeléséből maradt fenn, külső oldaluk a természetes hegylejtőben folytatódik. A Csörgő-patak bal oldalán lévő metszetben (22. kép 4) a felszín alatt 20-40 cm-re néhány apró, vörösre égett rög is volt. Cserepet egyik helyen sem találtunk. A sánc szerkezetére a három rendszeres átvágás, kerek 100 méteren belül, kétféle eredményt hozott. Az 1. munkahely kőfala, bár a leglátványosabb volt a három átvágás közül, szerkezetileg csak keveset árult el. Az erődítés vonalát itt a kőfal jelentette, függőleges oldalfalakkal, de a mellette lehullott faszéndarabkák és az égett föld faszerkezetre is utalnak, amiről azonban semmi közelebbit sem sikerült megtudni. Csak feltételezhetjük, hogy a kőfal tetején fából készült mellvéd nyomai ezek. A 2. és 3. átvágás, bár nem mindenben egyeznek meg egymással, egyformán csak fából és földből készült sáncot mutatott. A külső frontot vízszintesen fekvő fatörzsekből álló, függőleges fal jelentette és valószínű, hogy a belső is hasonló volt, a közüket pedig földdel töltötték ki. A 3. átvágás szerint a külső frontot függőleges cölöpök is tartották. A sánc pontos szerkezetét nem ismerjük, az itt bemutatott rekonstrukciós rajz azonban megközelíti az egykori valóságot (23. kép). A belső terület kutatása A belső terület kutatására semmi kiindulási pontunk sem volt. A sűrű erdő miatt a nyiladékok mutatkoztak legalkalmasabbaknak ásatásra. Az 1. munkahelyen áthaladó ÉÉNyDDK irányú nyiladékban egészen a D-i sáncig, valamint az erre merőleges nyiladék Ny-i ágában, ugyancsak a sáncig, 20-30 méterenként ástunk 4-5 m hosszú, 50-100 cm széles kutatóárkokat. Követ sehol sem találtunk, mindenhol löszös, agyagos talaj volt. Majdnem valamennyiben került elő többkevesebb cserép, néha égett agyagrögök is. Egyik helyen különösen sok cserép mutatkozott, ezért itt kiszélesítettük az árkot, de eredmény nélkül. Mivel a Csörgőkút bővizű forrása nyilván az őskorban is jelentős szerepet játszott a telep életében, ennek környékén is ástunk néhány kutatóárkot. Itt azonban az erdő különösen sűrű, áttekinthetetlen és a felszín is egyenetlen. A forrás felett emelkedő, 6-8 méterrel magasabb terasz elmosódott nyomain feltűnően sok cserepet találtunk, továbbá vörösre égett földet, de egyéb telepjelenségre nem akadtunk. A belső terület kutatása csakis nagyobb felületek feltárásával járna eredménnyel, erre azonban nem volt lehetőség. Annyit mégis sikerült megállapítani, hogy a földvár belső területét is lakták, a cserepek mennyisége alapján huzamosabb ideig. 89