A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Kőszegi Frigyes–Kralovánszky Alán–Varga Béla: In memoriam Dr. Nagy László (1904–1978)

keit megmentse. A rábízott nemzeti kincseinket ládákba csomagolva Veszprém, illetve környékének bombabiztos helyeire rejtette és ásta el. A háború hivatalos befejezése előtt, 1944. április 2-án már ott találjuk ajelentősen megrongálódott múzeum épületének mentési munkálatainál, az anyag biztonságba helyezésénél és a helyreállítás munkáinál. A legfontosabb és legjelentősebb feladatait a kulturális újjáépítés területén végezte, fáradhatatlan munkása, vezetője lett Veszprém város és Veszprém megye szellemi életének, nemcsak mint az új feladatokkal birkózó múzeumi és könyvtári igazgató, hanem mint Veszprém megye Szabadművelődési Tanácsának elnöke is. A Budapesti Történeti Múzeumhoz kerülve, nevéhez fűződik Budapest régészeti leletmentő hálózatának, a későbbi Adattárnak megszervezése. Békásmegyeri ásatásai új fejezetet nyitottak a főváros késő bronzkori történetének rekonstruálásában, és értékes, addig ismeretlen leletekkel gyarapította ezt a múzeumot is. Példamutató ásatásaival iskolát teremtett a hamvasztásos temetők feltárásánál. A Budapest III. ker. Vöröshadsereg úti temető mintegy 330 késő bronzkori sírja egyedi mellékleteivel mind ez ideig példa nélkül áll nem csupán hazánkban, hanem egész Közép-Európában. A sors valahogy úgy hozta, hogy legfontosabb feltárásai temetőket hoztak napvilágra. így nem véletlen, hogy legtöbbet a halottkultusz rejtélye foglalkoztatta, s ezen belül az őskori vallástörténet kérdése. Azonban németországi, erdélyi, jugoszláviai, bulgáriai és görögországi tanulmányútjain nemcsak ezekkel foglalkozott, hanem a kismesterségeket is tanulmányozta. Széles körű tudását nemcsak élőszóban, az általa rendezett kiállításokon, hanem népszerűsítő és tudományos közleményekben is hasznosította a társadalom számára. Mindezeken felül szerkesztő bizottsági tagja volt a Folia Archaeologica, társszerkesztője a Dunántúli Szemle, és szerkesztője a Publicationes Veszpremiensis folyóiratoknak. Mint minden alkotó emberé, tudósé, az Ő munkássága is torzó maradt 1978-ban bekövetkezett halálával. Búcsúzunk Dr. Nagy Lászlótól volt munkatársai, a veszprémi Bakonyi Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum dolgozói nevében is azzal, hogy emberi és tudósi emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük. Kőszegi Frigyes-Kralovánszky Alán Harminc éve, hogy a szocialista magyar közművelődési könyvtárügy fontos állomásaként Veszprémben megnyílt hazánk első körzeti könyvtára. Amikor most összegezzük megyénk könyvtárainak három évtizedes fejlődését, ismét átgondoljuk munkánk eredményeit, gondjainkat, feladatainkat, elsőként arról az emberről kell megemlékeznünk, akit e munka egyik szellemi atyjának, megszervezőjének és elindítójának tekinthetünk: Dr. Nagy Lászlóról. Irodalomtörténésznek indult, a budapesti és külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait. Irodalomtörténeti publikációi alapján kapott ösztöndíjat a berlini Magyar Intézetbe tanulmányai folytatására. Voltaképpen itt, a berlini egyetemen került kapcsolatba a könyvtárüggyel. Irodalomtörténeti és esztétikai stúdiumai mellett ugyanis Fritz Milkaut is hallgatta, aki a század első felének világhírű könyvtári szaktekintélye volt. Könyvtári kézikönyve nálunk is közismert. A gazdasági válság azonban lesodorta a szépen induló pályáról, és a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott gyakorlati képzés után muzeológusként került Veszprémbe 1933-ban. Veszprémben akkor nem volt nyilvános könyvtár, és ilyennek létesítésére még csak kezdeményezések sem voltak. De volt a múzeumnak egy elég nagy, hagyatékokból összegyűjtött könyvanyaga. Nagy László Veszprémben történő letelepedése után azonnal elkezdte a múzeum könyvtára tevékenységének új alapokra való helyezését. Ezt a munkát a múzeumigazgatói teendők átvétele után még határozottabban és céltudatosabban folytatta. Nemcsak felismerte a könyvtár jelentőségét a város és az itt élő emberek életében, hanem minden erőt és eszközt felhasznált annak érdekében, hogy az addig főként ajándékozások útján gyarapodó szakkönyvtári gyűjteményt a közművelődés szolgálatába állítsa és nyilvános szolgálattá fejlessze. Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy pár évi erőteljes és következetes munka után Veszprémben az akkori igényeknek minden tekintetben megfelelő közművelődési könyvtár alakult ki, amelynek mai szemmel nézve is modern katalógusa, raktári és kölcsönzési rendszere volt. A könyvtárépítésben és a nyilvános szolgálat kialakításában Szabó Ervin elveit vallotta magáénak. Az állomány gyarapításához, a gyűjtemény kiépítéséhez megnyerte Szerb Antal támogatását. Rendszeresen vele tárgyalta meg a vásárolandó könyvek jegyzékét, tőle kért tanácsokat az akkori élő magyar irodalom alkotásai közötti válogatásban is. A tudományos és ismeretterjesztő művek beszerzésénél pedig a múzeum baráti köréhez tartozó szakemberek véleményét vette igénybe rendszeresen. A felszabadulás után elvállalta a megyei Szabadművelődési Tanács elnöki tisztségét. A felszabadult magyar nép lelkesedésére, forradalmi lendületére és a kultúra iránti szomjúságára támaszkodó és rendkívül gyorsan fellendülő kulturális forradalom egyik vezetője, kezdeményezője és lelkesítője volt a megyében. Jól látta, hogy a közkönyvtárak nélkül nem lehet megvalósítani a társadalom kulturális nevelésének alapvető feladatait sem. Páldy Róberttel, a Megyei Szabadművelődési Tanács titkárával és szabadművelődési figyelővel egyetértésben vállalta 1947 elején, hogy a múzeumi könyv8