A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

ocococccccceooooooo ocecoccoooo сое осооо о ecccooccooccooeoo оссссоосссссссс о с © 4 IX. tábla. 3: Velem; 4: lelőhelye ismeretlen; 1-2: Rheinhessen (Schumacher, К. (i. m. 13-14. kép) után Taf. IX. 3: Velem; 4: Fundort unbekannt; 1-2: Rheinhessen. Nach К. Schumacher (а. а. О. Abb. 13-14). gyerin (X, 2), két lengyelin (VI, 6, VIII, 4.), egy sághegyin (III, 6.) és két velemin (I, 6, XVI, 6.). Figyelemre méltó változatuk egy B

2 típusú Budapest-Fehérvári úti töredék. Ugyancsak egyik hosszanti oldala és a háta kormosfekete, de a lyukakat körülvevő korong alakú rész és a lyukak belseje megmaradt az alapfelület sárgásszürke színében, itt nyilván nem érte a tűz füstje (V, 1, 47). Egyik hosszanti oldalrészen, a hátán, vagy együtt mind a kettőn jelentkezik utólagos tűz hatásának a nyoma több idolon is. Zöröghegyről (26, 27.), Békásmegyerről (VIII, 6, XII, 2.), Sopron-Károlymagaslatról (XI, 1.), Várhelyről (XI, 5, XV, 6.), Velemről (VIII, 8.), egy feltételezhetően velemin (IX, 4.) és két zalaszentivánin (X, 8, XIV, 2.). Különösen említésre méltó több tűzikutya és idol fehér bevonata. Egy A típusú lengyeli töredékkel kapcsolatban említi WOSINSKY (1890, 63.), hogy csupán egyik oldala fehér bevonatú. Azóta úgy látszik már letisztították róla (VI, 7.). Fehér bevonat nyomai állapíthatók meg a B, típusú Külsővat-Bánhalma pusztai töredéken (III, 1.). Kétségtelen, hogy a bevonat egykorú vele, hiszen a törésfelületen és a testen átfúrt lyukban nem fedezhető fel, tehát nem a szórvány lelet tálalási helyén kerülhetett rá. Piszkosfehér bevonat van a D

2 típusú lengyeli idolok közül egy nyaktöredék mélyített lencsedíszeinek belsejében (XIII, 2.) és ma is jól látható még azon az ép példányon, amelyről ugyancsak WOSINSKY írja (1890, 62.), hogy „egyik oldala vastag fehér mészréteggel borított és e réteg alatt az agyag szénfeketére égett", míg „a másik oldala fényesített" (XIII, 3.). Együtt jelentkezik tehát ennek az idolnak egyik oldalán az égéstől eredő kormosfekete szín és fölötte a mészfehér bevonat is. Néhány D

2 típusú idol felületén gyantaszerű bevonat tételezhető fel, mint egy Sopron-várhelyi példány egyik oldalán, a törzs felső részének égési foltjai alatt (XI, 5.), talán ennek maradványa a Bécsben őrzött darabon (XV, 10.) a GALLUS által (1934, 11.) „több helyen" észlelt fekete szennyezés és valószínűleg gyanta éghetett csillogóan szurokfeketére a nagyméretű magyarfalvi idol szintén egyik oldalán és részben a hátán is (XII, 3.). 48