A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

VII. tábla. 1,3: Szeghalom környéke; 2: Szeghalom, Cigányhalom; 4: Szeghalom, Kovácshalom. 1—3: Magyar Nemzeti Múzeum; 4: Debreceni Múzeum Taf. VII. 1,3: Umgebung von Szeghalom; 2: Szeghalom, Cigányhalom; 4: Szeghalom, Kovácshalom. 1-3: Nationalmuseum; 4: Museum von Debrecen. azonos Rajna-vidéki hatásra mutató sematikus fej- és nyaktöredék díszítménye a nyak külső szélén végigvonuló, hármas, mélyített vonalú cikk-cakksorból álL hegyükön két-két ponttal. Hármas ívelt vonal jelzi a nyak redó'it is, egy pont a szem helyét (IX, 4, 34.). Az idegen típusúak közül díszítetlen a kettó's szarv alakú, ugyancsak velemi lelet (XVII, 4, 35.) és valószínűleg a kúpcserép típusúnak rekonstruált zöröghegyi is (31, c), jóllehet mindkettőjük mintái általában díszítettek. Ha számba vesszük a tárgyalt leletek színeit, arra az eredményre jutunk, hogy egyöntetűen tiszta színű igen kevés közöttük. Az előforduló barna, szürke, sárga és vörös többféle árnyalatban keveredik rajtuk, bizonyára a keramikai égetésnek az agyag összetételére gyakorolt kémiai hatás szerint. Az egyes típusokon minden színárnyalat képviselve van, legfeljebb típuscsoportonként figyelhetünk meg némi különbséget. Az A típusúak közül néhány lengyeli többnyire sárga tónusú, narancssárga is. A szeghalmiak inkább barnásak. Az А, В és a С típusúakon szintén a barna árnyalatok dominálnak, míg a D típusúak között az előzőkhöz viszonyítva több a sárga és a vörös. Kifejezetten fekete, egyöntetű szín a zöröghegyi kúpcserép idomú töredék kivételével (31 a—b) egy sincs. Sötétszürke és kormosfekete szín összefüggő felületen, vagy kisebb-nagyobb foltokban utólagos, de megállapíthatóan nem erős és tartós égetéstől származhatott. Különösen a hosszanti oldalak hátfelé eső részein, főként pedig a háton, illetőleg mint több zöröghegyi (2, 3, 7, 36 a-c) és egy kiskőszegi (X, 5.) példány tanúsítja, a háton végigfutó vályúszerű barázdában, ületó'leg kettős, viszonylag széles kanellurában figyelhetők meg. Ilyen barázdákat a háton kizárólag а В típusú tűzikutyákon találunk. Egy sághegyi példány hátán levő vályúkban valószínűleg azért nem volt kormos folt, mert tűzvészben alaposan összeégett, és restauráláskor még tisztára is sikálták (III, 11, 37 a). Egyedülálló az az ugyancsak В típus jellegű, szintén sághegyi tűzikutya-töredék, amelynek felső sarkán a szokásos szarvakat kis csésze helyettesíti. Az egész tárgyon csupán e csészécskékben észleltünk kormos foltokat (III, 10, 38 a-b). Hasonló csészécskés tűzikutya-töredéket ismerünk a sticnai erődített telep egyik házából (GABROVEC-FREY-FOLTINY, 1970, 8. kép 2 a-b). Az egész felületen csak elvétve jelentkeznek kormos foltok, mint két, valószínűleg velemi eredetűn (I, 3, 10.). Szembetűnő jelenség, hogy többnyire inkább az egyik hosszanti oldalon és egyúttal a háton is észlelhetők. így egy békásme41