A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

IV. tábla. 1: Helemba; 2-8: Lengyel; 9-10: lelőhelye ismeretlen. 1: Magyar Nemzeti Múzeum; 2-10: Szekszárdi Múzeum Taf. IV. 1: Helemba; 2-8: Lengyel; 9-10: Fundort unbekannt. 1: Nationalmuseum; 2-10: Museum von Szekszárd. lepő azonosságot (IX, 1-2.). E Rajna-vidéki típus továbbfejlesztésének sajátos változata egy másik, feltehetően szintén velemi lelet. Állatfejet, az orr jellegzetes tartásából következtetve, talán sertésfejet ábrázol (IX, 4, 34.). Rajna-vidéki kapcsolatára utal profiljának vonalvezetése, oldalnézete és ornamentikája. Szokatlanul nagy mérete alapján a hazai C

3 típushoz hasonló kétlábú idol részének tételezhetjük fel. Távoli típusok sajátos kombinációja figyelhető meg egy harmadik velemi leleten is (XVII, 4, 35.). A tálka, amely alsó részét képezi és eggyé formált vele dél-németországi példányokra utal. Ezeket szintén, ha nem is tálakra, de úgynevezett áldozati tányérokra, korongokra rögzítették (XVII, 2-3). Kettős, befelé hajló szarvat ábrázoló teste viszont jellegzetesen svájci (XVII, 1.), de Bajorországban is előforduló típus megfelelője (XVII, 5.). Hazai sajátosság a mindkét oldalon bemélyített három lyuk, amelyeknek azonban egyike sem megy ezúttal keresztül a testen. Ugyancsak dél-németországi és svájci mintákra vezethető vissza a kúpcserép formává rekonstruált zöröghegyi töredék (31 a-b). Bár a német „Firstziegel"-típus (31 c) e magyarországi változaton eléggé módosult. Kissé ívelt falai egyenesek lettek, két végének felmagasodó korongjait végeiktől kissé beljebb, a hazai Bj típusoknak megfelelően, két-két szarvjellegű bütyök helyettesíti. Az A típusú lengyeli, meg szeghalmi példányokat kivéve a legtöbb tűzikutyát átfúrt lyukak jellemzik. А В, -C

2 típusúak java részén három van, de akad kettő, mint egy sághegyin (III, 11), egy lengyelin (IV, 4), és négy is, egy esztergomi 36