A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében
Szentbékkállán csupán olyan adatokkal találkoztam, melyek töredékesek voltak, és töredékeik beillenék a fenntebb közölt betlehemezési szövegekbe. A betlehemezés tehát e területen a liturgikus hagyományhoz úgy kötődik, hogy meglehetősen sok termékenységvarázslási motívumot (gazdagság az álomban, ételek vitele stb.) tartalmaz. A két betlehemes játékot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok a betlehemes játék és az ún. pásztorjáték Magyar Népzene Tára által megállapított típusait foglalják magukban 6 , nem külön-külön, hanem együttesen. Ami jelentheti azt, hogy gyűjtésünk hiányos, jelentheti továbbá, hogy adatközlőink forrásai különbözők voltak, illetve hiányosan maradt meg emlékezetükben a játék. A szövegek figyelmeztetnek arra is, hogy mélyebb elemzést kíván a két betlehemezési szöveg, főleg azt kellene megállapítani, valóban van-e közöttük különbség, nem csupán töredékességük jelenti különbözőségüket. Nem csupán a fiúknak volt karácsonykor ezen a vidéken köszöntőjük, hanem a lányoknak is. Nagyon szép Bölcsőcske szokás élt Szentbékkállán és Mindszentkállán. A szokást Szentbékkállán a következőképpen tudtam feljegyezni. „Karácsonykor szoktunk köszönteni, eljártunk, nagyon régen volt, még az én lánykoromban. Volt négy gyertyás, meg két koronafogó. Szoktunk ilyen nagy koronát vinni a faluban. Keresztesfenyó'ből csináltuk azt a koronát, ami hatalmas nagy volt. Elég volt elvinni kettőnek, olyan nagy volt, rózsákkal feldíszítettük, papírrózsát csináltunk. Alatta volt egy kisebb lány, aki Szűz Máriának volt felöltözve, egy kis bölcsó' volt a kézibe, egy kis baba volt benne, aztán áztat szokta ringatni, mikor így szoktunk menni köszönteni. Aztán ugyanígy a templomban is, addig míg a karácsonynak az ünnepei tartottak, meg aztán is, még januárban is, Vízkeresztig. Aztán ki szoktak állni a templomban, a két gyertyás elöl, akkor középen volt a korona, két angyal fogta. 15-18 éves lányok köszöntöttek. Csak fehér ruhában voltak, volt mindenkinek fehér kendője, így télen sem fázott senki. Amikor a házhoz mentünk énekeltünk először, hogy kirie eleiszon . . . Akkor aztán a Szűzmária utána énekelte: A szép Szűz Mária szent Fiának így énekelt vala Jézuskának: Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak. Aludj, aludj. Aludj el magzatom, napom fénye, Az én életemnek egy reménye. Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. Nem tudom, mit mondjak örömömben, Hogy téged láthatlak ez életben. Örömest ringatlak, szivemből óhajtlak, Aludj, aludj. Aztán, mikor ennek vége lett, együtt énekeltük: Ki-ri- e с — lei — s Kriszte Isten fia, Kit szült Szűz Mária, A barmoknak jászolában Született a kis Jézuska Kirie eleiszon. Glória dicsőség E földön békesség, Békesség a földi népnek, Kik Istenben örvendeznek, Kik örvendeznek. Hiszünk egy Istenben, Kegyes teremtőnkben, Aki mennyben elvégezte, Szent fiát hozzánk küldötte Emberii testben, emberii testben. Dicsértessék a Jézus Krisztus! 304
