A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

foltok. A talp és a foltokkal tarkított oldal repedezett. H a talpaknál 22,5 ; a fejeknél 31,5; a háton 8,5; m a fejeknél 14,5; a hátnál 11,8; sz a háton 3,9; s talpak átm 6,1. Lelt. sz. B. 60. 3. 3. (Vm. tábla 6.) Állatfejes holdidol nyak- és fejtöredéke. A szarvak hegye letörött. A nyakrészen kettős fazettálás. Kvarcszemekkel soványító« anyaga tégla keménységűre égetett. Belseje szürkésvörös, simított külseje barnásszürke, a fejen és a nyakon sötétszürke foltokkal. H 8. Rekonstr. h a talpaknál 23,7; a fejeknél 33,4; a háton 9; m a fejeknél 15,5; a hátnál 12,7; sz a háton 4,9. Lelt. sz. 60. 3.6. (VIII. tábla 7.) BUDAPEST. FEHÉRVÁRI ÉS BARANYAI ÜT SARKA. Leletmentés. Bp. Tört. Múzeum Tüzikutya egyik felének töredéke. Felső sarkán és a hát közepén három-három kis szarvszerű dudor. Testén két átfúrt lyuk. Jól iszapolt anyaga tégla keménységűre égetett. Belseje vörös, külseje sárgásszürke. Háta és egyik hosszanti oldala, kivéve a lyukak körül és a lyukakban kormosfekete. Keskeny oldala függőlegesen baráz­dált. H 17,5; m a szarvaknál 11,3; a hátnál 103; lyukak átm. kívül 3; belül 1,9; talp sz 6,6; hát sz 2,5. Rekonstr. h a talpon 31; a háton 29,4. Lelt. sz. 68. 7. 1. (V. tábla 1.) Valószínűleg áttört idomú tüzikutya középső talprészének töredéke, félhen­geres középtestből kiágazó három hasábalakú lap csonkjával. Kis kavicsokkal soványító« anyaga tégla keménységűre égetett. Belseje és simított külseje világos sárgásszürke. H 9,5; m 4,5; talp sz 7,8. Rekonstr. h a talpon 27; a háton 25,4; a feltételezett szarvak között 19; m a szarvaknál 12; a hátnál 9,8. Lelt. sz. 68. 7. 2. (V. tábla 3.) BUDAPEST, SZTREGOVA UTCA. Leletmentés. Bp., Történeti Múzeum. Tüzikutya, töredékes. Felső sarkán két kis szarv csonkja. Testén három átfúrt lyuk. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje sárgás­szürke. H 18,5; sz a háton 0,8. Rekonstr. h a talpon 29; a szarvaknál 26; a szarvak között 21; m a szarvaknál 9; talp sz 7. Lelt. sz. 64. 47. 120. (X. tábla 1.) CSÁKBERÉNY. Lelőkörülménye ismeretlen. Székesfehérvári Múzeum. Állatfejcs holdidol egyik felső nyak- és fejrészének töredéke. Az állatfej két szarva letörött. A nyak élei sűrűn rovátkoltak. Jól iszapolt anyaga téglakeménysé­gűre égetett. Belseje fekete, fényesre simított külseje barna. M 9,1; a hasábalakú nyak alsó metszete a törésfelületen 4,4 x 4,2. Lelt. sz. 1358. (VIII. tábla 11.) ESZTERGOM-HELEMBA SZIGET. Lelőkörülménye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarv. Az egyik hegye letörött. Testén átfúrt lyuk. Hátán ferde, turbántekercses fazettálás. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje fekete, simított külseje szürkésvörös. Hátán fekete foltok. H 12; m a szarvaknál 9,8; a hátnál 9; talp sz. 6; hát sz. 2,9; lyuk átm. 2,3. Lelt. sz. 55. 81. 1. (IV. tábla 1.) KISKŐSZEG. Lelőkörülménye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Padalakú tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán befelé hajló három kis szarv, a két szélső letörött. Hátán hosszanti irányú, szélső oldalán függőleges kettős barázda. A láb felső részén átfúrt lyuk. A láb ívelten szétterülő, talpa tégla­lap alakú. A lyukak széle kitüremlő, a hát és a láb belső szélei hangsúlyozottan mintázottak. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és durván munkált külseje vörösessárga. A háton sötétszürke foltok. H. a hátrésznél 6; m. a szarvaknái 13; a hátnál 9,5; a talp mérete 6,5 x 6; sz. a háton 4,2. Lelt. sz. 41. 1913. 65. (X. tábla 5.) Állatfejes holdidol egyik végének töredéke. Az állatfej pofarésze és az egyik szarva letörött. A hátrész csonkján, a nyak tövében két kis szarv, az egyik letörött. A szétterülő tömör láb talpa téglalap alakú. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, durván munkált külseje világos szürkéssárga. M. a fej szarvainál 15; a hát szarvainál 9; sz. a háton 3; a talp méretei 8,5 x 4. Lelt. sz. 41. 1913. 62. (VIII. tábla 5.) KÜLSŐVAT, BÁNHALMA PUSZTA. Szórvány. Pápai Múzeum. Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán egy kis szarvszerű nyúlvány. Hegye letörött. Testén átfúrt lyuk maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakemény­ségűre égetett. Belseje vörös, külseje világossárga. Felületén, a törésfelületeket és a lyuk belsejét kivéve, mészfehér bevonat nyomai. Háta erősen átégett. H. 6,5; m. a hátnál 8,5; a letört szarvnál 9,1; sz. a talpon 6,2; a háton 1,6; lyuk átm. 1,7. Lelt. sz. 69. 6. 1. (III. tábla 1.) LENGYEL. Wosinsky ásatása. Publikált lelőkörülményekkel. Szekszárdi Múzeum. Tüzikutya. Egyik vége hiányzik. Wosinsky idejében még ép volt. Felső sarkain egy-egy hosszanti irányban átfúrt fülszerű fogantyú. A testén átfúrt két lyukat függőleges barázda választja el. A lapos hát szélét is vízszintes barázda követi. Anyaga téglakeménységűnek látszik. Simított külseje barna, helyenkint szürkés foltokkal. H. 20; m. a fülnél 10; a hátnál 7; sz. a talpon 4,5; a háton 3; a fogantyú­ban levő lyuk átm. 1,8; a testen átfúrt lyuké 2. Rekonstr. h. a talpon 23; felül 22; a háton a fogantyúk között 18. Lelt. sz. B. 132/933.213. (119. gödör). (IV. tábla 4.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Wosinsky idejében még ép volt Felső sarka ívelten felnyúlik. Hátán hullámprofilú hornyolások. Talpa szétterül. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörö­sesbarna. Mindkét hosszanti oldalán, különösen a háton sötétszürke foltok. H. 11; m. a nyúlványnál 9,2; a hátnál 7,4; sz. a talpon 4; a háton 3. Rekonstr. h. a talpon 25,6; felül 24; a háton a nyúlványok között 20. Lelt. sz. 58. 535. 1. (92. gödör). (IV. tábla 5.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka a széles, lapos hátból ívelten kiemelkedő két hegyes nyúlványban végződik. Az egyik hosszanti oldalon egy nagy, alatta két kisebb, a másikon egymás mellett két nagy, barázdával képzett kerékforma. Wosinsky rajza és a múzeum rekonstrukciója szerint az akkor még ép darab egyik hosszanti oldalának két végén három-három, a másikon a hát alatt egy sorban négy barázdával képzett kerékforma volt. A keskeny oldalt egy-egy széles függőleges barázda osztja ketté. Szélei a talp kivételével élszedettek. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Simított külseje világos sárgásszürke, az egyik hosszanti oldalon sötétszürke foltokkal. H. 10,6; a nyúlványoknál 15,3; sz. a talpon 11 ; a hatón 6; a kerékalakú barázdák átm. 5,3. Rekonstr. h. a talpon és felül 27; a háton a nyúlványok között 18; m. a hátnál 10,6. Lelt. sz. B. 132/933. 212. (76. gödör). (VI. tábla 3.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Wosinsky idejében még jórészt ép példány maradványa. A hátból ívelten kiemelkedő sarkának vége letörött. Hosszanti oldalának szélén függőleges barázda. Mellette szintén barázdával képzett kerék, amelyet Wosinsky rajza szerint a még ép példányon fekvő, ugyancsak barázdált S-forma, majd ismét kerék követett. Az ellentétes hosszanti oldalról, amelyen a töredék erősen rongált, Wosinsky nem közölt rajzot. Keskeny oldalán barázdával képzett álló S-forma. Jól iszapolt anyaga kissé mállékony. Belseje erősen átégett, barnásfekete, simított külseje sárgásvörös, szürkés foltokkal. H. 6,4; m. 15. Re­konstr. h. a talpon 30; felül 28; a háton a nyúlványok között 18; m. a nyúlványok­nál 16; a hátnál 11; a kerék átm. 3,8. Lelt. sz. B. 132/933. 211. (76. gödör). (VI. tábla 5.) Tüzikutya középső részének töredéke. Mindkét hosszanti oldalán végeikkel egymásba kapcsolódó két barázdával képzett fekvő S-forma. Fölöttük a hát pro­filját követő barázda, nyilván három oldalú keretezés maradványa. A kissé homorú, lekerekített szélű, ívelt hátrészen hosszanti irányú, barázdával képzett hullámvonal. Barázdált nyomok az egyik hosszanti oldal szélén is. Jól iszapolt anyaga mállékony. Belseje vörösessárga, külseje az egyik hosszanti oldalon narancssárga, a másikon világosszürke, Wosinsky szerint fehér bevonatú. A hát szürkéssárga, a talp szürkésvörös. H. 18,5; m. a szélén 12,4; a hát közepénél 10; sz. a talpon 9; a háton 3, Rekonstr. h. a talpon 34; felül 33; m. a nyúlványoknál 15,6. Lelt. sz. 59. 116. 1. (94. gödör), (VI. tábla 7.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka ívelten befelé hajló két kis szarvban végződik. Az egyik hegye letörött. Testének alsó részén kerek, fölötte ferde irányú ovális átfúrt lyuk. Kerek mélyedésekből képzett sor a lyukak mellett, a keskeny oldal szélein és közepén. Rosszul iszapolt anyaga mállékony. Belseje vörös, külseje sárgásszürke. H. 10,6; m. a szarvaknál 14; a hátnál 10; sz. a talpnál 6,7; a szarvaknál 3,1 ; kerek lyuk átm. 2; az ovális lyuk mérete 3,4 x 2. Lelt. sz. B. 132./933. 216. (151. munkahely). (X. tábla 6.) Tüzikutya. A háborús események következtében elpusztult, Wosinsky leúása és rajza szerint felső sarkain kissé kifelé álló két-két szarvszerű nyúlvány. Hosz­szanti oldalain barázdával képzett hullámvonal, hajlataiban egy-egy kerek mélyedés. Keskeny oldalain is hullámvonal részlet. Jól égetett, felülete simított. H. a talpon 27; felül 28; a szarvak között a háton 16; m. a szarvaknál 13,6; a hát­nál 9; sz. a talpon 8; a szarvak között 9,4. (59. gödör). (XIII. tábla 1.) Állatfejes holdidol. Két kettős lábának vége és egyik állatfeje hiányzik. Az ívelten befelé hajló állatfej stilizált kosfejnek látszik, két átfúrt szarvjellegű bütyökkel. A nyakon és a fejen harántúányban plasztikus redők. A keskeny oldalon csúcsba futó barázdák. Mindkét hosszanti oldalon egy nagyobb és két kisebb, a lábak fölött egy-egy nagyobb barázdával képzett kerékforma, a középen kerek mélyedéssel. Rovátkolt lécpár vonul végig a nyaktól a has közepéig, ahol csúcsban találkozik. Rovátkoltak a hosszanti és a keskeny oldalak által képzett élek is. Ferde barázdák borítják a hosszanti oldalak két végét. Repedezett külseje sárgás, alatta fekete. Egyik hosszanti oldalán fehér, mészszerű bevonat nyomai. H. 30,4; m. 21; sz. a háton 7; a nagy kerékforma átm. 4; a kicsié 2. Rekonstr. h. a lábaknál 31; a fejek között 11,8; a háton 10; m. a fejeknél 21,4; a hátnál 12; sz. a talpon 10,4. Lelt. sz. 33. 179. 150. (93. gödör). (XIII. tábla 3.) Állatfejes holdidol nyaktöredéke. Egész felülete csúcsba futó barázdákkal borított. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, külseje sárgásszürke. H. 11; vast. alul 4. Lelt. sz. В. 132./933. 229. (88. gödör). (XIII. tábla 4.) Állatfejes holdidol törzse nyakfelé eső részének töredéke, a láb és a hátból kiemelkedő támasztóléc csonkjával. Mindkét oldala barázdákkal képzett kalen­derbergi stílusú reliefornamentikával borított. Barázda választja el a törzset a lábtól is. Keskeny oldalán a láb fölött kerek mélyedésekből álló sor. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, külseje szürkéssárga. H. 15; m. a szélén 15; a hátnál 14; sz. a talpon 8,6; a háton 7. Lelt. sz. В. 132./933. 215. (135. gödör). (XIII. tábla 5.) LENGYEL. Wosinsky ásatása. Lelőkörülménye ismeretlen. Szekszárdi Múzeum. Tüzikutya alsó sarokrészének töredéke. Hosszanti oldalának alsó szélén rovát­kolások. Keskeny oldalán két függőleges barázda. Jól iszapolt anyaga tégla­keménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje világosbarna. H. 7,4; m. 7,6; sz. a talpon 7. Lelt. sz. 59. 107. 1. (IV. tábla 2.) Tüzikutya alsó, kitüremlő sarokrészének töredéke. Jól iszapolt anyaga tégla­keménységűre égetett. Belseje vörös, egyenlőtlen külseje világos szürkésbarna. H. 9; m. 4,8. Lelt. sz. 59. 111. 1. (IV. tábla 3.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarvszerű nyúlvány. Az egyik hegye letörőt«. Hosszanti oldalán átfúrt kerek lyuk, amelybe a keskeny oldalból oválisán induló, majd lekerekített sarkú, téglalapalakra szűkülő nyílás torkollik. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított kül­seje szürkésbarna. H. 7,8; m. a szarvaknál 10; a hátnál 7,6; sz. a talpon 7; a háton 3,5; a hosszanti oldalon levő lyuk átm 3; az ovális nyílás mérete 5x3 Lelt sz 59. 115.7. (IV. tábla 6.) Tüzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka kissé felnyúlik. Hegye letörött. Hosszanti oldalainak széle barázdával keretezett. Az egyik oldalon a kereten belüli két sarokban, a másikon csak a felső sarokban kerek mélyedés. Keskeny oldalán három függőleges barázda. Hosszanti barázda nyomok az erősen rongált háton is. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje világos sárgásbarna, a háton szürkés folttal. H. 9,2; m. a hátnál 10; a nyúlványnál 11,4; sz. a talpon 6; a háton 3,8. Lelt. sz. 59. 108. 1. (IV. tábla 7.) Tüzikutya alsó sarokrészének töredéke. Erősen rongált. Testén átfúrt lyuk maradványa. Mindkét hosszanti oldalát kis ovális mélyedések borítják. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, egyenlőtlen külseje sárgás­28

Next

/
Thumbnails
Contents