A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Molnár László: A veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-bécsi Diana szobra

számos nagy sikerű zsáner kompozíció, a többi között a Cris de Vienne csoport megfogalmazója. Szobrai ízig-vérig rokokók, azonban a francia és német hasonló kompozícióktól eltérnek, kecsesen nyúlánk alakjukkal, könnyed, elegáns mozdulatukkal. Ez a felfogás, a német rokonától a festésben is eltérő, mert amíg a meisseni, de a berlini figurák is erősen, keményen színezettek, addig a bécsiek árnyaltabban, a purpur, a sárga és a zöld világos tónusaival díszítettek. Ebben a modorban mintáztak Niedermayer idején a bécsi modellkészítők, amikor 1778-ban Grassi a gyár állományába került. Az idő tájt a francia hatás a sévresi biszkvit előképekben és az egyre szaporodó antik témákban mutatkozik meg. Egy évtizeddel korábban, amikor 1767-ben W. Beyer szobrász — korábban a ludwigsburgi manufaktúrában - a bécsi gyár szolgálatába lép, jelennek meg az első klasszicista törekvések, még az egész porcelánművészetet átfogó, uralkodó rokokón belül«, A korábban akadémián tanuló Grassi számára — aki egy ideig Beyer mellett is dolgozott — ugyancsak mélyen ható élményt jelentett az új stílusformával és kompozíció szerkesztési elvvel történő közvetlen találkozás. Az új átvétele Bécsben mégis viszonylag lassan történik, hiszen minden vonatkozásban a népszerű és divatos rokokó témák és formák irányát kellett megváltoztatni. Szükség volt erre ahhoz, hogy a kívülről és mégiscsak külföldről jövő hatásokon túl, az európai porcelánművészeti igazodást követően közvetlen élmény alapján is foglalkozzanak a klasszikus formát igénylő antik témákkal. A gyárban Karl Sorgenthal vezetése időszakában kerül nagyobb mértékben előtérbe a biszkvit figurák készítése, amihez jobb masszára is szükség van, amit J. Leithner csak a század utolsó évtizedében hoz létre. Az antik iránti erőteljesebb érdeklődés bizonyítója a többi között, hogy Grassit hosszabb itáliai tanulmányútra küldik, ahonnan 1793-ban tér vissza. Gazdag élményekkel, fáradhatatlanul gyűjtött vázlatokkal megrakodva, számos itáliai mester antik emlékekről készített metszetével érkezik Bécsbe.

6 A következő másfél évtized, amelyben kibontakozik és felvirágzik a klasszikus stílusú biszkvit szobrászat, a bécsi gyár utolsó nagy teremtő korszaka. A klasszicista figurák egy jelentős része feltétlen Grassi tevékenységének eredménye. Más részük az akkor modellek készítésével foglalkozó M. Klampferer, Fürstenberg, néhány tehetséges bossier, és nem utolsósorban a Grassi utáni időszak modellmestere Elias Hütter munkásságával hozható kapcsolatba. A veszprémi múzeum Diana-figurája a bécsi gyár több alakos biszkvit mitológiai témákat ábrázoló kompozíciói között helyezhető el.

7 A bécsi porcelán manufaktúra történetét feldolgozó monográfiák és a századelőkor megjelent leíró katalógusok foglalkoznak ezzel a Diana-kompozícióval. Az említéseken, az adatszerű leírásokon túlmenően annak előképére vonatkozóan nem tesznek említést. Hasonló a helyzet Mrazek-Neuwirth nagyszabású, újabban megjelent munkájánál is. A biszkvit kompozíciók bossier jegyeinél alaposabb meghatározást az alkotó művész megállapítására vonatkozóan az ilyen szobrokkal kapcsolatban nem tesznek. A századforduló említései, valamint a kompozíció különlegessége indokolja, hogy az első közléseken túl kísérletet tegyünk az ikonográfia eredetének meghatározására. Az ókori görög mitológia kiemelkedő alakja Artemisz, kinek a római megfelelője Diana, aki a szülés, a vadászat, a természet gyakran ábrázolt népszerű istennője.

8 Sokoldalúsága és a művészetben gyakori ábrázolása az antik Rómában lesz általános, ahol az erdei fürdőzés után törülköző, ülő Diana évezredet túlélő ikonográfiája kialakult. Az ókorban bronzban megfogalmazott típus figyelemre méltó példányát és reneszánsz változatát W. Bode mutatja be, az itáliai reneszánsz bronz plasztikákról készített monográfiájában.

9 Az itáliai reneszánsz Diana kisbronz előképeként bemutatott kompozíció alapjaiban a 18. sz. végéig meghatározó (3. kép). Az ülő helyzetben lévő ruhátlan felső testű nőalak, lábát térdén keresztbe helyezve, ölén és combján drapériával került az ókori mester által megörökítésre. A Bode által közölt antik plasztika attribútuma utalás a Diana-ábrázolásra, amennyiben a római mitológiában az ülő helyzetben lévő Diana homlokán középen szalaggal átkötött haján holdsarlóval ábárzolt. A Rein ach által közölt kompozíciók is alig mutatnak eltérést ettől a típustól. Az itáliai reneszánsz bronz kisplasztikák egyik Wallacegyűjteményben lévő darabját, Bode idézett művében bemutatja (4. kép), ugyancsak mint antik előkép alapján készítettet

10 A két bronzkompozíció egybevetése, mindössze a jobb kéz tartásában mutat eltérést, amennyiben a reneszánsz példányon a kéz keresztbe tett bal láb sarkát érinti. Az antik és reneszánsz posztamens különbözősége ez esetben alig bír jelentőséggel, sokkal inkább a reneszánsz figuránál a felsőtest elfordulása, valamint a jellemző finom érzékeny mintázás. Ez a mozdulat a későbbiek folyamán is meghatározó mind a mezítelen felsőtest és fejtartás, mind a kéz beállításánál, amely esetenként a drapériával érintkezve a törülközés jellegzetes mozdulatára utal. — Ez az ülő nőalak típus drapériával Vénusz, vagy Nimfa elnevezéssel is gyakran fordul elő az erdei fürdőzéssel kapcsolatban az európai képzőművészet későbbi évszázadaiban. Az itáliai reneszánsz bronz kisplasztika előképeknél jelentősebb az ikonográfia fejlődése és egyetemesnek nevezhető elterjedése. Az Alpoktól északra lévő területen is feltűnő típust Adrien de Vries fogalmazza meg az augsburgi Herkules kút Najád с nagyméretű figurájában.

11 A 16. sz. végén készült bronz szobrászati együttes nőalakja az előbbiekhez hasonlóan lábát térdén keresztbe fekteti, jobb kezében lévő korsóból vizet csorgat, baljával sarkát érinti, a kézmozdulatban a reneszánszra jellemző nyugodt előkelőség figyelhető meg. Fejtartása a cselekményre irányul, középen választott haja széles szalaggal átkötött. Jobb combján enyhén redőzött drapéria. Ez csupán jelzése az antik előkép hagyományoknak, a fürdés utáni törülközésre utal (5. kép). Abban 280