A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor

8. ábra. A templom kolostor felőli, északi fala. Abb. 8. Nördliche Kirchenmauer vom Kloster her. kimozgathatók. Ennek megfelelően az időjárás és a bánya mechanikus hatásai (rezgés, robbanás) is gyorsan pusztítják és ha kellő állagvédelem nem történik, hamarosan csak a föld alatti részek maradnak meg. Mint minden építészeti alkotás, az uz saszen tlé le ki kolostor is bizonyára stíluskapcsolatban állt más építményekkel. A már korábbiak benne éreztetik hatásukat, a későbbiekre esetleg ő hatott. A pálos rendi építészet közeli emlékeit megvizsgálva megállapítható, hogy azok nem sok hasonlóságot mutatnak Uzsával. Részben korábbi alapításúak (Badacsony, Szentjakab), ezek építészetére még a késő romanika stílusjegyei voltak jellemzőek. Részben pedig későbbiek, és már a fejlett gótika valamelyik műhelyéhez tartoznak (Vázsony, Pula, Nagyjenő). Az Uzsával egykorú — és földrajzilag is azonos területhez tartozó — monostorok (Szentmiklóskút, Enyere) nem adnak összehasonlítási alapot, teljesen megsemmisültek. A hasonló korú Tálod pedig építészeti kapcsolataiban elüt szinte valamennyi pálos épülettől. Valamennyi monostorban — így az uzsaiban is — közös a monasztikus építkezések elemeinek előfordulása. Az épület közepét az udvar foglalja el kerengőfolyósóval, ezt fogják közre a szerzeteseket kiszolgáló helyiségek. Közös a pálos kolostoroknál a keleti traktus tagozása: a templom melletti egy v. két helyiséget (sekrestye, könyvtár) a káptalanterem követi (reprezentatívabb kialakítással), majd gazdasági egység (raktár, konyha) АО Anjoukori Okmánytár (szerk. Wenzel G.), Bp. 1878.

1, torn. AK Archeológiai Közlemények CH Cartographie Hungarica DAP Documenta Artis Paulinorum 9. ábra. A templom melletti keleti kijárat romja. Abb. 9. Ruinen des östlichen Ausgangs an der Kirche. vagy a papok terme következik (pl. Vázsonykő, Köveskút). Különbözik az összes többi rendháztól a kolostor folytatásában épült gazdasági rész, amely azonos alapterületű a lakórésszel. A templom mérete kicsi, nyújtott, a szerzetestemplomokra általában jellemző szentélye van. A megyében ez alól csak a legkorábbi kolostorok kivételek (félkörös apszissal), ül. Tálod (támpilléres, de egyenes apszissal). Az épületrom most elvégzett felmérése — az írásos anyag kapcsolódó kutatásával — kísérletet tett az uzsaszentléleki monostor (meglehetősen hiányos) építéstörténetének tisztázására. Megállapítható, hogy sem építésének korában, sem később nem tartozott a rend reprezentatív épületei közé. Sokkal inkább volt az adott építészeti hatások befogadója, mint ilyen hatások kiindulópontja. De az is megfigyelhető, hogy a XIV. század eleji templomépítészet ,vívmánya', a támpillér nélküli szentélypoligon viszonylag gyorsan terjedt el a megyében, és ezt a pálos rend is magáévá tette. E hatás kiindulópontja talán a XIII. századi veszprémi építkezések körében kereshető (Sz. György kápolna II. periódusbeli alaprajza (ERDEI— KOPPÁNY 1966, 89-92), s elterjedése a XIII-XIV. század fordulóján a királyi birtok falvain figyelhető meg (Berhida, Bakonyszentlászló, Somlószőlős). Valószínűleg innen kapta a pálos rend, hogy az egyéb, fejlettebb műhelyek vívmányai mellett ezt is magáévá tegye. ÉÉT Építés-, Építészettudomány EmL Egyházművészeti Lapok MMV Magyar Műemlékvédelem MRT Magyarország Régészeti Topográfiája 211