A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor

megakadályozását szolgálta. Míg a korai középkorban a remeték Sz. Benedek vagy Sz. Vazul rendjének valamelyik közösségéhez tartoztak, addig a XIII. századi remeteélet alapszabálya az ágostoni regula lett (BENGER 1740, fol. 2. 106). Hazai remetéink ember nem lakta, eldugott völgyekben vagy hegyek között, a külvilágtól teljesen elzárva, saját munkájukból éltek. Életmódjuk az építkezésekben is tükröződik: a monostorhoz mindig kiterjedt gazdasági rész, konyhakert, halastó tartozott. A rend tulajdonképpeni keletkezéséről mindössze egy - kései - forrás maradt fenn, az 1520-as években Gyöngyösi Gergely rendfőnök írta le rendtörténetében (GYÖNGYÖSI 1526). Ennek adatai szerint már II. András király uralkodása idején, 1225 körül Bertalan pécsi püspök (1219-1247., egyébként Cluny-i bencés szerzetes) összevonta a Pécs környéki remetéket. A Patacs feletti Szent Jakab hegyre telepítette őket, ahol az egykori földvár területén monostort kezdenek építeni (GYÖRFFY 1963, 356, DAP 1976, 149). A püspök - az általa ismert és használt bencés regula alapján - rövid életszabályt adott, amelyben az imádság mellett példaadásra, munkára és vezeklésre szólítja fel a remetéket („Éljenek együtt a házakban és folytassanak a jövedelmekből mértékletes életet. Látogassák kegyelettel a templomokat, viselkedjenek állapotuknak megfelelő, alázatravaló és egyszerű ruházatot. A kánonokat és az Atyák határozatait buzgón tartsák meg, az erényeknek és a fogadalomnak a gyakorlására buzgón törekedjenek és ne csak feddhetetlenek legyenek, hanem mutatkozzanak mások előtt is példásnak ..." Idézi: KISBÁN E.: 1938, 16). Utóda, Achilles püspök további birtokokkal gazdagítja elődje alapítását, ezeket az 1252-es birtokösszeírás tartalmazza (KISBÁN 1938.

1.17). Az esztergomi Özséb kanonok (1210 k-1270) - Bertalan püspökhöz hasonlóan — maga köré gyűjtötte a pilisi remetéket, akik 1250-ben Szentkereszt (Keresztúr) néven kolostort építettek maguknak. Özséb, egyházi méltóságait otthagyva, remetéi közé költözött (ebben talán szerepe volt a - helyenként már az eretnekség határát súroló spontán közösségek fokozott ellenőrzésének is). A pálos hagyomány őt tekintette rendalapítónak, Szentkeresztet (Keresztúrt) pedig ősi kolostornak (MÁLYUSZ 1971, 258). Erről a rendet sokáig „Szent Kereszt remetéi"-nek nevezték (Fratres Sancte Crucis de Heremo). Özséb 1262-ben kért engedélyt IV. Orbán pápától (1261-64) a rend megszervezésére és az ágostoni regula, a Kánon felvételére. A pápa Pál veszprémi püspököt bízta meg a rend anyagi helyzetének felmérésével, ill. a regula jóváhagyásával. A püspök 1263-as helyszíni tapasztalatai alapján nem tartotta biztosítottnak megélhetésüket. Látva azonban, hogy nincs egységes szabályzatuk, böjtre és zsolozsmára vonatkozó utasításokkal látta el Őket, viszont megtiltotta, hogy új házakat hozzanak létre (DAP I. 1975. VI). Pál püspök 1263-as összeírásában - a veszprémi egyházmegyében - szereplő pálos monostorok (az összeírás sorrendjében). - Insula Pilup. Bizonytalan helyű monostor Sz. Ilona tiszteletére szentelve. Nem kellően meggyőző a legújabban kiadott pálos oklevéltárban közölt feltételezés, amely szerint - a Sz. Kereszt—Sz. Ilona kapcsolat bevezetésével - ez a monostor Pilisszentkereszttel lenne azonos (DAP II. 1976,400. Ellenérvként csupán a Szentkereszt monostort alapító Özséb kanonok egyházmegyei hovatartozását említjük.) Valószínűbb, hogy valahol Nagyvázsony környékén kell keresni - esetleg valamelyik később alapított pálos kolostor elődjeként. - Köveskút, Mária Magdolna monostor. Salföld határában álló, jelenleg késő gótikus, konzervált romok. Az első templomnak a hajója maradt meg, az apszist 1480. k. építették át (ZSIRAY-SCH. PUSZTAI 1967, 247-258, DAP I. 1975, 215). - Bakony szentjakab (Bakony, Bakonymonostor, Szentjakab), Sáska község határában, az Agártető déli oldalán romjai vannak (MRT I. 141, ÁDÁM 1883, 154., ZSIRAY 1977, 148-152). - Idegsyth (Hidegkút), Sz. Erzsébet tiszteletére szentelt ismeretlen történetű monostor. Helye nem azonosítható, okleveles anyaga nincs (DAP I. 1975, 185., GYÖNGYÖSI 1526, Cap. X). - Badacsony Sz. Imre monostor. Helye Badacsonytomaj határában a kőbánya és a Rózsakő között az utóbbi időben tűnt el (DAP I. 1975. 1.; MRT I. 27). - örményes, Feltételezett helye Kehida körzete (Zala m.), pontos helye ismeretlen, nyoma nincs. Sz. Mária tiszteletére szentelték, a középkor folyamán folyamatosan működött. Az újabb pálos-kutatás nem azonosítja az első nyolc kolostor valamelyikével (? ) (CSÁNKI 1897, 88-89, RUPP 1870, I. 305 - tévesen Szentpéterúrral azonosítja, DAP II. 1976, 138-148 - alapítását 1378 előtti időre teszi.) - Elek, feltételezett helye Zalacsány határa (Zala m.), pontos helye nem határozható meg. Titulusa Mária Magdolna. 1378-ban már üresen állt (GYÖNGYÖSI 1526, Cap. X., DAP I. 1975, 134). - Szakácsi, feltételezett helye Nagyszakácsi (Somogy m.), pontos helye ismeretlen. Titulusa Sz. Domonkos (CSÁNKI 1897,579, DAP II. 1976, 346-349). 1300-ban Lőrinc generális perjel a Budai hegyekben elkezdte felépíteni a Szent Lőric monostort. 1309-től itt tartották az évi káptalani gyűléseket, azaz a rend központja ide tevődött át (DAP I. 1975, VI., DAP II. 1976, 414). Eközben 1 308-ban - miután a pápa biztosítva látta az új rend anyagi ellátását - Gentilis bíboros, pápai legátus útján engedélyezte az ágostoni regula használatát az új rendnek. 1309-ben felhatalmazást kaptak provinciális káptalan tartására. Gentilis még „szürke kámzsás, Szent Kereszti remetéknek" nevezi a rendet, tehát ekkor még nem vették fel Remete Szent Pál nevét. 1329-ben - Károly Róbert király közbenjárására - a pápa, XXII. János újabb lépéseket tesz a rend fejlesztése érdekében: jogot kapnak olyan prior generálist választani, aki független a megyéspüspök jurisdictiójától, fel van ruházva a vizitáció és fegyelmezés hatalmával, feloldozást adhat excommunicatio alól. A pálosoknak ezután nem kell saját földjeik után tizedet fizetniük, és nem kell megjelenniök az egyházmegyei zsinatokon (MÁLYUSZ 1971, 258). 1341-ben a generális perjel az eddig hordott szürke kámzsa helyett a fehér cuculla (földig érő, bő, ujjas ruha) viselését írja elő, megkülönböztetésül a többi - renden kívüü, kóbor - remetétől. 1367-ben I. Lajos király kérésére V. Orbán pápa tette valóban önállóvá a rendet. (A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények 3-1925. 131), az egyes egyházmegyékből kiemelte és önálló, immár nemzetközi szervezetté fogta össze a pálosokat. Nevük is ekkor vált véglegessé: Ordo Sancti Pauli Primi Heremite Sub Regula Sancti Augustini (MÁLYUSZ 1971, 259). A rend első monostorai többségükben a veszprémi egyházmegyében jöttek létre. A XIV. századi fejlődés és terjeszkedés is talán éppen ebben az egyházmegyében követhető a legjobban, amint ezt az alábbi felsorolás is szemlélteti (a XIV. századi 'új alapítású monostorok): Csatka (Mai r. k. templom, Csatka, Komárom m., 1357-61 között alapította Kon Miklós nádor, titulusa Sz. Mária. - DAP I. 1975, 49, ENTZ 1974, 202), Báté,, (Feltételezett helye Kisbáté, Somogy m., pontos helye ismeretlen, nyoma nincs. 1355-84 között alapította Zámbó Miklós, titulusa Sz. László és Sz. Zsigmond. - DAP I. 1975. 209, RUPP 1870. III. 302), Szentpéterúr (Pogányszentpéter, Somogy m.

t a XIV. sz. végén alapította a Kanizsay család, titulusa Sz. Péter - CSÁNKI 1897, 646, RUPP 1870. I. 315). Mindszent (Balatonszemes határában felismerhető kolostorhely, 1323-ban alapította Raholczay Jakab fia, Lökös, titulusa Mindenszentek. - REÖTHY 1977, 114), Szentmiklóskút (Vállus, Veszprém m., felismerhető kolostorhely, a XIV. században alapították, valószínűleg helyi nemesek. Titulusa Sz. Miklós. - MRT I. 165), Nagyjenő (Tüskevár, Veszprém m., belterületén felismerhető kolostorhely. Alapította 1310. k. II. Miklós győri püspök és a tornai nemesek, titulusa Sz. Mária-Magdolna. - MOLNÁR 1936), Enyere 204