A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Bilkei Irén–Horváth László: Késői római sír Hegyesdről

7. ábra. A felirat Abb. 7. Die Inschrift. sírokból is ismert terrakotta gyermekjátékokat ismerte fel.

21 Mivel ezek a leletek nagyobbrészt égetéses sírokból kerültek elő, ez meghatározza korukat is kb. a II. század végéig, így ábrázolásaik sem mehetnek tovább a III. század első felénél.

22 A sírkő alsó részét képező feliratos tábla (6. kép) széle erősen töredékes. Mint már említettük, két oszloppal keretezték. Alsó részét 2,5—3 cm vastag és 7 cm széles párkány határolja, felső részén a reliefes tábla párkányzata képezhette lezárását. A feliratos lap bal alsó sarkában az oszlop széle megmaradt. A tábla belső mérete hasonló lehetett a másikéval: 83 x 57 cm. A vízszintes felületen 8 soros felirat látszik. Az első 4 sor betűi 3,5 cm magasságúak, míg a másik 4 sorban a betűmagasság 4,5 cm. A felirat a következő (7. kép): ]m optare [.]sit terra lev(is) [pjroperavit etas oc voluit fa [t] us meus hic sita est Iulia [DJubitata an(norum) XX parentes f(ecerunt)

s quibus ea facere debe a(nt)? fecit G(aius) I(ulius) Romul(us) et Valeria [Mjatero? memóriám s(ibi) et p(osteris) A kezdő sor felett még volt egy, ebből már csak néhány betű nyoma látszik. A 6/7. sor debe/a(nt) kiegészítése nem biztos. A 7. sorban az apa gentiliciuma lánya nevéből visszakövetkeztetve I(ulius.) A 8. sorban a RIU által javasolt f(iliae) és p(osteris) kiegészítés közül az utóbbi a helyes. A felirat első része két ismert sírversformula. A „sit (tibi) terra levis" kifejezés széles körben elterjedt, a pannóniai feliratokon is nagyon gyakran találkozunk vele.

23 Gyakoriságát bizonyítja, hogy a III. század közepére ez a formula rövidítéssé egyszerűsödik formában.

24 A „properavit (a)etas, h(oc) voluit fatus meus" formulát mindeddig csak Pannónián kívül ismertük. Hozzánk legközelebbi hasonló formula Delminiumból (Dalmatia): „properavit aetas voluit hoc astrum meum".

25 Az összes többi előfordulása Rómából Ш. Galliából ismert.

26 A két, nyilvánvalóan nem egymás mellé illő formulát a sírfeliratok szabványos szövege követi a halott nevével, életkorával és az állító szülők adataival. Egy szubjektív mondat azonban bekerült a sablonos szövegbe: „parentes f(ecerunt), quibus ea facere debea(nt)" A továbbiakban a felirat szövegében, írásmódjában előforduló ,ЫЬаккаГ szeretnénk foglalkozni. A ,hiba' szót az egyszerűség kedvéért használjuk, valójában a klasszikus latin nyelvi normáktól eltérő nyelvi jelenségekről van szó. Ezeket sorra véve vizsgáljuk először a 3. sor etas alakban írt szavát. Az e írása ae helyett ortográfiai jelenség. E formájában nyilvánvalóan a kiejtést tükrözi. Nagyon gyakori jelenség a feliratokon. Már Varrónál ezt olvashatjuk: „alii(dicunt) . . . Faeneratricem, alii Feneratricem . . . ac rustici . . . Mesium non Maesium . . ."

27 A pompei falfeliratok is az ejtés szerinti e formát őrizték meg.

28 Viszont arra, hogy tanult nyelvtani ismeretről van szó, utal az e helyett ae scriptio inversa is. Szép példája egy salonai feliratban: „ . . . aeredes . . . posuaerunt. . ,"

29 A hoc helyett írt oc is sűrűn elfordul. A h írásában külöben tökéletes a zűrzavar, nagyon sokszor írják ott is, ahol nem kellene. Előfordul egy feliraton belül is a scriptio inversa:

30 „ . . . quem ostes hocidit . . ." (Igg). A pompei graffitokon már nem írták a h-t.

3 l Ugyanez lehetett a helyzet a h ejtésével is. Még Szent Ágoston is arról ír, hogy egyes „tudós" elemek az ő korában is ejtették a h-t, holott a kb. 300 évvel előtte élt Catullus egyik verséből éppen az derül ki, hogy a szókezdő aspirata ejtése már akkor meglehetősen rendszertelen volt a művelt körökben.

32 Túlságosan gyakori használatát egyenesen parlagiasnak tekintették.

33 Alaktani hiba a semleges nemű főnév — a fatum — hímnemű végződéssel való ellátása, és az ehhez egyeztetett birtokos névmás. Ám ez is túlságosan gyakori jelenség ahhoz, hogy jellemző legyen. Lásd pl. a 27. jegyzetben idézett feliratokat, de még ezeken kívül is sok példát hozhatunk а fatus alakra.

34 A felirat megszövegezését egészében vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a benne felbukkanó nyelvi jelenségek időhöz nem köthetők, és nem jellemzők provinciánkra, Itáliában is ugyanúgy előfordulnak, mint a birodalom más részein. Ezenkívül igazán ,hibák'-ról már azért sem beszélhetünk, mivel a fentebb tárgyalt nyelvi jelenségek a szabályos neolatin hangfejlődésbe beleillenek - ún. vulgarizmusok —, amelyek a nyelvszerkezet normális mozgásának jelei és következményei.

35 A felirat szerkezete — a két, egymástól független sírversformula és a sablonos szövegben felbukkanó szubjektív mondat — arra utal, hogy több mintakönyvből válogatták össze a feliratot. Ezenkívül érdemes felfigyelni arra, hogy ,hibák' csak a szubjektív indíttatású mondatokban jelentkeznek.

36 A datáláshoz a nevek elemzése sem nyújt több segítséget. Az apa neve С Iulius Romulus színtelenül római, cognomene Marcus után Pannóniában gyakori.

37 A lány Dubitata cognomene szintén sűrűn elő160