A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Bilkei Irén–Horváth László: Késői római sír Hegyesdről
0 50 cm L • • * • • 3. ábra. A sír felülnézeti rajza Abb. 3. Aufsichtsbild des Grabes. Mellékletek: 1. Hagymafejes bronzfíbula töredéke felületén aranyozás nyomaival. (4. kép 1. Itsz. 70. 178. 2.) Erősen korrodálódott vas tűjéből csupán 0,4 cm hosszú töredék maradt meg. A viseletnek megfelelő helyen, a jobb vállon került elő. Hossz. 4,6 cm, max. szél. 5,3 cm. 2. Bronz karika. (4. kép 2. Itsz. 70. 278. 3.) Ovális, hegyesedő végei egymásra futnak. A karika testének keresztmetszete kör alakú. Jobb oldalon, a mell tájékán találtuk. Átm. 2-2,7 cm, vast. 0,4 cm. 3. Világosbarna színű füles korsó (4. kép 3. Itsz. 70. 278. 1.). Kiöntős szájpereméhez alig kiemelkedő két bordával tagolt szalagfül csatlakozik. Vállán két bemélyedő hornyolas fut körbe. A sírgödör DNy-i sarkában, a jobb lábfejnél került elő, ami általános jelenség a késő római sírokban. 4 Mag. 16,9 cm, sz. átm. 8,5 cm, t. átm. 6 cm. A mellékletek közül leginkább a fibula ad némi támpontot a sír korának megállapításához. A rövid, vastag, díszített keresztrúddal, nagy hagymafejekkel 4. ára. A sír mellékletei Abb. 4. Heigaben des Grabes. rendelkező aranyozott fibulá t a IV. század közepére keltezhetjük. 5 A kiöntős korsót Bonis Éva a korai császárkor kerámiájának lie mutatásakor az I—III. században általánosan használt formaként jellemzi. 6 , de ismeretes, hogy a IV. századi anyagban is tömegesen fordul elő. 7 A késő római temetők leggyakoribb melléklettípusa a korsó kiöntős változatban is. 8 A sírból előkerült mellékletek tehát IV. század közepe körüli temetkezésre utalnak. A sír bélelésére és lefedésére szolgáló faragott kövek azonban már másodlagosan kerültek felhasználásra. A feliratos és a reliefes kőlap minden valószínűség szerint a korábbi temetkezéskor egy nagyobb méretű síremlék összetartozó részei voltak. 9 Feltevésünk helyességét az epigráfiai és stílustörténeti összevetésen kívül az is bizonyíthatja, hogy a feliratos lap felső törésfelülete összeülik a reliefes lap alsó törésfelületével. A két rész külső mérete teljesen azonos. Feltehetően egy darabból faragták ki őket, mivel az összeiUeszthetőség mellett csapolást vagy egyéb rögzítési módot nem sikerült találnunk az említett felületeken. A reliefes sírtábla felett még lehetett egy lezáró rész, mivel két csapoláslyuk a felső részen megmaradt. A feliratos tábla alsó része durván megmunkált nyúlványban végződik, ez képezhette a sírkő felállításakor a földbe ásott részt. A reliefes táblán (5. kép) bemélyített mezőben négy félalakot ábrázoltak. A képmezőt alulról 7 cm széles párkány határolja. Felső része erősen töredékes, így az itteni lezárását nem állapíthattuk meg. Két oldala is sérült, azonban a bal oldalon 21 cm magasságig megmaradt a képmezőt keretező oszlop talapzata és 158
