A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

Ezután következik az első pusztulási réteg, mely a vékony tapasztott járószinten 3,30 m-től a szelvény DK-i sarkáig követhető. A járószint nem vízszintes, 112,16-112,45 m magasság között ingadozik. 4,82 és 6,00 m között egy későbbi beásás miatt megszakad. D-i végén hiányos a tapasztás. Az erősen faszenes réteg követi a járószintet, vastagsága 2-5 cm, D felé vékonyodik. Felette egy 6-40 cm vastag feltöltés következik. Anyaga barna agyag, amelyben faszénszilánkok figyelhetők meg. A réteg É-i és D-i végében kisebb köveket, kavicsokat, 5 m-től 5,50 m-ig nagyobb köveket, 5,50 m-től 6,80 m-ig pedig hamut találtunk benne. A felette lévő fekete, faszenes rétegtől újabb vékony agyagtapasztás válsztja el. Ennek É-i fele hullámos (112,23-112,56 m magasságok között ingadozik), D-i része hiányos, megközelítően vízszintes (112,54-112,60 m). Ebbe a játrószintbe vágták bele az 1. járószintet is átvágó árkot vagy gödröt 4,80 és 6,00 m között. A faszenes pusztulásréteg É-on 4-8 cm vastag, a gödör alján is megtaláltuk. D-i fele 7,00 m-től fokozatosan vékonyodik, 9,80 m-től két ágon folytatódik, az alsó csak szakaszos. A két ág közötti föld erősen hamus. Felszíne 112,38-112,7 2 m magasság között változik. Érdekes, hogy Füzes F. Miklós megállapítása szerint 3,50-5,50 m közötti szakaszon a faszén szalmából származik. Ez semmiképp sem jelentheti azt, hogy a II. pusztulás idején szalma fedte volna a belső kaputornyot. Amennyiben ez a réteg valóban egy pusztulás maradványa és nem pedig egy pusztulás után máshonnan idehordott törmelék, csak annyit jelent, hogy itt, a torony és az erődfal szögletében szalmát tároltak. A következő réteg a toronybelsó'bó'l vagy máshonnan idehordott épülettörmelék. 10-25 cm vastag habarcsos föld tegula-, tégla- és kőtörmelékkel, melyben agyagnak nincs nyoma. Ekkor töltik be a gödröt, így ott a réteg vastagsága meghaladja az 50 cm-t. Az 5,40 m-től 6,20 m-ig és 9,40 m-től 10,60 m-ig megfigyelhető hamu mutatja, hogy az erőd pusztulásából származik ez a réteg. Felszíne tapasztott, megközelítően vízszintes, csak D-i végén emelkedik fel 113,00 m magasságig. Ezután újabb faszenes, hamus fekete réteg következik. É-i része 5-6 cm vastag, 4,90 m és 7,20 m között 8-20 cm vastag. 8,50-9,40 m között vastagsága eléri a 24 cm-t is. Ebben a részben Füzes F. Miklós több szén ült gabonaszemet talált. 9,60 m-nél összefut a negyedik égésréteggel. Felszíne: 112,68-112,90 m magasságú. A felette lévő szürke épülettörmelékes, kővel és habarccsal kevert föld ugyancsak egy pusztulás itt elterített törmeléke. Felette az erőd utolsó pusztulásának rétege figyelhető meg. A fekete, erősen faszenes réteg 3,80 m-től 4,80 m-ig csak 1-2 cm keskeny. Ezután fokozatosan vastagodik, 7,00 m-nél 28 cm széles. De itt a réteg felső felében kövek keverednek a faszénbe, ami az utolsó égés nagy méreteire utal. Ekkor a falak is megsérültek. D felé a réteg vékonyodik. Felszíne: 113,06-113,28 m magasságú. A belső torony D-i fele is fedett lehetett tehát az utolsó periódusban, de mint a szenült réteg vastagsága mutatta, nem tartós anyagból készült. Csak a várható támadás irányából fedték a tornyot tegulával és imbrexszel. Ez a tető a rekonstrukciónak megfelelően D-től lejtett É felé^ Ezért olyan vékony a pusztulási réteg É-i fele, Ha a tető К és Ny felé lejtett volna (É-D irányú gerinc esetén), a tornyon kívül vastagabb faszenes réteget, tegula- és imbrextöredékeket kellett volna találnunk. így azonban az egész tetőszerkezet a torony belsejébe zuhant. A pusztulási rétegek feletti barnásszürke, habarcsos, kavicsos réteg a több évszázados erózió eredménye. A közte és a humusz között található habarcsos, meszes, köves törmelékréteg pedig a falak kibányászásakor keletkezhetett. A II. szelvény K-i falában, tehát az erődkapu belső tornyától K-re négy egymástól jól elváló faszenes pusztulási réteg figyelhető meg. Nem tartjuk valószínűnek, hogy akárcsak valamelyik is máshonnan idehordott égésmaradvány lenne, hisz ez a négy réteg megfelel a toronyban talált négy járószintnek. A négy égésréteg közül három egyébként is tapasztott, ill. döngölt járószinten helyezkedik el. A toronyban az egyes járószintek megszűnése tehát mindig pusztulással, a torony égésével járt együtt. A metszetben megfigyelhető rétegek nem vízszintesek. A toronynak oldalbejáratai nem voltak, tehát nem is fordítottak különös gondot a felszín kialakítására a torony és az erődfal szögletében. A legalsó járószint tapasztásában csak egy szürke, az erős soványítás miatt érdes tapintású, vékony, hullámos falú késő római jellegű töredéket találtunk (ltsz.: 72. 150.1.). Az 1. és a 2. égés között, a 2. járószint tapasztásán egy szürke, valószínűleg kézikorongon készült edény oldaltöredéke került elő. Fala egyenetlen vastagságú, felületének eldolgozását a megközelítően függőleges nyomok jelzik (ltsz.: 72. 151. 1., IV. t. 6. a-b.). Az V. századnál korábbi nem lehet. A járószinten és a felette lévő faszenes égésrétegben késő római, korongon készült edények töredékeit találtuk: pirosasszürke, erősen soványítótt anyagú fazék pereme (ltsz.: 72. 151. 2., IV. t. 7.), téglaszínű, barna mázas dörzstál darabja (ltsz.: 72. 151. 3.), kancsó fültöredéke stb. Egy kis fekete, a besimítástól fényes oldaltöredék a IV-V. századra keltezhető (ltsz.: 72. 151. 8.). Az égésréteg feletti építési törmelékben, a 3. pusztulásréteg alatt egy belül mázas kiöntőtál pereme (ltsz.: 72. 151. 1.), szürke füldarab, világosszürke, erősen soványított anyagú edény alsó felének töredéke került elő, valamennyien késő római jellegűek. A szürke, kavicszúzalékkel soványított edényoldal és egy sötétbarna, ill fekete, vékonyfalú, erősen soványított agyagból gyengén kiégetett peremváll töredék (ltsz.: 72. 152. 2., I. t. 1.) inkább már az V. századra vall. Közvetlenül a 3. égésréteg alatt késő római jellegű szürke és narancsszínű mázas perem- és oldaltöredékeket találtunk (ltsz.: 72. 153. 1-3.). A 3. égésrétegből egy barnásvörös, kavicszúzalékkal soványított anyagú oldaltöredék került elő, valószínűleg V. századi (ltsz.: 72. 154. 1.). A 4. járófelületből késő római jellegű töredékek mellett egy V. századi, szürke, kihajló, lekerekített peremű, külső oldalán besimított díszü mély tál töredékét találtuk (ltsz.: 72. 155. 1., IV. t. 9.). A járószint feletti égésrétegben apró kaviccsal erősen soványított agyagból, kézikorongon készült edény fenék töredékére bukkantunk, amely a IX. századra keltezhető (ltsz.: 72. 156. 1.). A műúttól K-re eső részen, az É-i erődfaltól É-ra alig néhány m-re 30-40°-os meredek lejtő következik. A szintkülönbség eléri az 5 m-t is. A lejtő után a felszín újra megközelítően vízszintes. Ezt a részt a Balaton vize mosta el az erőd ÉK-i sarkával együtt. Az alsó lapos részen néhány éve feltárt V. századi temetkezés azonban arra utalt, hogy talán már a római korban sem volt vízszintes a terep. Ez pedig kérdésessé tette, hogy szabályos négyszög alaprajzú volt-e az erőd? Ha ugyanis az É-i és a K-i oldalt meghosszabbítjuk, az a vasútvonaltól K-re, a mai Balaton vizében találkozik. Ennek a kérdésnek a tisztázására nyitottuk az 5. és a 6. árkot. 5. árok. A 3. ároktól ÉNy-ra, mára lejtőn jelöltük ki. É-D irányú, 9x1 m. A felszínen jól látszik az eró'dfalból kiugró kerek torony kibányászott falának helye. Árkunkkal a torony külső falát kellett átvágnunk. Az árok D-i vége 112,37 m, az É-i pedig 108,39 m magasságban volt. A 25-50 cm vastag humuszréteg alatt mindenütt az érintetlen barna agyag, ill. a sárga lösz bukkant elő, kivéve a K-i és a Ny-i fal metszetében jól megfigyelhető hegyesszögű, háromszög alakú bolygatást, amely az árok K-i falában 1,36 m-re, a Ny-i falban 0,82 m-re kezdődött az árok D-i végétől. Aljuk 111,20 m magasságú, 0,68, ill. 1,22 m hosszú. A bolygatás a humuszig tart, habarcsos épülettörmelékes réteg. Ennyi maradt meg tehát a kerek torony falából. A toronyfal ívelődése miatt kezdődik a kiszedett fal helye különböző távolságra árkunk D-i végétől. A bolygatások kezdőpontjai a toronyfal belső síkját adják meg. Ez alapján a kerek torony belső és feltehetően külső átmérője is nagyobb a D-i erődkapu mellett feltárt toronyénál. A külső 138