A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

öntött réteget találtuk. Vastagsága itt alig éri el az 1,5-2,0 cm-t. A középső részen két követ találtunk. Az egyiknek nemcsak a felszíne, de két oldala is sík, faragott. Magasságuk 112,12-112,13 m, tehát megközelítően egyezik a járószinttel. Az É-i felén egy nagy 1,40 x 0,64 m-es homokkövet találtunk. Felszíne és a toronyfalhoz, ill. a pilléralaphoz csatlakozó oldala faragott. A járószint készítésekor tehették ide. Alja a szűz talaj felszíne alá mélyül: 111,75 m magasságig. Felszíne 112,16 m, tehát némileg magasabb a járószintnél. Bár arra nem tudunk magyarázatot adni, hogy miért süllyesztettek itt egy ekkora követ a járószintbe, ezt semmiképp sem tarthatjuk véletlennek. Annál inkább nem, mert mint korábban említettük a torony K-i falánál a két pillér között, a középsőtől alig 24-28 cm^e 15 cm-t, a szűz talajba mélyülő nagyobb beásást figyeltünk meg. Az oda helyezett nagyobb kő lehetett kövünk párja, amit a falak kibányászásakor emelhettek ki. (X kép) Ezért találtunk a helyén csak építési törmeléket. A kő felszínén szürke, iszapolt tapasztásréteget találtunk, amelynek felszíne 112,20 m magasságú volt. Ez az anyag nem egyezik az I. járószint anyagával, rendeltetését sem ismerjük. A két pillér közötti területet nemigen használták közlekedésre. Ezeken kívül még több helyen beszinteztük a metszetekben megfigyelhető padlókat. A II. szelvény É-i falában az erődfalon kívül, a faltól 65 cm-re két helyen mértük a járószint magasságát. A kaputól K-re kb. 1,5 m-re 112,08, a kapu előtt 112,10 m magasságú. A középső pillérpár Ny-i tagjánál 112,13, a K-inél 112,24-112,26 m magasságú. Utóbbi feltűnően magasabb a máshol mért adatoknál. A D-i pillérpár Ny-i tagjánál 112,12, a K-inél 112,08 m magasságú. A torony DK-i sarkánál 112,06 m magasságot mértünk. A járó szint tehát a középső pillérpárnál a legmagasabb (112,13-112,26 m). Innen É és D felé is lejt 112,08, ill. 112,06 m magasságig. így az esővíz nem folyhatott be a torony alá. A legalsó járószint az erőd építésével lehet egyidős. A szűz talajtól földfeltöltés választja el. A külső kapu bolygatásának metszetében jól látható, hogy sértetlen az erődfal alapozása felett. Az erődfalnál korábbi tehát nem lehet. Ugy készítették, hogy a toronybelső középső sávját É—D irányban kb. 2,20 m szélesen csak a döngölt föld alkotta. Az öntött járószint viszont kiterjedt a boltívek pillérei közé is, kivéve a középső pillérpártól D-re eső részt, ahová nagyméretű, részben faragott köveket helyeztek. A járószint a tornyon kívül is megfigyelhető. //. járószint Ezt a réteget is több helyen tisztáztuk (5. kép), a toronybelsőben és környékén. A K-Ny-i átvágás mindkét szélén feltártunk belőle egy-egy szakaszt. Az I. járószintre terített 15-20 cm vastag szürkésbarna, kövekkel kevert földre került a II. járószint, amelynek anyaga erősen meszes, kavicsos habarcs. Színe: sárgásfehér. Vastagsága átlagban 4-8 cm. A K-Ny-i átvágás Ny-i felén 1,20x1,15-1,60 m-es területet tártunk fel. A járószint D felé (a járószintnek a sarokkő és a boltív pillére közé eső, kevésbé használt részén) észrevehetően emelkedik. Itt a legvastagabb. Magassága: 112,42 m, К felé süllyed és fokozatosan vékonyodik. A sarokkőtől 56 cm-nyire teljesen meg is szűnik. Itt a felső szintje: 112,32-112,35 m. A torony közepe felé eső részen még döngölt föld járószint sem figyelhető meg. Ezen a részen barna földbe ágyazott különböző méretű köveket találtunk. A nagyobbak a 40-50 cm-es nagyságot is elérték. Az egyik egy szépen faragott párkánydarab. Ez az erősen köves réteg azonban nem választható el a felette lévő ugyancsak köves rétegtől. A föld színe és a kőanyag is megegyezik. Ezért ennek szintjét nem is mértük. Hasonló jelenséget figyeltünk meg az átvágás K-i felén is. Ez egy 1,20x0,95-1,35 m-es terület volt, ahol a habarcsos öntött járószint kissé szélesebb volt, mint a toronybelső Ny-i felén. A Ny-i sarokkő helyzete alapján kiszámított K-i sarokkő szélétől 80 cm-t nyúlik a toronybelsőbe a járószint. így fokozottabban merül fel a járószint későbbi felszedésének lehetősége, hisz a két járószintsáv közötti rész itt 2,76 m, ami egy kocsi tengelyénél jóval szélesebb. Erre utalhat az is, hogy a járószint nélküli sávban a föld összefüggő réteget alkot a felette lévő réteggel. A habarcspadló szintjének ingadozása itt kisebb, É felé lejt (112,35112,39 m). A habarcsos járószinttel a pillérek közét is beborították. Erre mutat az a rész is, amit az É-D-i átvágásban az É-i erődfal és a középső pillér közötti, ill. előtti szakaszon tártunk fel. A járószint itt jó állapotú, vastagsága 5-7 cm. Kivételt képez a középső pillér előtti rövid szakasz, ahol bolygatott a réteg és a járószintmaradványokból két kő emelkedik ki. A járószint magassága 112,40-112,48 m, a toronyközép felé emelkedő. A kövek felszíne is 112,48 m. Ezt a bolygatást azzal magyarázhatjuk, hogy a III. járószint elkészítésekor a középső kapu számára küszöböt készítettek. Ennek alapozása során sértették meg a II. járószintet. A sérült járószint még így is jól követhető a küszöb alatt (X. t. 3.). Ha nem az erőd belsejéből egy elpusztult épületből hozták, úgy a III. járószint küszöbe egyidős a III. periódussal. Annyi bizonyos, hogy nem az I. vagy a II. járószint küszöbét emelték meg. Az I. és a II. periódusban egyik kapunak sem volt küszöbe. A belső torony K-i falától D-re is kibontottuk a II. járószint egy szakaszát. Ez kissé alacsonyabb szinten jelentkezett (112,30 m), és az anyaga is más. Nem öntött habarcsos, hanem egyszerű letiport föld. A feltárt szakasz K-i felén a földbe kisebb-nagyobb köveket is tettek. Ugyanazokon a pontokon, ahol az I. járószint padlóját beszinteztük, megmértük a II. járószint felszínét is. Az erődfalon kívül az öntött padló felszíne 112,21-112,24 m magasságú, a külső kapu felé emelkedik. Az erődfal nyílásában 112,22-112,32 m magasságú, a toronybelső felé emelkedik. A középső pillérpár Ny-i tagjánál 112,35 m magasságot mértünk. A D-i pillérpár Ny-i tagjánál 112,22, a K-inél 112,26 m magasságban húzódik a felszín. A II. járószint tehát az I. járószinthez hasonlóan a toronyközéptől lejt É és D felé. A II. járószint anyaga és a padló készítésének módja alig tér el a legalsó járószint padlójának anyagától és készítésének technikájától. A két É-D irányú sáv közötti nagy távolság azonban felveti a lehetőséget, hogy a II. periódusban már az egész toronybelsőt azonos járószint borította. Ezt a III. járószint alapozásakor szedhették fel. Erre utal, hogy a középső földsávban nem találtunk a habarcsos járószinttel egyező döngölt földréteget. A bejárat előtti részt is öntött járószint borította, a kaputól D-re azonban csak döngölt földet találtunk. ///. járó szint Az erőd életének következő periódusában újabb járószintet kapott az É-i erődkapu belső tornya (6-7. kép). Ez a padló már más építésmóddal készült. A deszkázott járószinthez komoly alapozás is tartozott. A II. és a III. járószint között a különbség 20-30 cm. Több helyen tisztáztuk az alapozás rétegeit is (6. kép). Ennek szerkezete a következő. Az alsó réteget különböző méretű kövekkel rakták ki. Néhol a kövek több sorban következnek egymás felett. A kövek közét barna föld tölti ki. A járószint bolygatott szélén jól megfigyelhető, hogy ez a réteg a III. járószint egésze alatt megvolt. Egyetlen kövön sem találtunk habarcsmaradványt. Valószínű tehát, hogy nem leomlott falakból származnak. Az alapozás enyhén lejt D felé. A K-Ny-i átvágás Ny-i oldalán a kövek felső szintje 112,54-112,59 m magasságú. A D-i pillérpár K-i tagjánál J 12,44, a belső tornyon kívül, közel a D-i sarokhoz 112,48 m magasságot mértünk. A kőalapozás egyenetlenségeit (kiálló kövek) agyagtapasztással szüntették meg. Ez a réteg is az erőd belseje felé lejt. A K-Ny-i átvágásban a döngölt agyagtapasztás sárga színű. Felső szintje: 112,59-112,64 m. Az É-D-i átvágás É-i végén a legvastagabb a sárga agyagtapasztás. Felső szintje 112,68 m magasságú. Itt, a deszkaborítástól É-ra ez a szint volt a III. járószint járófelülete. A két pillérpár K-i tagjai között is sárga színű az agyagtapasztás, amibe kavicsot is kevertek. Felső 131