A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

fel kell tételeznünk egy 4. periódust. Ennek, ha volt is árkunkban járószintje, a korábbi bolygatás már tönkretette. Erre elég magyarázat, hogy alig 18-38 cm-re van a hamus réteg felszíne a mai felszíntől. A 4. árokban tehát az erőd életének legalább 4 periódusa különböztethető meg. A második pusztulást követő 3. periódusban a helyreállítás szakaszosan folyt, vagy hosszabb életű volt és ezért többször megújították. A 4. periódus a legkésőbbi, ez a jobban bolygatott 3. árokban, a toronybelsőben már nem maradt meg. Erre mutat, hogy a két árokban az alsó járószintek ha nem is egy magasságúak - ami a tereppel magyarázható —, azonos jellegűek, a pusztulási rétegek is megegyeznek. Az árok Ny-i felében csak feltöltési rétegeket találtunk, amelyek nem váltak el világosan egymástól. Ezért az itt előkerült leletanyagot sem választhattuk szét rétegenként. Éppen a legfelső habarcsos rétegből kerültek elő kora római kerámiatöredékek. Pl. szürkésbarna oldaltöredékek vízszintesen futó, sűrűn bekarcolt seprűs díszítéssel (ltsz.: 72. 134. 1., II. t. 7.), ugyancsak barnásszürke fazék kihajló peremdarabja (ltsz.: 72. 134. 2. II. t. 8.), szürke peremtöredék (ltsz.: 72. 134. 3., II. t. 9.). Késő római jellegű több fekete díszítetlen oldaltöredék mellett egy duzzadt perem (ltsz.: 72. 134. 4., II. t. 11.), egy szürke kancsó pereme (ltsz.: 72. 134. 5.), szürke edények kihajló peremei (ltsz.: 72. 134. 6. II. t. 10.), belül mázas kiöntőtál töredéke (ltsz.: 72. 134. 18.) és egy nagyobb kehely alakú üvegedény darabjai (ltsz.: 72. 134. 19.). A népvándorláskort csak egy szürke, kézikorongon készült edény díszítetlen has alatti töredéke képviseli (ltsz.: 72. 134. 25.). Az árok K-i felében is kevés keltező értékű lelet került elő. A legalsó járószinten csak egy világosszürke, jól égetett, vékony falú edény oldaltöredékét találtuk, jellegtelen római kori darab (ltsz.: 72. 135. 1.). A 2. pusztulás feletti vastag feltöltésben sok kerámiatöredék akadt, de a feltöltés korára csak egy töredék utalhat, amely a K-i árokrész Ny-i végében feltárt járószint felett került elő, tehát a 3. periódus második szakaszát keltezi. Ez egy barnásszürke, homokkal és kavicszúzalékkal soványított agyagból kézikorongon készített, elég jól kiégetett díszítetlen oldaltöredék (ltsz.: 72. 136. 1., III. t. 2.), amely minden bizonnyal a népvándorláskor idején készült, V-VI. századinál korábbi nem lehet. A többi keltezésre nem alkalmas, hisz döntő többségük kora római jellegű, az erőd megépítését megelőző időből származnak. Vastag falú, szürke, rövidebb ferde és vízszintesen körbe futó, sűrűn bekarcolt seprűs díszítésű oldaltöredék (ltsz.: 72. 136. 2.), sötétszürke, kívül besimított díszű, belül fényes bevonatú oldaltöredék (ltsz.: 72. 136. 4., III. t. la-b.), világosszürke, finoman iszapolt anyagú oldaltöredékek (ltsz.: 72. 136. 5.), simított felületű téglaszínű oldaldarab (ltsz.: 72. 136. 6.), szürke és barna edény oldal- és peremtöredékei, duzzadt peremű tál darabja, a belseje fényes, piros bevonatú (ltsz.: 72. 136. 8. II. t. 13.). Csak néhány erősen soványított, jól égetett fekete töredék mutat késő római jelleget, és egy bikonikus orsógomb keltezhető a népvándorlás korára (ltsz.: 72. 136. 14., II. t. 14.). Egy nagyobb vasszeg és egy hurokban végződő vastárgy került még itt elő (ltsz.: 72. 136. 16-17.). Az árok K-i végében, a belső kaputorony Ny-i falának helyén a bolygatott földben 50 cm mélységben egy sérült kocámodellt találtunk (ltsz.: 72. 137. 1., VIII. t. la-f.). A bronz bigamodell sérült, az egyik kereke és a mellvédrész hiányzik. Oldaldíszítése is hiányos. A kis tárgy (6,2 cm) elkészítésekor a mintául szolgáló kocsihoz való hűségre törekedtek. A modellt több, külön öntött részből forrasztották össze. A vázat a tengely és a kocsirúd alkotja. A tengely 4,1 cm hosszú, átm.: 0,45-0,5 cm. Közepén és a kétágú kocsirúd csatlakozásánál, az összeerősítés jelzésére gyűrűsen megvastagodik (átm.: 0,7-0,9 cm). A kocsirúd előrenyúló része egyenes (h: 2,35 cm, átm.: 0,5 cm), a fenékdeszka alatti rész (h.: 2,5 cm) lefelé ívelődik. A fenékdeszka és a rúd találkozásánál gyűrűs vastagodás jelzi az összeerősítést (átm.: 0,7 cm). A 126 kocsirúd hátsó, lefelé ívelődő része kettéágazik, és a tengelyre fekszik rá. Ugyaninnen indul két rövid (h: 1,1 cm) nem függőleges, hanem kissé hátra dőlő tartó. Ezeken nyugszik hátul, az elöl a kocsirúdhoz rögzített fenékdeszka. Ez, a szélei felé vékonyodó 0,2 cm vastag öntött lemez (h: 3,1 cm). Elöl oválisán ívelt (sz: 1,95 cm). Hosszoldalai homorúak (legkisebb sz: 1,45 cm), hátsó oldala egyenes (sz: 2,05 cm). A kocsi, feltehetően sövényfonású oldalát hullámosan hajtogatott bronzhuzallal jelezték. Az egyik oldalon jól látszik, hogy kettős hullám. A mellvédet is bronzhuzallal jelezhették, de ennek semmi nyoma sem maradt. A tengelyre hegesztették fel a négyküllős kerekeket. A megmaradt keréken jól látszik, hogy a kereket és a négy küllőt külön darabokból hegesztették össze. Ezért is nincs a kerék a tengely centrumában. A kerék átm.: 2,3 cm, vastagsága: 0,2-0,3 cm. Az egyes küllők hossza: 0,4, 0,5, 0,6 és 0,7 cm. A tengely másik végén látszik a négy letört küllő csonkja. A modell elkészítése precizitást és sok munkát igényelt. Ugy tűnik egyedi darab, ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy gyermekjátékként használták. Kultikusrendeltetése lehetett. Ugyancsak a kiszedett toronyfal helyén került elő egy szép csontnyél. Az erősen kopott 11,3 cm hosszú nyél keresztmetszete eredetileg 7 szögű volt. Az egyes síkokat 9-11 pontkörös dísz díszíti. Jelenleg inkább ovális (ltsz.: 72. 137. 2., II. t. 12.). Az egyik oldalon az erős kopás következtében csak a mélyebb pontok maradtak meg. Átmérője középen a legnagyobb 2,5-2,9 cm, végei felé szűkül. A kopottabbik végén 1,9-2,5 cm. Közepe átfúrt. A lyuk átmérője a kopottabbik végén 1,2-1,4 cm, ovális, a másikon 1,5 cm. Ebbe erősítették bele a szerszám nyéltüskéjét. A 4. árokban előkerült leletanyag nem teszi Jehetővé az egyes pusztulási rétegek egzakt keltezését. Az 1. és a 2. periódus késő római kori lehet, a 3. periódus V. századi, de felső része már belenyúlhat a VI. századba. Az erőd pusztulásakor (X. század eleje) a 4. járószint volt használatban. /—//. szelvény Ezután kezdtünk hozzá az erődkapu belső tornyának feltárásához. Ezt két szakaszban végeztük. A megközelítően É-D irányú, 5x8 m-es I. szelvényt úgy jelöltük ki, hogy K-i fala a torony É-D irányú középvonalába essen, és magába foglalja a belső torony Ny-i felét úgy, hogy elérje az É-i erődfalat is. Ehhez csatlakozott К felől a II. szelvény, amely 5,5 x 11 m-es volt, amit még megtoldottunk egy 2,5 x 3,5 m-es szakasszal az I. szelvény É-i végénél. így a legkülső kapuhoz csatlakozó eró'dfalszakaszt is feltárhattuk (1. kép). A felszín nagyon egyenetlen volt. A humusz alatt mindenütt köves, épülettörmelékes föld következett, ami a falak kibányászására utalt. A szelvény DK-i részén azonban hamarosan nagyobb 1-2, sőt 4 oldalán megmunkált faragott kövek töredékeit találtuk. Úgy tűnik, ez a rész ,in situ' megmaradt, és itt a torony leszakadt boltívére, vagy ami valószínűbb, az összeomlott fal maradványaira bukkantunk. A kövek többnyire töredékesek. Anyaguk: gyengébb minőségű világosszürke homokkő. Figyelemre méltó egy ívesen megmunkált darab, talán oszlop vagy féloszlop darabja. Lehet, hogy ez a hely másodlagos lelőhelye, és már így kifaragva hozták egy korábban használt épület romjai közül ide építőanyagnak. Egy nagyméretű, legalább 55x40x29,5 cm-es quader egyik hosszoldalán sérült, másik hosszoldalára egy 6-7 cm mély, 5 cm széles vályút faragtak, ami a kőnek a legbelső kapuval kapcsolatos szerepére utalhat. Ezenkívül egy tompaszögű, zárókőszerű faragott töredék került még elő. A belső torony Ny-i fala jobb állapotban maradt ránk. A két boltív közötti részen, a külső falsíkhoz tartozó falcsonkot a mai felszín alatt 55 cm-rel, már 113,45 m magasságban elértük (3. kép). A legfelső kő 20 x 23 cm-es. A fal külső síkját alkotó oldalán hozzávetőlegesen síkszerűvé igazított. Ez a sík azonos a 4. árokban talált falmaradvány legfelső síkjával. Több lépcső, ill. lábazat nem volt. A falcsonk É-D irányban