A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben (ásatási jelentés) MÜLLER RÓBERT Pannónia öt késő római belső erődje közül a Keszthely-fenékpusztai a legismertebb. Stratégiailag nagyon fontos ponton, a Savaria—Sopiane és az Aquincum— Aquileia út találkozásánál és a balatoni átkelőjénél épült. A felszíni nyomok alapján már RÓMER F. elkészítette az erőd alaprajzát, és LIPP V. múlt század végi ásatásai óta számosan végeztek feltárást Fenékpusztán, az ókori Valcum helyén. A helyzet mégis az, hogy a fenékpusztai erőd történetéről nagyon kevés adattal rendelkezünk. Kevés volt ugyanis a hiteles feltárás az erődben és az erőd temetőiben. CSÁK Á. ásatásait szinte csak KUZSINSZKY B. interpretációjában ismerjük, így az ő eredményeit is különbözőképpen értékelte a kutatás. A temetők közül a D-i erődkaputól K-re lévő IX. századi temető részlete és a horreumtól D-re lévő VI. századi temető feltárása hiteles és publikált. Az épületek közül csak az un. 2. sz. bazilikáról mondhatjuk el ugyanezt. Az erődfalak, -tornyok és -kapuk feltárásáról tehát még nem jelent meg hiteles közlemény. Ezért tartjuk fontosnak az É-i erődfalnál 1971-ben folytatott kutatást. Ennek során tisztáztuk az É-i erődkapu és a Ny-i kaputorony rétegeit. Figyelembe véve a kapu tervbe vett bemutatását nem végeztünk teljes feltárást, így az alsóbb rétegekről egyre kisebb felületekkel rendelkezünk. Az erődkapuban és a kerek toronyban szinte bolygatatlanul találtuk meg az egyes rétegeket a IV. századi építéstől az erőd népvándorláskor végi végleges pusztulásáig. Ez indokolja, hogy a további kutatás számára oly fontos ásatást az igényes feldolgozás előtt teljes egészében közzétegyük. Jelentésünk az ásatás menetét követi, de a kapu és a torony rétegeit időrendben, tehát alulról felfelé számozva ismertetjük.

1 1. árok A felszínen nem utaltak nyomok az erőd É-i falára, csak annyit tudtunk, hogy az É-i eró'dkaput a műúttól K-re, a kiemelkedő plató É-i szegélyén kell keresnünk. A munkát azzal kezdtük, hogy újra kitisztítottuk az 1951-ben és 1962ben már feltárt, de azóta betemetődött árkokat (1. kép, 1. és 2. árok). Az árkokat kissé kiszélesítettük, hogy amennyiben falakat nem találtunk, a metszetek rétegei alapján tájékozódhassunk. Az 1. árok távolabb van a műúttól, megközelítően É-D irányú. A sötétbarna agyag szűz talajt 150—180 cm mélységben értük el. Felette sem falat, sem kiszedett fal nyomát nem találtuk. A humusz alatti bolygatott réteg többszöri feltöltődés során keletkezett. Jól elváló járószintet nem talál1. kép. összesítő térkép az 1971. évi feltárásról. Abb. 1. Summirende Karte über die Erschliessung von 1971. 123