Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

GALAMBOS ISTVÁN: Emlékezés Szemere Lászlóra (1884—1974)

Emlékezés Szemere Lászlóra (1884—1974) GALAMBOS ISTVÁN re, s a Magyar Királyi Madártani Intézetben nyert állást szakelőadóként. 1924-1926 között ugyanitt szakmunkaerő. Erdélyből elkerülve figyelme az ornitológia aktív művelése mellett a mikológia felé irányult. 1926 nagy fordulópont életében. Ekkor a Madártani Intézettől átkerült a Növény élet és Kórtani Állomás (utóbb Országos Kémiai Intézet) Gombászati' Osztályához, s annak vezetője lett. Itt dolgozott 1938-ig, ekkor visszavonult s csak gombászattal foglalkozott. 1941-ben árvaszéki ülnöknek nevezték ki Zomborba. 1946. júliusában végleg nyugdíjazták. Ezután a Somogy megyei Pamukon levő tanyásbirtokára vonult vissza. Innen 1953-ban Somogyfajszra költözött. 1960 nyarán kis házat vett Hárskúton, s itt élt 1974-ben bekövetkezett haláláig. 1915-ben Csíkszeredán kötött házasságot Zayzon Ilonával. E házasságából egy leánya, második házasságából (Budapest, 1924. Jaskó Ilona) egy fia és két leánya született. Fiatal korában aktívan sportolt. A céllövő keret tagjaként részt vett az 1906-os athéni ún. pánhellén játékokon. A természet iránti érdelődése már gyermekkorában megnyilvánult. Öccsével, Szemere Zoltán-nal együtt barangolta be Lasztomér környékét. 1905-től a Természettudományi Társulat rendes tagja lett. Ekkor még elsősorban az ornitológia érdekelte. 1907-ben lett rendes megfigyelője a Magyar Ornitológiai Központnak. A következő évben jelent meg első cikke az Aquila-ban, amelyben a lasztoméri ház kertjében tanyázó kékvércsék életmódjával kapcsolatos megfigyeléseit közölte. Ornitológiai gyűjteményéről füzetes nyilvántartást vezetett, s ide jegyezték be nevüket a kis kollekciót megtekintő ismerősök is. Az Erdélyben töltött évek alatt folytatta ornitológiai megfigyeléseit. Több cikke jelent meg az Aquila és egyéb folyóiratok hasábjain, amelyek erdélyi megfigyeléseinek eredményeit tartalmazták. Rendszeresen küldött lőtt anyagot az Ornitológiai Központba, gyomortartalom-vizsgálat és a gyűjtemény gyarapítása céljából. 1918-ban — miután vadászfegyverét le kellett adnia a román hatóságoknak — érdeklődése a gombák világa felé fordult. S bár Budapestre áttelepülve a Madártani Intézetben kapott állást, a gombákkal való foglalkozást nem hagyta abba. Ennek bizonyítéka 1926-ban megjelent könyve, amely fontos mérföldköve volt a magyar gombászati ismeretterjesztő irodalomnak. Az 1974. december 8-án hunyt el Szemere László mikológus, a hazai gombászati kutatás nagy egyénisége, a mikológiái ismeretteijesztés megindítója, a földalatti gombák legkiválóbb hazai szakértője. Halála nemcsak a mikológusok, de az ornitológusok számára is nagy veszteség, hisz pályája kezdetén ornitológiával foglalkozott, s érdeklődése utóbbi iránt később is megmaradt. Szemere László 1884. október 26-án született a felvidéki Lasztoméren (ma Lastomir, Csehszlovákia) Zemplén vármegyében középbirtokos családból. Apja Szemere Géza, anyja Körtvélyessy Amália. Elemi iskoláit Nagymihályon, a gimnáziumot Késmárkon végezte. A gimnázium elvégzése után Sárospatakon és Budapesten jogot hallgatott. Államvizsgáit 1911-ben Kolozsváron tette le. 1909-ben Csík vármegye közigazgatási gyakornoka lett. 1918-ban ugyanitt szolgabíróvá választották. 1920-ban telepedett át Budapest7