Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
AMBRUS BÉLA: A Bakony zoocecidiumai
A BAKONY TERMÉSZETFÖLDRAJZI TÁJBEOSZTÁSA JELMAGYARÁZAT . • Bahony hjtir. — • Mony rtfutá|»n* Iwtfca I—éJi iM hw wdrt 50 m-Mnt 1. ábra: A Bakony természetföldrajzi tájbeosztása: 1. Északi-Bakony, 2. DéliBakony, 3. Balaton-felvidék, 4. Tapolcai-medence, 5. Keszthelyi-hegység, 6. Bakonyalja, Pannonhalmi-dombháttal gubacsokhoz, hogy azok parazitáit tenyésztette. Bakonyi gyűjtései során számtalan fajjal gazdagította a hazai faunalistát. Az eddigi eredményeket teszi teljesebbé ,A Bakony természeti képe" program keretében a szerző által végzett rendszeres cecidológiai kutatás. A jól körülhatárolható tájegység növénytakaróján élő cecidogén rovarvilág megfigyelése, gyűjtése egy évtizeden át (1962—1972) történt. A rendszeres gyűjtés 1963-1971 között folyt. Kiindulásként elkészült a kutatást megelőző időszak eredményeinek összesítése (1964), amelynek leggazdagabb eredménye a tihanyi rezervátumban (1964a), majd egy időben a zirci arborétumban végzett gyűjtései voltak. (1964b). A kutatás egyik összesítése lett „Az Északi-Bakony gubacslegyei" c. munka (1968), melyet követett „A szigligeti arborétum gubacsai I." (1968). Az állandó megfigyelés alatt tartott arborétumban végzett gyűjtés újabb eredményei folytatásaként jelent meg egy kiegészítő ismertetés (1978). A növényvédelmi jelen56 Abb. 1: Die naturgeographische Landschaftseinteilung des Bakony-Gebirges: 1. Nord-Bakony, 2. Süd-Bakony, 3. Balaton-Oberland, 4. Tapolcaer Becken, 5. Kesthelyer Gebirge, 6. Bakonyfuss mit dem Pannonhalmaer Hügelrücken tőségű, a málnásokban a közelmúltban ismeretessé vált szárpusztító gubacslégy. Ennek egyik lelőhelyeként lett ismertetve a szigligeti arborétum ültetvénye (1973). Néhány — csak e területről származó gubacsokozó faj adatát közű az egész ország faunáját tartalmazó Cynipidae-család gubacshatározója, amely a Fauna Hungáriáé egyik köteteként jelent meg (1974). Csak e teljesség kedvéért említhető a Bakony növénytakaróján gyűjtött fitocecidiumok jegyzékét tartalmazó beszámoló is (1978). A bakonyi kutatást megelőző időből származó gubacsgyűjteményt a Természettudományi Múzeum Állattára őrzi. Nem tartalmazza teljességében az irodalomban szórványosan publikált adatok szerinti fajokat, mert azok egy része a II. világháborúban elpusztult a Növénytár herbáriumában. Szépligeti, Moesz, Paszlavszky klasszikus gyűjteményének egy része megmaradt. Ezek ma már beolvadtak az Állattár mintegy 25 000 darabból álló gubacsgyűjteményébe. Ezek között számtalan bakonyi származású példány
