Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. UHERKOVICH GÁBOR: Az öcsi Nagy-tó limnológiája

6. ábra: A láp északi zsombékos sávja Abb. 6.: Die nördliche Zone des Moores mit Büllen nően egyedgazdag Euglenophyta-rész (az össznépesség 19,16%-át tette ki), továbbá egy viszonylag egyedgazdag Pyrrhophyta-rész mellett (13,62%) elég változatos összetételű, főleg CTz/orococaz/es-szervezetekből álló Chlorophyta-rész (az össznépesség 11,82%-a) alkotja ezt az aszpektust, amelyet a dominancia-viszonyok alapján méltán nevezhetünk Trachelomonas volvocina-Rhodomonas minuta var. nannoplancticaNitzschia acicularis-együttesnek. A nyár eleji aszpektust reprezentáló mintában a Rhodomonas minuta var. nannoplanctica egyedszáma az előzőhöz képest mind abszolút, mind relatív értelemben jelentősen tovább gyarapodott és most az össznépesség 53,93%-át tette ki. Ezen Cryptophyceaeszervezet mellett még két Chlorophyceae-szervezet tekinthető ekkor egyedszáma alapján az együttes domináns tagjának: Ankistrodesmus angustus (6,79%) és Pandorina morum (8,07%), míg szubdominánsan ekkor a Trachelomonas volvocim, Chrysococcus rufescens, Nitzschia acicularis és Synedra amphicephala fajok voltak jelen. Az össznépesség az előző mintához képest kb. az egyharmadára csökkent, de még így is figyelemre méltó. A rendszertani csoportok közül a Pyrrhophyta (59,16%), a Chrysophyta (17,66%) és a Chlorophyta (18,54%) szervezetek egyedei uralják ezt az aszpektust, amelyet az ismertetett dominanciaviszonyok alapján méltán nevezhetünk Rhodomonas minuta var nannoplanctica-Pandorina morum-Ankistrodesmus angustus-együttesnek. A mennyiségileg-cönológiailag részletesen elemzett két aszpektusnak közös vonása egy közepes trofitási szintre utaló, elég jelentékeny egyedszámmal jellemzett alganépesség, továbbá a Rhodomonas minuta var. nannoplanctica magas egyedszáma, valamint egyes Chlorococcales-szervezetek (főleg Ankistrodesmusf ajok) elég jelentékeny egyedszáma. A nyár eleji aszpektust a tavaszitól főleg az Euglenophyton-taxonok egyedszámának csökkenése és ugyanakkor egy Chrysophyceae-szervezet, a Chrysococcus rufescens, vala32 mint a Pandorina morum egyedszámainak szignifikáns gyarapodása különbözteti meg. A tőzegmohás részhez csatlakozó nyüt víz még mindig elég gazdag Conjugatophyceae-taxonokban és a savanyú vizekre jellemző Rhizopoda-fajokban, ha ezek nem is érnek el itt jelentősebb egyedszámot. Ez a tény, valamint az is, hogy ebben a vízben a Rhodomonas minuta var. nannoplanctica, egy, az eddigi irodalmi adatok szerint (v. ö. Skuja, 1948, 1964) alacsonyabb elektrolittartalmú vizekre jellemző szervezet szaporodik el, együttvéve mind arra utal, hogy itt egy eredetileg savanyú, de szerves szennyezések következtében bizonyos fokig eutrofizálódott vízzel van dolgunk. Erre utalnak egyébként egyes különleges Euglenophyton-eXöíoiáuX&sók és a Nitzschia capitata jelentősebb egyedszámai is. (Itt említendő meg, hogy az itteni előfordulási adatok nyomán felülvizsgálatra szorul Skuja azon állítása, hogy a Rhodomonas minuta var. nannoplanctica hidegkedvelő sztenotermikus szervezet lenne.) A fontosabb taxonómiai és ökológiai kutatási eredmények A Nagy-tó tőzegmohás lápjának és az ehhez D-en csatlakozó nyíltvízi résznek az 1973. évi és az eddig feldolgozott 1974. évi vízmintáiból kimutatott taxonok száma rendszertani csoportok szerint a következő: Cyanophyta 25, Euglenophyta 61, Cryptophyceae 6, Dinophyceae 4, Chrysophyceae-Xanthophyceae 12, Bacillariophyceae 100, Chlorophyceae 55, Conjugatophyceae 27, Mycophyta 1. Az előzőekben felsorolt, összesen 281 mikrofitontaxonon felül még 22 Rhizopoda-taxon előfordulására is megfigyeléseket tettem a lápban. A vizsgálataim során tehát összesen 303 taxonhoz tartozó egyed előfordulását, relatív vagy abszolút mennyiségi viszonyait tisztáztam. ülyesnek látszik, ha az összegező kimutatásban szereplő 303 taxon közül azokat, amelyek ökológiai elemzésünk szerint ennek az élőhelynek sajátos vonásait hangsúlyozzák, közelebbről szemügyre vesszük. A lápban előforduló Cyanophyta-taxonok közül azok, amelyek egyéb vizek mellett tőzegmohalápokban, alacsony elektrolittartalmú vizekben is előfordulni. tábla (Tab. III.): 61. Phacus longicauda var. tortus LEMM., 62. Petalomonas ventritracta SKUJA, 63. Euglena clara SKUJA, 64. Cryptomonas reflexa SKUJA, 65. C. ovata EHRBG, 66. Sphcnomonas quadrangularis STEIN, 67. Entosiphon sulcatum (DUJ.) STEIN, 68. Rhodomonas tenuis SKUJA, 69. Gymnodinium obesum SCHILLER, 70-71. Pteromonas sp. (P. varians JANE?), 72. Platymonas sp. (P. fontiana MARG. ?), 73. Chlamydomonas angulosa DILL, forma, 74. Crucigenia rectangularis (A. BR.) GAY, 75-76. Scenedesmus acutiformis SCHROEDER, 77-78. S. spinosus CHOD., 79. S. protuberans FRITSCH, 80. S. acuminatus (LAGERH.) CHOD., 81. S. quadricauda (TURP.) BRÉB., 82. S. opoliensis P. RICHT., 83. Characium ensiforme HERMANN, 84. Chlorosarcina minor GERNECK, 85. Scencdesmus spinosus var. bicaudatus HORTOB., 86. Characium braunii BRUEGGER, 87. Scenedesmus opoliensis P. RICHT. forma, 88—90. Chlorolobion lunulatum HINDAK, 91. Scenedesmus acuminatus (LAGERH.) CHOD., 92. Kirchneriella lunaris (KIRCHNER) MOEBIUS, 93. Chlorosarcina minor GERNECK, 94. Monoraphidium dybowskii (WOLOSZ.) HINDÁK et KOMÁRKOVÁ, 95. Coenocystis planctonica KORSCHIK., 96-98. Ankistrodesmus angustus BERN.