Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

Rövid közlemények

ÉSZREVÉTELEK EGY CINCÉRGYŰJTEMÉNY RENDEZÉSE SORÁN DR. MEDVEGY MIHÁLY 1975-ben foglalkoztam a Bakonyi Természettudományi Múzeum Cerambycidae-gyűjteményének rendezésével, mely jelenleg 102 fajból és 2772 példányból áll. Tanulmányozása érdekes adatokat szolgáltat a Bakony cincérfaunájáról, illetve annak gyűjtéséről. Kiderül belőle ugyanis, melyek a leggyakoribb, legkönnyebben gyűjthető cincérfajok. Ez a gyűjtemény túlnyomó többségében olyan kutatók gyűjtéseiből állt össze, akik ugyan tapasztalt szakemberek, de közel sem cincércentrikus szemlélettel gyűjtenek. így aztán érthető, hogy ritka, speciális életmódot folytató dncérfaj csak elvétve került a gyűjteménybe. A cédulácskákról leolvashatjuk, hogy a gyűjtőutak java része a VI-VIII. hónapra esik; s így sok IV-V. hónapban fogható cincérből csak nagyon kevés példány került a dobozokba. Az egyes befogott fajok példányszáma alapján következtetni lehet a gyűjtési módokra is. Túlsúlyban vannak az egyelve gyűjthető fajok, mégpedig főként azok, amelyek gyalogutakon, farakásokon mászkálnak, illetve virágot látogatnak. A fűhálózásból azért került be viszonylag kevés példány, mert mint említettem, a gyűjtési időpontok zöme nem kedvez a fűhálózható fajok zsákmányul ejtésének. Itt főleg a Phytoeciák-ia. gondolok. A kopogtatást nem, vagy csak elvétve alkalmazták a gyűjtők. Ezt a Grammopterák, Mesosák, Exocentrusok, Pogonochaerusok, Liopusok kis száma bizonyítja. Kevés esetben kerülhetett sor rönkforgatásra; farakás megbontására. Ennek alátámasztására megemlítem, hogy nem szerepel a gyűjteményben Rhagium mordax De Geer. Acanthoderes clavipes Schrank, illetve nagyon kevés példány képviseli a Phymatodes genust. Sok faj keltethető ki behordott rőzséből, száraz gallyakból. Ilyennel sem találkoztam a rendezéskor. Meglepő volt, hogy bár bizonyára sokan gyűjtöttek más rovarokat este lámpával, cincérzsákmány csak elvétve akadt ilyenkor. Mi az, amit ezen elmondottak figyelembevételével mint adatot hasznosíthatunk a dncérfaunához? Mindenképpen kiderül, melyek a Bakony leggyakoribb cincérfajai, melyek azok, amelyekkel a természetjárók a leggyakrabban találkozhatnak. Most ezeket, a gyűjtemény alapján nagyon gyakorinak tartható fajokat sorolnám fel. A besoroláshoz az alapot a példányszám és a lelőhelyszám adta. Merev határokat ugyan nem érdemes alkalmazni, mégis hozzávetőlegesen 50-es példányszám esetén nagyon gyakori, 20—30-as példányszám körül gyakori fajról beszélek, ha legalább 3 különböző gyűjtő neve és 3 különböző lelőhelyadat szerepel. Nagyon gyakori fajok: Acmeops coliaris L., Grammoptera ruficornis Fabr., Allosterna tabacicolor De Geer, Leptura livida Fabr., Strangalia maculata Poda, Strangalia melanura L., Strangalia nigra L., Cerambyx Scopolii Fuessl. Chlorophorus varius 0. F. Müller, Morimus funereus Muls., Dorcadion aethiops Scop., Dorcadion pedestre Poda, Agapanthia villosoviridescens De Geer, Phytoecia cylindrica L. Gyakori fajok: Prionus coriarius L., Spondylis buprestoides L., Archopalus rustieus L., Rhagium inquisitor L., Judolia erratica Dalm., Strangalia bifasciata O. F. Müller, Rosalia alpina L., Hylotrupes bajulus L., Plagionotus arcuatus L., Plagionotus floralis Pali., Acanthocinus aedilis L., Agapanthia violacea Fabr. A gyűjteményben feldolgozott anyag túlnyomó többsége 1960 és 1973 között került a múzeumba a Bakony területéről, ezen belül is a legutóbbi évek gyűjtése dominál. A gyűjtemény gyarapításának ez a növekvő tendenciája a következő években remélhetőleg még csak fokozódik. BEMERKUNGEN ANLÄSSLICH DES ORDNENS EINER BOCKKÄFERSAMMLUNG Die Cerambycidae-Samm

lung des Naturwissenschaftlichen Museums vom Bakony besteht jetzt aus 102 Spezies vertreten durch 2722 Exemplare. Beim Studieren der Sammelzettel liess es sich feststellen, zu welchen Zeitpunkten und mit welchen Methoden die Tiere gesammelt wurden. Es wird auf die Mängeln des Sammeins hingewiesen. Es zeigt sich auch, welche Arten von den Bockkäfern im BakonyGebirge häufig oder sehr häufig zu finden sind. A szerző címe (Anschrift des Verfassers): Medvegy Mihály H-2800 Tatabánya Dózsakert, Réti u. 87/

II./4. 266