Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

Rövid közlemények

AZ ÁCSCINCÉR (ERGATES FABER L.) A BAKONYBAN DR. MEDVEGY MIHÁLY Az ácscincér (Ergates faber L.) hazánk egyik legnagyobb testű cincérfaja (23—60 mm). Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában (Algéria), a Szovjetunió európai felében, a Kaukázusban, Szíriában és Irakban (KASZAB, 1971). Faunaterületünkön való előfordulására a következő irodalmi adatokkal rendelkezünk: KUTHY (1896): I. Kalocsa, II. Kőszeg, III. ZnioVáralja (CSSR). CSIKI (1903): I. Kalocsa, II. Kőszeg, IE. Lakompak, IV. Znio-Váralja (CSSR), Hercegovina (Jug.). A mindkét helyen említett kalocsai adat Kaszab (1971) szerint csak behurcolt példány lehetett. KASZAB (1937): Kőszegi-hegység (leg.: Verebi Végh Gyula, Székessy Vilmos, Freh Alfonz). GYŐRFI (1945-46): Sopron, Ágfalva. A szomszédos országok kiadványai közül ROUBAL (1936) bogárkatalógusában a következő szlovákiai és kárpátaljai lelőhelyeket olvashatjuk: Brancsik: Piechov, Cepelak: Cachtice, Csiki: Klastor p. Zn., Hajny: N. Mes. n. V., Kelecs: Sastin, Pfeffer: Alacsony-Kárpátok, Roubal, Fritsch: Malacky, Simek: Kárpátalja — Ung eredése, Slanec: Piestany. MIKSIC ÉS GEORGUEVIC (1971) Boszniában és Hercegovinában (Jug.), PLAVILSCSIKOV (1936) a Szovjetunióban, REDTENBACHER (1874) Ausztriában való előfordulásáról ír. A budapesti Természettudományi Múzeum faunaterületünkről származó Cerambycidae-gyű) te ményében 27 db Ergates faber L. példányt találtam. Ezek adatai a következők (két bogár alatt nem volt felirat): 1. ábra: Ácscincér (Ergates faber L.) Abb. 1.: Mulmbock (Ergates faber L.) Csolnok — Zahradka, 1 6; Croatia (Jug.) — Apfelbeck, 3 (J, 2 ?•, Gy. Bükk (Rom.) 1898. - coll. Ehmann, 2 9; Kis-Pöse - Méhely 2 9; Kőszeg 1 Ó, 1 9-, Kőszeg — Kanalé Dezső 1 6-, Kőszeg - Pável 1 9; Kőszegi-hg. 1936. VII. 20-30. 1 9; Lakompak Kendi 1 d; Németújvár (Au.) — 1 ó, 1 9-, Pinnye — Dr. Streda 1 9; Sopron - coll. Dr. Th. Csiky 2 9; Tarcsa (Au.) 1901. VII. coll. Ehmann 1 9; Trencsén (CSSR) — Kanabé Dezső 1 d; Zala megye 1 6-, Znio-Váralja (CSSR) 1 d. Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében jelenleg nincs Ergates faber L. példány. Gyűjtéseimet, megfigyeléseimet az Északi-Bakonyban elterülő fenyőfői ősfenyvesben végeztem. Az erdei fenyő (Pinus silvestris) a nyugat-magyarországi őshonos erdei fenyvesekkel szemben az Alföldhöz hasonló száraz futóhomokon található. Az aljnövényzet kevert, alföldi, hegyvidéki és magashegységi fajok alkotják. Az egész terület a fenyő-nyír korszakból származó reliktum (Kopasz Margit, 1976). Gyűjtéseim során az Ergates faber L. következő nőstény példányai kerültek elő: 1971. aug. 9. 19 óra: öreg, korhadó fatönk mellett. 1971. aug. 9. 19,30 óra: homokgödör alján a hátán feküdt, nem tudott visszafordulni. 1971. aug. 28. 18 óra: összerakott fenyőtörzsek alján (Coll.: Soltész György). 1972. aug. 15. 15 óra: öreg, korhadó, fatönkön, napsütésben. 1976. aug. 12. 18 óra: öreg fenyőrönk alatt. 1976. aug. 14. 19,30 óra: öreg fenyőtönkön egy lapos fadarab alól. 1976. aug. 15. 17 óra: öreg fenyőtönk belsejéből két imágó és egy báb kibontva. Az adatok alapján az ácscincér életmódjáról a következőket állapíthatom meg: Az imágó az alkonyati, esti órákban aktív. Két alkalommal (1971. aug. 28., 1976. aug. 14.) a szürkületi órákban röpülni is láttam egy nagy testű bogarat, nagy valószínűséggel ezt a fajt. Öreg, de belül csak részben korhadt, kb. 5—10 éve kivágott erdei fenyők rönkjén lehet látni a hatalmas, 2 cm-nél is nagyobb átmérőjű, kör vagy ellipszis alakú röpnyílásokat. Ezekben állatokat már sosem láttam, de ilyen fákat baltával szétvágva találtam ezen faj lárváit (2 db 6 cm és 1 db 8 cm hosszú, kb. 1,5—2 cm vastag), egy bábot, illetve kettő, még puha potrohú imágót (1976. aug. 15.). Az érő báb elsötétedése már másnap elkezdődött. Az itt közölt fénykép 1976. aug. 18-áról való, a báb mellett az 1976. aug. 12-én és 14-én fogott két Ergates faber L. példány látható. A szóban forgó rönkök majd mindegyikében meg lehetett találni a fenyves díszbogár (Chalcophora mariana L.) lárváit, illetve a rönkökön lehetett látni ezen díszbogár röpnyílásait, amelyek j óval kisebbek az ácscincér röpnyílásainál, s laposabb ellipszis alakúak (kb. 10—12 mm x 5—7 mm). 264