Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

Rövid közlemények

Rövid közlemények SZÁRADÁSI REPEDÉSEK A VESZPRÉMI KARNI MÁRGAÖSSZLETBEN BADINSZKY PÉTER A paleoklimatológiai ismeretanyagot szolgáltató száradási repedések vizsgálata általában nem tekinthető szokványos feladatnak, mivel jelenlétük felismeréséhez rendkívül kedvező geológiai feltártsági viszonyok szükségesek. Veszprémi relációban az igen alapos kutatómunkát végzett Laczkó Dezső sem publikálta ezeket és a későbbi földtani reambuláció (Badinszky, 1965-75) során is csak véletlenszerűen bukkantunk az első ilyen réteglap nyomára. A továbbiakban a száradási repedések rendszeres nyomozása következett, melyhez felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a megyeszékhelyen 1967—74 között mélyült több száz kutatófúrás és a mintegy 50 ezer m

3 felsőtriász kőzetanyagot megmozgató közmű- és mélyépítési (építésföldtani) árkolásos feltárás. Közülük a városcentrumban található Kopácsy út rétegsora (Carnites floridus biozóna) szolgáltatta ez idáig a legtöbb ilyen rétegfelületet. A legidősebb száradási repedések egy jellegzetesen gömbhéjas elválású márga fedőjében települt, szürke mészmárga rétegekben mutatkoznak. Földtani ismereteink szerint a gömbhéjas elválás többszöri üledékátmozgatásra utal, ami az ugyancsak e sorozatban fellépő stromatolitjellegű mészmárgát is figyelembe véve arra enged következtetni, hogy a Kopácsy út körzetében az alsókarni üledékképződés tengeri partszegélyhez kötődött. Maguk a száradási repedések az említett rétegekben — tudomásunk szerint — hazai viszonylatban páratlan gyakoriságban lépnek fel: a földtani fekütől számítva 14, 22, 25, 32, 35, 52, 55, 72, 78, 87, 91, 93, 95, 98, 105 és 107 centiméternél volt megfigyelhető (1. ábra) a földmunkák (1973) során egy-egy száradási repedéses szint. A repedések alaki megjelenése nem szorul különösebb magyarázatra, mivel az a maiakhoz rendkívül hasonló. A repedezettség határfelületeinek egymástól mért távolsága 0,5—3,0 cm között változik, ami a jelenkori hasonló folyamatoknál ismert értéknél kissé intenzívebb tagoltságot mutat. További száradási repedéses zónák voltak még megfigyelhetők Veszprémben e sorozat fedőjétől számítva + 15 méternél (Kopácsy út), + 40 méternél (Erdész út), + 100 méternél (Szalay-domb). Ismeretes, hogy a száradási repedések kialakulásának alapfeltételét a száraz, meleg éghajlati viszonyok, a peÜtes üledékek jelenléte, továbbá a rétegek szárazulatra kerülése képezi. Közülük a veszprémi karni rétegsor esetében — a szakirodalmi adatok birtokában — csupán a szárazulatra kerülés értelmezése szorul magyarázatra, mivel az többféleképpen is létrejöhetett. Az utóbbi évek újabb kutatási eredményei (Ba1. ábra: Száradási repedéses szintek a Kopácsy út alsókarni rétegsorából Abb. 1.: Trockenrisse im karnischen Schichtkomplex dinszky, 1967-74) sorából a vulkáni tufaréteg (Szalay-domb), az áthalmozott-koptatott ősmaradványok (Vasas-sportpálya K-i rézsűje), valamint az üledék-anyaggal utólagosan kitöltött karsztosodott mészkő rétegek (Felszabadulás úti lakótelep) felismerése a karni emeleten belüli epirogén mozgásokkal kapcsolatos őstérszin ingadozásokat egyértelműen igazolja. Ennek alapján a szórványosan megjelenő száradási repedések kialakulása is értelmezhető. Jelenleg még nincs egzakt módszerünk az üledékképződési sebesség precíz meghatározására, mellyel a Kopácsy úti száradási repedéssorozat létrejötte egyértelműen eldönthető lenne. Véleményünk szerint ilyen gyakoriságú repedéses szintet csak egy rendkívül intenzív epirogén mozgássorozat, továbbá a földtani ismeretekkel ellentmondóan lassú partszegélyi üledékképződés együttes hatása hozhatott volna létre. Ezért a mellékelt ábrán bemutatott repedések kialakulásánál indokoltnak tartjuk az ár-apályjelenség következtében történt, gyakori szárazulatra kerülés feltételezését. 261