Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. TAPFER DEZSŐ: A darázsölyv (Pernis apivorus L.) a Keleti-Bakonyban
minden bizonnyal védelmet jelentenek a fullánkosok szúrásával szemben! A csüd a darázsölyvnél csak mintegy a feléig tollas, szemcsés pajzsok vannak rajta, mely ugyancsak védelmet jelenthet a darazsakkal, poszméhekkel szemben. Lábaik kaparó- és futólábak is! Ez a tény ragadozómadárnál egyedülálló. Karmaik különben csak enyhén hajlottak. Érdekes nézni a darázsölyvet, ahogy szinte peckesen lépdel a földön, sehol, egyetlen más ragadozómadár sem tud a talajon így haladni. Közben szorgalmasan kutat, darázs- meg vadméhfészkeket kapargál, kotor ki a gyepből, a talajból. A Neumann-iskola követői írják, hogy „a darázsölyv magatartására a legnagyobb lustaság jellemző". Ezt a megjegyzést persze úgy kell értenünk, hogy — mint azt magam is többször megfigyeltem - órákig képes lesni pl. egy-egy magányos fán üldögélve, míg azután valami remélt zsákmány irányába tovarepül. Fiókáik tápláléka az első hetekben szinte kizárólag a begyből „visszanyelt" darazsakból és lárváikból áll, viszonylag korai érkezésük ellenére érthető így a késői fészkelésük. Mire fiókáik kikelnek, július van már, a sajátos darázs- és poszméh-rovarvilág ezernyi lárvái is kikeltek. Később már, ahogy olvashattuk előbb, egész lépeket is hoznak fiaiknak az öreg darázsölyvek: a fészekben szedegetik ki azután belőlük egyenként a lárvákat. Az alkalmilag szintén a földről összeszedett apróbb hüllők, kisebb békák mellett egyszer-egyszer madárfiókák, elvétve még tojások is, esetleg földigiliszta, sőt egy-egy egér is akad a zsákmányban. Olykor még erdei bogyókat, puha gyümölcsöket (!), pl. túlérett vadkörtét is találhatunk a táplálékmaradványok között. Ritkán vagy egyáltalában nem építik fészkeiket az erdők mélyébe, inkább minél közelebb igyekeznek húzódni az erdőszélekhez, a nagy erdei, az erdők közötti rétekhez. A Bakony keleti szegélyén kiváló táplálkozási területek a fészkelőhelyek közelében a Gaja-menti rétek: Fehérvárcsurgótól Balinkán át egészen Mecsérpusztáig, Bakonycsernyéig. A tisztásos fennsík Királyszállás-Tés környékén, a sok kisebb facsoporttal, szintén igen jó terület. Általános elterjedési viszonyok, vonulás Hazánkban a darázsölyv nem gyakori. A kelet-bakonyi három, viszonylag stabil, több éven át ismétlődő költési-előfordulási hely(ek) viszonylag ritka megfigyelések és egyáltalában nem sok helyről írtak le eddig hasonlót, hozzávetőleg hasonló nagyságú területről. Úgy látszik, hogy elsősorban a legutóbbi egymásfél évtized ragadozómadár-megritkulásai érintették a bakonyi tájakon a darázsölyveinket is. Nehéz ma még eldönteni, hogy a vonulás során bekövetkezett, bekövetkezhetett veszteségek, károsodások milyen mértékben felelősek ezért? Hiszen számításba jöhet a károsodásokon belül még az afrikai területeken ma is széleskörűen használt, kiemelten veszélyes krónikus hatású védőszer csoport, a klórozott szénhidrogének (DDT, HCH pl.), melyeknek fullánkosokat, méheket pusztító rendkívüli hatásairól éppen legutóbb (1975) kerültek nyilvánosságra megdöbbentő adatok. így a táplálékláncon keresztül darázsölyveink károsodása közvetlenül bekövetkezhetett, hiszen nálunk az évnek a felét sem töltik. Téli szállásuk Kelet- és Közép-Afrikában van. Hazai gyűrűzési vizsgálataink eddig nem segítettek bennünket adatokhoz. Az időjárástól függően általában a szeptemberi hetekben hagyják el a darázsölyvek kelet-bakonyi tájainkat. Bizonyos megfigyelések szerint Kisázsián át vonulnának, mint általában a közép-európaiak. Egyes feltételezések szerint az Appenin-félsziget felé is mennek, de ekkor — a sivatagi hatalmas területek miatt — inkább Nyugat-Afrika lehet csak a távolabbi vándorlási céljuk. Áprilisi megérkezésük nálunk (igaz, hogy esetenként csak májusban jönnek meg) azt jelenti, hogy korán, bizonyára már februárban el kell indulniok közép- (kelet- vagy nyugat-) afrikai téli szállásukról északra, „hazafelé". Hosszú ideig nem védte nálunk törvény a darázsölyveket. Az 1954-es madárvédelmi törvénnyel először, majd legújabb természetvédelmi törvényünk által is végre kiemelt védelmet biztosítunk nekik. A Bakonyban, a részben turistáktól (ma még?) alig-alig zavart keleti szegély erdei-mezei tájain további gondos megfigyelésekkel kell folyamatosan követnünk jelenlétüket és a biztosított védelemmel stabilan megőriznünk (itt is) ezt a ritka, igen érdekes magatartású, értékes ragadozómadarunkat, mint tájunk állandóan visszavárt és remélten visszatérő költőmadarát. 259
