Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DIETZEL GYULA: A Márkó—Szentgál—Csehbánya—Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II.
18. ábra: Arethusana arethusa carsica STDR. (fent hímek, lenn nőstények) ÉszakiBakony: Középső-Hajag, Szolimán-hegy, Déli-Bakony: Szentgáli-hegyek Abbildung 18: Arethusana arethusa carsica STDR. (oben Männchen, unten Weibchen) nördliches Bakony-Gebirge: Középső-Hajag, Szolimán-Berg, Südliches Bakony-Gebirge: Szentgáler-Berge Arethusana arthusa carsica STA UDER (18. ábra) Helyhez kötöttsége a család fajai között a legnagyobb. 1962 óta csak a legutóbbi években került elő és úgy látszik lassú elterjedésben van. Legújabb lelőhelyei: Márkó: Hárshegy, Menyekei-erdő, Herend: Szolimán-hegy. Ugyanakkor az egy évtizeddel előbbi lelőhelyéről, ahol annak idején nagy számban repült, (Herend: Som-hegy) teljesen eltűnt. Hipparchia fagi SCOPOLI A circe-hez hasonló biotópokon repül, de gyakoribb és nem ragaszkodik annyira a hegytetők környékének irtásaihoz, napfényigénye csekély. A Déli-Bakonyban (Márkó: Menyekei-erdő környéke) egyes években közönséges. Neohipparchia semele tenebrosa STAUDER Mindkét állatföldrajzi egységen belül elterjedt, néhol július közepén tömegesen repül (Szentgál: Mog-szeg, Mecsek, Márkó: Menyeke-puszta, Hárs-hegy). Melanargia galathea L. Egyaránt gyakori az Északi- és Déli-Bakonyban és morfológiai változékonysága is számottevő. Két jól elhatárolható alakját a sárga és a fehér alap színelemeket mutató példányok alkotják. Ezeken belül roppant széles az eltérések skálája. Gyakoriak a redukált, fonák rajzolatú nőstények is, de ezek ugyancsak hasonlítanak külön-külön a sárga és fehér alapszínűekhez. gyűjtés helye: Herend: Németi-völgy. A Déli-Bakonyban fogott egyetlen serratulae sajnos megsemmisült. Heteropterus morpheus steropes SCHIFFERMULLER A körzet igen kevés pontján és elsősorban a Déli-Bakonyban fogható. Először 1964-ben a Miklóspál-hegyen gyűjtöttem, azután évekre eltűnt. 1972-ben találtam meg újra, ezúttal Márkó: Meny eke-pusztán. Azóta egyre több helyről ismeretes. Márkó: Hárs-hegyen viszonylag gyakori Carterocephalus palaemon paniscus F. A négyszög egész területén szórványos előfordulású, csupán 1966-ban volt megjelenése tömeges jellegű, amikor egyes helyeken (Herend, Csapberekpuszta, Som-hegy, Borostyánhegy) a Hesperidákná\ nem tapasztalható méretű generációja volt tapasztalható. Thyme licus lineola OCHSEN HE IMER Mindkét résztájon egyformán előfordul, de nem gyakori 1972. júliusában a Nagy-Nyergesen repült szokatlanul nagy számban. Thymelicus sylvestris PODA Az előbbi fajhoz hasonló gyakoriságot mutat a körzet mindkét rész táján. Hesperia comma L. Az egész általam kutatott gyűjtőterületen nagy számban találtam, de a déli körzetben valamivel gyérebben repül. Legnagyobb számban a Nagy-Nyerges irtásain éL Ochlodes venatum faunus TRTI A comma-val együtt és azonos biotópokon fogható, de a Déli-Bakonyból meglepően kevés adattal rendelkezem. Hesperidae Erynnis tages L. Kora tavasztól mindenütt nagy számban repül, egyike a legkorábban megjelenő friss imágóknak. Charcharodus alceae ESPER Csak a Déli-Bakonyban található, és ott is meglehetősen ritka. Eddig csak a Miklóspál-hegyről került elő tavaszi nemzedéke. Pyrgus malvae L. A faunakörzet minden pontján gyakori, egyes helyeken (Márkó: Menyekei-erdő) főként tavasszal repül tömegesen. Pyrgus fritillarius PODA Eddigi egyetlen példánya, a Vár-hegy déli lejtőjéről került elő 1972. júliusában. Ritkasága meglepő, mert például a Balaton-felvidéken júniusban az egyik leggyakoribb Hesperidae-íz). Pyrgus serratulae RAMBUR Ennek az euroszibériai fajnak mind ez idáig egyetlen példánya került elő a körzetből, de tudomásom szerint a zirci múzemum sem rendelkezik bakonyi bizonyítópéldánnyal. A Összefoglalás Dolgozatom első részével (Dietzel, 1973) ellentétben, ezúttal már teljességre törekedtem, bár kétségtelennek látszik, hogy a Márkó-Szentgál-Csehbánya-Hárskút négyszög még tartogat a kutató számára újabb faunisztikai adatokat. Mindezek ellenére úgy éreztem, szükséges, hogy a rendelkezésemre álló, és csaknem kizárólagosan saját gyűjtési tapasztalatokra alapuló adattömeget felhasználva, rögzítsem a vállalt kutatási területen elért eredményeket. Szükséges ez annál is inkább, mert a Bakonynak ez a része is az ország azon területei közé tartozik, amelyeken rendszeres lepidopterológiai kutatás korábban alig, vagy egyáltalán nem folyt. Dolgozatom harmadik részében, melynek közlését csak mintegy 3 év további gyűjtőmunka elvégzése után tartom időszerűnek, a fennmaradó összes többi magyarországi Macro lepdidopterának a négyszögre vonatkozó adatait fogom tárgyalni, kiegészítve az eltelt időszak Rhopalocerák tekintetében beállott változásával. Az említett közleményhez eddig mintegy 570 faj gyűjtési adata áll rendelkezésemre, viszont sok olyan faj léte még nem bizonyított, amelynek előfordulása viszonylag feltételezhető. Ezért tartom szükségesnek az ide vonatkozó adatok közlésének még néhány évi halasztását, hogy minél teljesebb képet kapjunk a Bakony e részének állatvilágáról. 208
