Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DIETZEL GYULA: A Márkó—Szentgál—Csehbánya—Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II.

Brenthis hecate ESPER A Déli-Bakonyban, a Vár-hegy déli lejtőjétől az Apróbétig terjedő négyzethálós líniarendszeren nagy számban repül, ugyanakkor a másik résztájnak mindössze két gyenge egyedszámú populációval rendelkező biotópja ismeretes. A Somhegy délkeleti oldalán él az egyik, míg a másik a már korábban említett vérfüves kaszáló (Aranyos-patak ártere), egyetlen bizonyítópéldányával. Brenthis daphne SCHIFFMÜLLER (9. ábra) Aránylag elszigetelt biotópokon repül, az Északi-Bakonyban: Középső-Hajag, Pend-kő, Németi-völgy, Magyaros-domb, Augusztin-tanya. A Déli-Bakonyból két bizonyítópéldánya van: Bánd: Apróbét és Miklóspál-hegy. Argynnis paphia L. Az Argynniae alcsalád leggyakoribb és legszélesebb elterjedésű faja. Rajzása a Bakonyban június 25-én kezdődik, de más irodalmi adatokkal ellentétben szeptember elején faunaterületünkről eltűnik. Pandoriana pandora SCHIFFMÜLLER Eddigi egyetlen példányát (nőstény) 1962. július 22-én gyűjtöttem Herendtől északkeletre a Rakottyás- (Aranyos) völgyben. Fabriciana berecynthia phryxo BERGSTR. (10. ábra) A Szentgáli-hegyek egyes pontjain (Mog-szeg, Mecsek) közönséges. Az Északi-Bakonyban nagyon szórványos fellépésű. Sűrűn akad a normál habitusú példányok között az ezüstös gyöngyfoltsort nélkülöző cleodoxa-'<ú'<ik. Fabriciana niobe L. (11. ábra) Az Északi-Bakonyban meglehetősen ritkán fordul elő, inkább az Aranyos-patak mentén elterülő kaszálókon fogható. A Déli-Bakonyban június derekán a leggyakrabban előforduló Rhopalocerák közé tartozik. Alfajilag a ssp. laranda-hoz hasonlítható, viszont több külső bélyeg vonatkozásában különbözik attól. Feltehető, hogy a Szentgáli-hegyek környékén repülő niobe-populáció önálló helyi formát hozott létre, aminek bizonyítása hosszabb időt vesz igénybe és csak nagy példányszámú sorozatok összehasonlításával végezhető eredményesen: 9. ábra: Brenthis daphne SCHIFFERMÜLLER Jobboldalt lent, a Tornai-Karsztról származó daphne-forma. Középen egy hím egyedi eltérés, amely a többi példánnyal együtt az Északi-Bakony területén repülő populációt képviseli Abbildung 9: Brenthis daphne SCHIFFERMULLER Rechts unten die aus dem Tornaer Karst stammende daphne-Form. In der Mitte eine männliche individuelle Abweichung, die mit den anderen Exemplaren zusammen die im Gebiet des nördlichen Bakony-Gebirge fliegende Population vertretet. 8. ábra: Clossiana selene SCHIFF, (bal és középső függőleges sor) Északi-Bakonyban repülő seleneformák. Clossiana euphrosyne esperi HEYDEM. (jobb oldali függőleges sor) Északi-Bakony, Hajagok tömbje Abbildung 8: Clossiana selene SCHIFF, (linke und mittlere senkrechte Reihe) Die im nördlichen Bakony-Gebirge fliegende selene-Formen. Clossiana euphrosyne esperi HEYDEM. (rechte senkrechte Reihe) nördliches Bakony-Gebirge, Massiv der Hajagok Mesoacidalia aglaja L. A Déli- és az Északi-Bakonyban egyaránt gyakori előfordulású. Egyes években (1962, 1972) feltűnő volt tömeges előfordulása. Az utóbbi évben figyelhettem meg az aglaja-nál a latoniához hasonló viselkedését. (Márkó: Meny ekei-erdő) Mindkét faj magatartására a tömegviszonyok hatásának ösztönös megnyilvánulása az elfogadható magyarázat. Mielőtt az Argynninae-dlcs&lád tárgyalását befejezném, feltétlenül meg kell említenem egy olyan tényt, amit többen lehetetlenségnek tartanak, és amire ugyanakkor bakonyi vonatkozásban évente bizonyító erejű példa mutatkozik. Konkrétan az említett alcsalád együttes jelenléte az, amire utalok. Az együttes repülés július utolsó harmadában, a Szentgálihegyek környékén évről évre megfigyelhető. A tény sarkalatos pontja, helyesebben feltétele, a Brenthis-fajok bakonyi kései megjelenése, ami klimatikai tényezőkre vezethető vissza. A Brenthis hecate és a Brenthis daphne rajzásának végén meg együtt repül a Clossiana selene, euphrosyne, dia második nemzedékével, a többi faj pedig (Fabriciana-, Mesoacidalia-, Argynnis-, Pandoriana-, /ssoriű-fajok) egyébként rajzásának teljes erejében repül. Melitaea trivia SCHIFFMÜLLER (11. ábra) A Bakony déli és északi területein egyaránt szórványos előfordulási képet mutató faj, leginkább a hegyek pusztafüves jellegű biotópjain található. Szemben több más nappali lepkefajjal, a trivia-wdk inkább nyári generációja magasabb példányszámú, ugyanakkor ez időszakban lokálisabb. Tavasszal a kevés példány változatosabb élőhelyeken repül. Melitaea didyma austria BRYK (11. ábra) A Szentgáli-hegyek környékén már június első napjaiban megjelenik, míg a Hajagok hideg éghajlata 10-14 napos késést hoz létre az ott repülő - igen magas egyedszámú - populációban. A mikroklimatikus tényezők atása a didyma-nál különösen jól érzékelhető, mert bár a faj hallatlan változékony, ezen belül a szárazabb iotópokon repülő példányok alapszíne matt vörös, rajzolatuk gyérebb, ugyanakkor a nedves klímájú, alacsonyabban fekvő réteken egy sokkal tüze204