Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DIETZEL GYULA: A Márkó—Szentgál—Csehbánya—Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II.
3. ábra: Thecla quercus L. Fent balra a tipikus nőstény, középen egy 9 egyedi aberráció, jobbra a hím. (Bánd: Vár-hegy környéke) Thecla betulae L. Balra fent egy egyedi hím változat, középen egy normál hím és jobbra a nőstény Abbildung 3: Thecla quercus L. Oben links ein typischen Weibchen, in der Mitte eine Q individuelle Aberration, rechts das Männchen. (Bánd. Umgebung des Vár-Berg) Thecla betulae L. Links oben die individuelle Aberration des Männchens der Art, in der Mitte ein Männchen mit normalem Habitus, rechts das Weibchen Lycaenidae Thecla quercus L. (3. ábra) Megjelenése talán az összes Bakonyban repüló' Rhopalocera között, a legrapszodikusabb. 1962—63-69-71 -75-ben egyes helyeken, (Bánd: Vár-hegy, Herend: Som-hegy, Magyaros-domb) igen nagy tömegben repült, ugyanakkor a közbeeső időszakról egyáltalán nincs még megfigyelési adat sem. Thecla betulae L. (3. ábra) Az egyik legritkább előfordulású. Lycaenidae-íaj. Eddig legnagyobb példányszámban 1971 augusztusában Szentgál: Tűzköves-hegyen sikerült gyűjtenem. Megfigyeléseim szerint, ha szórványosan is, de gyakrabban találhatók magányos példányai kultúrterületek gyümölcsöseiben. Strymon pruni L. Lokálisan megjelenő faj, rajzása meglepően rövid ideig, alig tíz napig tart. Megfigyeltem, hogy élőhelyét gyakran változtatja. Legnagyobb példányszámban Szentgál: Mecsek környékén találtam. Strymon w-album KNOCII Júliusban csaknem mindenütt előfordul, de zömmel csak egyes példányait találni. Érdekesség, hogy a szabadban ép példányát csak a legritkább esetben lehet gyűjteni. Strymon spini SCHIFFERMULLER Ellentétben más szerzők állításaival, tapasztalataim szerint legalábbis a Bakonyban - a legszórványosabban fellépő Strymon-fzL). Többnyire Thymus-félék virágain gyűjthető. Strymon acaciae nostras COURVOISIER A Déli-Bakonyban, Bánd: Vár-hegy környékén Thymusvirágokon óriási példányszámban fogható, ugyanakkor az északi területről igen kevés adattal rendelkezem és gyűjtésük során csak egyesével repülő példányokkal találkoztam. Strymon üicis ES PER Mindkét résztájon egyaránt előfordul, de tömegviszonyait tekintve a Déli-Bakonyban nagyobb példányszámú a populációja. Bánd: Vár-hegy környékén június első felében a cser fiatal bokrain hatalmas tömegben kavarognak hímjei. Nősténye határozottan ritka, alig repül, a Thymus virágain ül. Callophrys rubi L. Tömeges előfordulását egyetlen alkalommal figyelhettem meg, Herend: Som-hegy, 1962 áprilisában. A terület minden pontján gyakori, és érdekes módon még július közepéről is származik gyűjtési adatom. Véleményem szerint a rubi egynemzedékű mivolta erősen kétségbe vonható. Közel négyhónapos intervallumban nehezen képzelhető el még az úgynevezett „hosszan elnyúló tavaszi nemzedék" magyarázata is! Loweia tityrus PODA A körzet minden mélyebben fekvő nedves és félnedves biotópján megtalálható. Tömeges megjelenését eddig nem tapasztaltam. Nyári nemzedékének rajzása szeptember végéig is elhúzódik (Középső-Hajag). Loweia alciphron chairemon FRUHSTORFER (4. ábra) Mindkét területegység több pontján gyűjtöttem, de nagyon lokális megjelenésű faj. Jellemző a területek klímájára, I ^ w hogy eddig egyetlen májusi adattal sem rendelkezem, holott például a várpalotai fennsíkon már május közepétől repül. Magyarországi alfaji helyzete nem tisztázott. A Déli-Bakonyból több esetben kerültek elő olyan példányok, amelyeknek alapszíne ragyogó ezüstszürke. Ezeknek az alakoknak megjelenési aránya itt több mint 20%. Heodes virgaureae pyronitens SZABÓ (4. ábra) 1974-ig l-l adat volt birtokomban a körzet résztájairól. 1974 július végén erőteljes népességre bukkantam a Herendtől északnyugatra húzódó Németi-völgyben. Kis területre szorítkozva ugyan, de a megfigyelések szerint állandó jelleggel tenyészik a Felső-Hajagban is, az Augusztin-tanya környékén. A Déli-Bakonyból csak Szentgál: Usti-hegyen gyűjtöttem egy nőstény példányát 1963-ban. Más kutatók (Nyírő Miklós) gyűjtéseinek adataira támaszkodva, (Szentgál: Balog-szeg, Bánd: Miklóspál-hegy) a faj keresése mind ez ideig eredménytelennek bizonyult. Thersamonia dispar rutilus WERNEBURG Lokális, de ez a megállapítás inkább a hím példányokra nézve helytálló, ugyanis ezek képesek néhány négyzetméternyi Carex-telephez is ragaszkodni, míg a nőstények inkább elkóborolnak, és esetenként határozottan xerotherm biotópokon is felbukkannak. A négyszög minden nedves, tocsogós rétjén megtalálható, de népessége gyér számú. Thersamonia thersamon ESPER Bakonyi viszonylatban a Lycaenini-tribus legritkább fajának mondható. Augusztusban gyűjtöttem több példányát Herend: Szolimán-hegy környékén. Tavaszi nemzedéke igen ritka. Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis SZABÓ Mind a Déli-, mind az Északi-Bakonyban több helyről előkerült és helyenként az icarus mellett, mint szubdomináns faj repül. Az alacsonyabban fekvő réteken a tipikus sumadiensis, a Középső-Hajag, egymástól mintegy 5 km távolságra levő, és erősen izolált két biotópján egy egynemzedékű populációja él (5. ábra), mely utóbbit a kipusztulás veszélye fenyegeti a rét tervbe vett felszántása, erdősítése miatt. Ever es argiades PALLAS Mindenütt közönséges, tavaszi nemzedéke alacsonyabb példányszámú, júliusban viszont néhol (Herend: Szolimánhegy) igen nagy tömegben repül. Everes decolorata austriaca BEURET A Középső-Hajag egyes mészkősziklás sztyeppfüves, inszolációnak kitett pontjain gyakori. A Déli-Bakonyban csak szórványosan és egyesével található. 201
