Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DIETZEL GYULA: A Márkó—Szentgál—Csehbánya—Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II.

A Márkó - Szentgál - Csehbánya - Hárskút négyszög (Bakony hegység) lepidopterológiai kutatásának eredményei, II. DIETZEL GYULA A mintegy 70 km

2-nyi területen végzett lepidopterológiai kutatásról, illetőleg a jelentősebb faunisztikai eredményekről dolgozatom első részében (Dietzel, 1973) számoltam be. A körzet geológiai és florisztikai jellemzése, valamint a kiemelten tárgyalt bakonyi színezőelemek helyzetének ismertetése után, most a gyűjtött fajok jegyzékét kívánom közölni. Gyűjtéseim súlypontját elsősorban a Rhopalocerák képezték, ezért dolgozatom második részében az idevonatkozó faunajegyzékben utalok az egyes fajoknak a két ökológiailag eltérő területen (Papp 1968, állatföldrajzi tájbeosztása) belül elfoglalt helyzetére, és néhány velük kapcsolatos kvalitatív, fenológiai és ethológiai megfigyelésre. Mivel a Bakony faunájára vonatkozó ismereteink még sok tekintetben hézagosak, szükségesnek látom, hogy a körzetben előforduló fajok egy részét fényképen is bemutassam. Elsősorban azokat, amelyek itt élő populációi az ország más területein előfordulóktól eltérnek, illetve alfaji megítélésük problematikus lehet. A képanyagon látható bizonyítópéldányok saját gyűjteményemben találhatók. A négyszög földrajzi elhatárolása, az idő előrehaladtával természetesen tágult, mégpedig dél-délkeleti irányban a nagyvázsonyi törésvonal felé, valamint északkeletre Pénzesgyőr irányában. Az északkelet felé való tágítás nem von maga után újabb geomorfológiai, vagy botanikai jellemzést. A déli területeken folytatott kutatások viszont olyan biotópok megismerését eredményezték, amelyeknek, — elsősorban klimatikai, — viszonyai már feltétlen említést érdemelnek. Ezeken a területeken húzódnak a Szentgáli-hegyek „második frontjának" záróegységei, (Márkó: Hárshegy, Bánd: Apróbét), nyugatra pedig olyan kiemelkedései, mint a a Balog-szeg és a Mecsek. A területnek, de főként a két délkeleti egységnek a Déli-Bakonyban elfoglalt helyzetére jellemző az uralkodó északnyugati szél elleni védettség, enyhe déli lejtőinek, zárt völgyeinek inszolációs behatásoknak való kitettsége. Ezek a tényezők az itt élő fauna általános értelemben vett gazdagságát kedvezően befolyásolják. Külön pozitív tényező a terület erdőgazdálkodási szempontból fennálló háborítatlansága. Ezek a tényezők együttesen, könnyen eredményezhetik egyes, eddig a Bakonyból hiányzó, melegkedvelő fajok előkerülését, mint például Limenitis reducta Stgr., Spialia orbifer Hbn. stb. Itt kívánom megemlíteni, hogy a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban levő L. reducta és P. rivularis ,,bizonyító"-példányai téves cédulázások eredményeként kerültek a gyűjteménybe, a körzet faunaképének rögzítésénél mindkettőt figyelmen kívül hagytam (Csatár-hegy, Te ke res-völgy). A dolgozat első részének közlése óta a négyszögben gyűjtött macrolepidopterák fajszáma ' 69l-re emelkedett, aminek eredményében az említett területi bővítés is szerepet játszott (pl. Selidosema plumaria Vili., Pyrgus serratulae Rmbr. stb). A kutatási eredmények három szakaszra tervezett közlésének minden bizonnyal következménye lesz a földrajzi körülhatárolás elavulása, viszont előnye, az időközbeni újabb faunisztikai eredmények publikálásának lehetősége. A még feltáratlan biotópok számát tekintve, bizonyosra vehető, hogy a négyszög területén körülbelül 800 nagylepkefaj él. Az alábbiakban közlöm a faunakörzetben előforduló Rhopabcerák + Hesperidae-k jegyzékét, utalva tömegviszonyaikra, egyben szembeállítva a két bakonyi állatföldrajzi tájegységet, az Északi- és a Déli-Bakonynak kutatott területemre eső részeit. Nappali lepkék - Diurna Pieridae Leptidea sinapis L. A körzetben mindenütt gyakori. Tömeges megjelenését 1966 áprilisában figyeltem meg az Északi-Bakonyban (Somhegy-Borostyán-hegy környéke). Leptidea morsei major GRUND Többnyire az eló'bbi fajjal együtt repül, de jóval ritkább és lokálisabb. A fent említett helyen és idó'szakban a szokottnál nagyobb példányszámban repült. A sinapishoz viszonyított gyakorisági aránya 1 : 30 (a Bakonyra vonatkoztatva). Gonopteryx rhamni L. A kutatott területen csak 1973 júliusában észleltem tömeges eló'fordulását Bándon a Miklóspál-hegyen. Egy alig 10 m

2 alapterületen tenyésző' Lamium amplexicaule telepen több mint 300 példányát számoltam meg. Ez esettől eltekintve a rhamni inkább szórványosnak mondható. Colias croceus FOURC. (1. ábra) Egyes években nem ritka a második nemzedéke. Az első nemzedékére vonatkozólag mindeddig egyetlen adatom van 1972 júniusából (Bánd: Vár-hegy). Második nemzedéke 1963-67-72-74 években volt a szokásosnál magasabb egyedszámú. Őszi generációjára nézve csak októberi adatok vannak a Középső-Hajagból (1966). 199