Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.

A Photedes extrema HBN. hűvös, párás mikroklímát kedvelő', Calamgrostis epigeios szárában fejlődő bagolylepkefaj. A Ph. fluxa HBN. homok színű formájához nagyon hasonló, ezzel könnyen összetéveszthető fajra, még világosabb alapszínén, világos msz. erezetén és ivarszervi eltérésein kívül korai repülési ideje (VI.) hívja fel a figyelmet. Rák-tanyán 1971. VI. 4-én került a csapdába, de gyűjtéseim során később Zircen, a Cuha-völgyben és Huszárokelőpusztán is megfogtam, így valószínűleg hazánkban sokkal elterjedtebb, mint ahogy az irodalmi adatok mutatják (Kis-Balaton, Uzsa, Dabas-Peszér, Szentendre). A palearktikum északi felében fordul elő, de nem kifejezetten montán fajnak nevezhető a Prunus spinosa-n fejlődő Calliclystis chloerata Mab. Miután testvérfajától, a rectangulata-tói biztosan megkülönböztetni elsősorban csak genitáliája alapján lehet, hazánkból csak néhány éve mutatták ki (Vojnits, 1970.) 6 példány alapján (Kaposvár, Mátraháza, Szepezd, Szakonyfalu, Szombathely: kámoni arborétum). Azóta Jósvafőn is előkerült (Varga). A rák-tanyai példányokat szintén nem az irodalomban említett repülési időben (V.) fogta a csapda (1970. VI. 12., 15.). Valószínűleg hazánkban sokfelé előfordulhat, ha nem is gyakori, mert azóta megfogtam a zirci arborétumban és a porva-cseszneki vasútállomáson is. Természetesen thermophil bakonyi újdonságok is előkerültek, ezek megjelenése azonban már kevésbé váratlan. Közülük legérdekesebb a már Som-hegynél említett, hazai faunára új Abrostola agnorista Duf., melynek tulajdonképpen ez a somhegyinél korábbi 6 példánya (1971. VIII. 3.). Az Eupithecia alliaria Stgr. szubmediterrán lejtősztyepp-faunaelem, így középhegységeink déli oldalain többfelé fogták. Rák-tanyai d példánya 1970. VIII. 6-án került a csapdába. Az Eupithecia dodoneata Guen. (1971. V. 17. - 1 d) melegebb tölgyeseink lakója, gyűjtéseim során előkerült már Bakonybélben és a porva-cseszneki vasútállomáson is. Az Euphya frustata Tr. nálunk elsősorban melegkedvelő, dolomithoz kötött faj (Kovács, 1956.) a Vértesben, a Pilisben és a Budai-hegységben, de fogták Eger környékén is. Rák-tanyán 1969. VI. 1-én került elő 1 kopott d. Az Eriogaster lanestris L. (1971. III. 21.-1 d) a Dunántúl meleg déli lejtőin sokfelé fogható, egészen Nógrádig, de az Északi-Bakonyból eddig ismeretlen volt. Az öreg, beteges fák gyérülésével egyre ritkuló Cossus cossus L. is először került a csapdámba (1971. VII. 26., VIII. 4.). A már Fenyőfőnél, vagy Somhegypusztánál említett érdekesebb fajok közül Rák-tanyán is sok előkerült. Ilyenek a szibériai, kontinentális Harpyia furcula Cl. (1969. VIII. 7., 1970. VII. 24.), Drynobia melagona Bkh. (1969. VIII. 8., 1971. VII. 23 - VIII. 7.), Drepana falcataria L. (1971. VII. 11.). Aglia tau L. (1969. V. 4.), Arctonia L-nigrum MüU. (1970. VII. 30., 1971. VII. 8-16.), Amathes ditrapezium Schiff. (1971. VII. 10., 31.), Leucania comma turbida Hbn. (1971. VII. 2.), Cucullia chamomillae Schiff. (1970. V. 29., 1971. V. 7., 9.), Brachionycha nubeculosa Esp. (1971. III. 21., IV. 1.), Cirrhia aurago Schiff. (IX. 3-X. 25.-70 pld.), Apamea ülyria Frr. (1971. V. 25., VI. 2., 3.), A. crenata Hufn. (1969. VI. 1., 15., 1970. VI. 15., 26., 27., 1971. VI. 17., 25.), Oligia versicolor Bkh. (1971. VI. 14.-27.), Autographa jota L. (1971. VI. 22., VII. 4.), Plusia chryson Esp. (1970. VIII. 9.), Operophtera fagata Scharf. (XI. 4-16. 1971-ben évi 0,3%-os tömegrészesedéssel), Lampropteryx suffumata Schiff. (1970. IV. 23.), Hydriomena furcata Thnbg. (1969. VII. 4-14., 1970. VII. 8-24., 1971. VII. 4.-VIII. 10.), Eupithecia orphnata Bkh. (1969. VI. 15., 18., 1970. VŐ. 11., 22., 1971. VI. 4., VII. 10.), E. valerianata Hbn. (1969. VII. 20., 1970. VII. 14.), Calospilos sylvata Sc. (1969. VIII. 4., 1971. VII. 14., 23., 24., 25.), Itame fulvaria Vili. (1970. VI. 29.) és Petrophora chlorosata Sc. (1969. VI. 7.). Melegkedvelő, a mediterrán faunakörhöz tartozó, száraz tölgyesekre jellemző fajok a Drynobia velitaris Hufn. (1971. VI. 8., 23.), Eriogaster rimicola Hbn. (1971. X. 4-14.), Noctua interposita Hbn. (1970. VIII. 1.) Dichonia convergens Schiff. (1971. X. 11.-20^), Dryobotodes monochroma Esp. I 'áf'^tÁj^ il % 19. kép: Cerapteryx graminis L. (1971. IX. 13.), Cyclophora suppunctaria Z. (1971. VII. 25.), Crocallis tusciaria Bkh. (1969. IX. 24., 29., 30., 1970. X. 5.-11.), sziklagyepekre jellemző az Episema scoriacea Esp. (1969. IX. 8., 1970. IX. 12., 14., 1971. IX. 10., 17.) és a Gnophos furvata F. (1969. VIII. 12.). Adventiv, fenyőn élő érdekességek az Eupithecia lariciata Frr. (1969. VII. 29., 1971. VII. 24.-2 pld.) és a Semiothisa liturata CL (1969. V. 5., 1971. VIII. 20), borókán fejlődő a Thera juniperata L. (1970. XI. 2.), kártevők lehetnek a Lymantria dispar L. (1969. VIII. 15-24., 1971. VIII. 2., 13.), L. monacha L. (1970. VIII. 13., 1971. VII. 20.), Hyphantria cunea Drury (1969. VII. 30., VIII. 2) és alkalmilag az Eulithis mellinata F. (1971. VI. 7.). Ismét előkerült az Orthosia miniata Schiff, is (1971. IV. 7., 13.). Összefoglalás: Rák-tanya éjszakai nagy lepkefaunája még inkább erdei jellegűnek bizonyult, annak ellenére, hogy valamivel szegényesebb, mint az előző csapdahelyeké (Fenyőfő, Somhegypuszta). Ez a környék növényzetének is következménye, Rák-tanyán ugyanis a csapda sokkal erdősebb területen állt, de a közelből hiányzott több érdekesebb bakonyi növénytársulás (nyíres, patakparti társulások). A legérdekesebb újdonságok főleg boreális — szibériai, nálunk általában montánjellegű fajok (C. graminis L./.. viciae Hbn., D. blomeri Curt., Ch. truncata Hbn., E. satyrata Hbn., Ch. chloerata Mab., E. biangulata Haw., E. hastulata Hbn., A. praeformata Hbn.,/, míg a leggyakoribb fajok közül figyelemre méltó az E. imbeciüa F., M. pisi L. és 1969-ben az O. christyi Prout. Rendkívüli érdekességek még pl. a már Fenyőfőn, vagy Som-hegyen is előkerült hidegkedvelő O. versicolor Bkh., P. chryson Esp., L. suffumata Schiff., H. furcata Thnbg. és I. fulvaria Vili., a melegkedvelő D. velitaris Hufn., A. agnorista Duf., C. suppunctaria Z., C. tusciaria Bkh. és az adventiv, fenyőn fejlődő E. lariciata Frr. 7-8. Zirc, arborétum Zirc, az Északi-Bakony „fővárosa" és a Bakonyi Természettudományi Múzeum székhelye, egy széles, lapos, erősen kultúrtáj jellegű medence középpontjában fekszik, mintegy 380 m tengerszint feletti magasságban, a Cuha-patak felső folyása mentén. Hogy nagylepke-faunisztikai szempontból mégis felkeltette érdeklődésemet, az csak híres arborétumának köszönhető, ahol Spamberger József arborétumvezető vállalta a fénycsapda kezelését. Lepkegyűjtést előttünk még itt sem végzett senki, és az eredmények igazolták, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Az arborétum az egykori apátsági épületek mellett található, területe 36 kh., növényzetét közel 700 faj és fajváltozata alkotja a különféle fáknak, cserjéknek és más évelő növényeknek, természetesen a lágyszárúak számos faja mellett. Már a XII. század végén vadaspark volt, tavát 1421-ben 166