Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.
sem került az első helyre, bár részesedése ezúttal egyszer sem maradt 3% alatt. Előfordulási napjainak száma is a legmagasabb, ebből a szempontból a Hg-csapdában is első volt, így napi átlaga alacsonyabb, annak ellenére, hogy napi maximuma pl. 1971-ben kiemelkedő volt, szokatlanul a tavaszi generáció idején (119-V. 31). Két nemzedéke mindig jól elkülönült, arányuk 2 : 13, 2 : 16 és a Hg-égős csapdában a szokásostól eltérően 3 : 2 volt (20. diagram). Aszpektusdomináns volt alkalmakként V. végén, VI. elején, VIII. közepén és végén. Hazánkban mindenütt gyakori, gyepszintben fejlődő intenzív vándorfaj, így nem különös jellegzetesség Rák-tanyán sem, bár mezőgazdasági kártétele figyelemre méltó lehet. A Perizoma alchemillata L. azonban már elsősorban savanyú, hegyi legelőkre jellemző, így 2. helye a gyakorisági sorrendben sokkal karakterisztikusabb. Bár Som-hegyen is a gyakoribb fajok között volt, részesedése (0,7%) még a közös gyűjtőévben sem közelítette meg a rák-tanyait. Sok araszolófajjal ellentétben a Hg-égős csapda is nagy számban fogta, mint az 1971-ben leggyakoribb araszolót. Előfordulási napja viszonylag kevesebb volt, így napi átlaga magas, napi maximuma 1969-ben 1., 1971-ben 5., és VII. végén - VIII. elején az éjszakai nagylepkeaszpektus vezérfaja (32. diagram). A Scotia exclamationis L. Som-hegyhez hasonlóan 1971ben itt is erősen rajzott, de Rák-tanyán még jóval nagy obb évi részesedéssel ekkor a leggyakoribb faj volt. Rajzását jól kifejezi a magas napi átlag, annak ellenére, hogy napi maximuma nincs az elsők között. Aszpektusvezérfaj 1971-ben VI. elejétől VII. elejéig (18, diagram), megelőzve ezúttal az ÉszakiBakony központi részein VI-ban eddig rendszerint aszpektusvezető E. imbecillata F.-t. A Timandra griseata Pet. (=a]nata L.) az eddigi bakonyi csapdahelyeimen mindenütt egyes években tömegesen előkerült, főleg normálégős gyűjtéskor, de Fenyőfőn és Zircen a Hg-csapda is nagy számban fogta. Rák-tanyán 1969-ben a 2., 1970-ben az 1. leggyakoribb faj volt, míg 1971-ben alig néhány példánya került elő. Repülési napjainak száma is magas 1969—70-ben, ekkor VII. közepétől IX. elejéig hol domináns, hol szubdomináns. A Hypena proboscidalis L. ismét főleg erdőkörnyéki és csalános, magaskórós növénytársulásokra jellemző. Bár többi bakonyi csapdahelyemen is gyakori volt, Rák-tanyához hasonló magas részesedést sehol sem ért el. Szintén 1969-70ben volt tömeges, ekkor előfordulási napjainak száma is magas. Főleg IX. folyamán volt aszpektusvezérfaj, de 1970-ben VI. közepén is. A Hg-csapda 1971-ben viszont csak néhány példányban fogta. Erdei faj a Xantorrhoe spadicearia Schiff., és az ÉszakiBakony központi részein eddig máshol is már igen gyakorinak bizonyult, érdekes módon főleg Hg-csapdákban, de normálégős gyűjtésnél is. Rák-tanyán tömegrészesedése mindhárom évben közel azonos volt, előfordulási napjainak száma is magas, így magas napi maximuma (56 pld. - 1971. V. 14.) ellenére napi átlaga alacsony. Aszpektusvezérfaj volt V. közepén és végén, de VII. végén - MII. elején is jelentősebb aszpektusalkotó. Rák-tanyán is a leggyakoribb fajok közé tartozott az Északi-Bakony egyik érdekesebb nagylepkefaja, az Eriopygodes imbeciUa F. Részesedése mindhárom évben magas, bár ingadozó, legnagyobb számban 1970-ben fogta a normálégős csapda. Repülési ideje ismét erősen koncentrált volt (24, diagram), így napi átlaga és maximumai magasak. Aszpektusvezérfaj VI. közepén-végén, vagy VI. végén - VII. elején. Érdekes, hogy bár 1971-ben részesedése Som-heggyel ellentétben jelentősen' csökkent, júniusi aszpektusalkotó szerepe mégis Som-hegyhez hasonló volt, csak az erősen- rajzó S. exclamationis L. szorította itt is kissé háttérbe. A d / 9 arány az egyes években a som-hegyinél is meglepőbben alakult, 171 : 1 (171), 233 : 4 (58,2) és 172 :14 (12,3) volt, a 99 tehát ezúttal alig repültek a normálfényre, repülési idejük azonban a som-hegyihez hasonlóan alakult, csak 1970. VII. 9-én jött egy késői 9 a csapdába. 100 * « 24220 példány 434 faj /1-105 példányban/ 0,5JÍ»oa tömagréaxaaadéa alatt .O.placta E. candidula •D.cultrarla C.pennarla H.alalnaa E.coaplana C. vaccinii •E. altarnata 'X. farrugata -ILprocallata -P. comitata - Th. daciaalia S.clathrata 0.lncarta L.teatacaa — P. plumigara O.gothica M. pisi E.imbacillata I.apadicearia H.proboacidalia T.grlseata S.axclamationia P.alchemillata A.c^nigrum 31 faj /111-221 példányban/ 0,5-0,9*oe tomagréaEaaadésaal 50,2 % • 25 faj /242-1145 példányban/ l£-oa tömagréazasedés falatt 6. grafikon: A ráktanyai éjszakai nagylepkefauna megoszlása a 3 éves gyűjtés alapján Grafikon 6: Die Verteilung der nächtlichen Grosschmetterlingsfauna von Ráktanya auf Grund der Zusammenfassung der dreijährigen Sammlungen (1969-71) A Mamestra pisi L. 1971-ben Rák-tanyán még nagyobb számban került a csapdába, mint Som-hegyen, és a gyakorisági sorrendben a 3. helyre került, míg 1969—70-ben alig néhány példánya repült. Itt is V. közepén-végén aszpektusvezérfaj 1971-ben, de jól elkülönült generációi közül a tavaszi volt sokkal népesebb, kb. 3 : 1 arányban (21. diagram). Rajzása valószínűleg az Északi-Bakonyban elsősorban a központi részekre jellemző, mert ugyanebben az évben a zirci arborétumban csak 3 példányát fogta a normálégős csapda, és 1972ben a Hg-csapda is csak 26 példányt. Repülési ideje Ráktanyán is koncentrált volt, így napi átlaga magas, és napi maximuma 1971-ben a 3. helyen állt. További 5 faj érte még el a háromévi eredmények alapján a 2,0%^os részesedést Némelyik évben, a megfelelő időszakban mind felléphet aszpektusvezérfajként, közülük a Luperina testacea Schiff, részesedése a legkevésbé ingadozó, a többié legalább egy évben jóval alacsonyabb. Az Orthosia gothica L. csak alkalmilag lombfogyasztó, viszont az O. incerta Hufn. és Ptilophora plumigera Esp. lombkártervők, a Semiothisa clathrata L. alkalmi lucernakártevő, réti, gyepszinti faj, az Északi-Bakonyban valamennyi általában gyakori, és az előbbiekben már többfelé említett fajok. A P. plumigera Esp. Som-hegyhez hasonlóan főleg 1971-ben rajzott, és koncentrált repülési idővel a legmagasabb napi átlagot és kiemelkedő napi maximumot mutatva, XI. elején és közepén önálló aszpektusalkotó (16, diagram). A többi 1 %-os részesedés feletti fajok között is sok egyes években tömeges, aszpektusvezetőként fellépő faj szerepel. A Tholera decimalis Poda részesedése mindhárom évben közel azonos, szokás szerint koncentrált repülési idővel, magas napi átlaggaL A többi faj részesedése erősen ingadozó, a Pelurga comitata L., Melanthia procellata Schiff, és Xantorrhoe ferrugata Cl. 1969-70-ben a leggyakoribbak egyike, az Epirrhoe alternata Müll, és az előbbi csapdahelyeknél már bőven tárgyalt lombkártevő Conistra vaccinii L. a 3 év alatt erősen csökkenő részesedést mutat (a vaccinii 1969-ben még a gyakorisági sorrend 4. helyén állt). A Colotois pennaria L. 158
