Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység levélbogár-faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae)
A Bakony hegység levélbogár-faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae) DR. TÓTH LÁSZLÓ A veszprémi Bakonyi Múzeum által 1962-ben kezdeményezett „A. Bakony természeti képé' kutatási program keretében, a ma már önálló intézménnyé alakult zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum támogatásával megindult és folytatódik a Bakony hegység bogárfaunájának vizsgálata. E tanulmány megjelenése a bogárfauna kutatásának egyik állomása. A Bakony hegység faunájának kutatása túl a program eredeti célkitűzésén, hogy természettudományos szempontból feltárja hazánk e hozzávetőleg 4000 km 2 nagyságú, a tudomány számára fehér foltként jelentkező területet, fokozott jelentőséget kapott azáltal, hogy közéletünk figyelme egyre inkább a meglevő természeti kincseink védelme, megóvása felé irányult. A természetvédelem e nemes szándékú, a jövő szempontjából talán létfontosságú törekvése szükségszerűen a védelemben részesítendő területek minél részletesebb megismerésének a talaján kell, hogy álljon. Ezért örvendetes ez a feladat, hogy a közel 200 esztendős rovartani kutatás egy kis részterületének eddigi eredményeit e tanulmány keretében összefoglaló módon ismertethetem, szerény támogatásként az említett programhoz és célkitűzésekhez. A levélbogarak (Chrysomelidae) a bogarak (Coleoptera) rendjének fajokban egyik leggazdagabb családja. Hazai fajaik határozókönyv alakjában történő feldolgozása dr. Kaszab Zoltán tollából látott napvilágot 1962-ben, a Magyarország Állatvilága sorozatban. Ebben a szerző a Kárpát-medencéből 80 nem 628 faját, illetve alfaját és 829 változatát mutatta ki. Emellett, amennyire a határozókönyv jellege és terjedelme engedte, számos értékes faunisztikai adatot is közölt. Kétségtelen, hogy a család fajainak hazai kutatásában ez a munka legjelentősebb mérföldkő. Sajnálatos, hogy a faunisztikai feldolgozást illetően közel sem ilyen kedvező a helyzet, az utolsó részletes és összefoglaló adatközlés Kuthy Dezsó' által történt 1896-ban a Fauna Regni Hungáriáé-ben. A Bakony hegységre vonatkozóan összefoglaló tanulmány a levélbogarakat sohasem tárgyalta. Sok erre vonatkozó adatot tartalmaznak szerencsére a hegység bogárfaunáját általában vizsgáló tanulmányok, így Towson (1793), Hopffgarten, (1876), Kuthy (1896), Székessy (1943), Papp (1968), Tóth (1968) stb. Tanulmányomban az alapvetés jellegre való tekintettel helyesnek tartottam a lehetőségek határain belül a teljességre törekvést, így nemcsak a meglevő példányok, hanem az irodalomban közöltek lelőhelyadatait is maradéktalanul földolgoztam. Ez utóbbi esetben azonban mindenütt, ahol szüksége mutatkozott, értékelő vagy kritikai megjegyzéseket tettem, az érvényben levő fajnevek mellett felsoroltam azokat a szinonim neveket, amelyekre az eredeti adatközlés vonatkozott, néhány téves meghatározás vagy félreértés folytán bekerült adatot töröltem, vagy a kérdéses fajt nem vettem fel a sorszámozott jegyzékre. A ténylegesen megvizsgált, feldolgozott anyag a következőket foglalja magába: A Bakonyi Természettudományi Múzeum 1560 példányból álló gyűjteménye, a saját gyűjteményem példányai, ezeket magam határoztam, valamint a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött, dr. Kaszab Zoltán által meghatározott teljes Chrysomelidae anyag bakonyi példányai. Ezek alapján 337 fajt, 15 alfajt, 1 varietást, 158 aberrációt sikerült kimutatnom a Bakony hegységből. A rendszertani, taxonómiai, elterjedési, és tápnövényproblémák tekintetében Kaszab (1962) monografikus feldolgozását vettem alapul, és arra támaszkodtam. A fajok tételes felsorolásánál a következő adatokat soroltam fel: 1. sorszám, 2. az érvényben levő tudományos elnevezés, 3. a faj előfordulási adatai, 4. tápnövényei; Itt a következő megjegyzéseket kell tennem: az általam használt „TN"-rövidítés valóban a tápnövény-kifejezésnek felel meg, talán szerencsésebb lett volna helyette „a növény, amelyről gyűjtötték". Az irodalomban közölt, a kifejlett bogárra vonatkozó növénymegnevezések ugyanis valamennyi faj részletes biológiájának kutatottsága nélkül nem feltétlen egyértelműek, nem bizonyos minden eset-ben, hogy a bogár a növényt valóban fogyasztotta, még kevésbé tisztázott, hogy lárva ugyanazt a növényt rágja vagy sem. A kártevő fajoknál természetesen ez a kérdés fel sem merül, mert azok részletekbe menő alapos vizsgálata már megtörtént. 5. A bakonyi lelőhelyadatok felsorolása. Ezt a Bakony faunakistájainak megfelelően eszközöltem, Papp (1968) Tóth (1973) munkája nyomán. A részegységeken belül, a helységneveket sorszámozva és a magyar ABC sorrendjében írtam. A helységnév után szerepel a gyűjtés ideje, a gyűjtő nevének rövidítése, a példányszám, esetleges utalás a bakonyi gyűjtés körülményeire, növénytársulás, tápnövény stb. Természetesen nem minden esetben volt erre lehetőségem, a régi példá115
