Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
RÁCZ ISTVÁN: A Bakony hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése
10. ábra: A Glyptobothrus brunneus, Gl. biguttulus, Gl. aprícarius, Gl. mollis elterjedése a Bakonyban Abb. 10.: Die Verbreitung im Bakony-Gebirge von Glyptobothrus brunneus, Gl. biguttulus, Gl. apricarius und Gl. mollis A Bakony hegység állatföldrajzi viszonyai az Or thoptera-fauna alapján A Bakony egyenesszárnyú-faunáját megvizsgálva mind faunaelem-beosztás, mind a kistájanként! megoszlás szempontjából (15. ábra) — a következő fajok emelhetők ki mint szinezőelemek. (Jellemzésükhöz főként Nagy, 1944, 1948, 1958, Dreux, 1962, Adamovic, 1971, Kaltenbach, 1970 munkáira, valamint Varga és a saját megfigyeléseimre támaszkodtam). A Bakonyicumot, mint a Matricum Pilisicum Faunajárását elkülönítő elemek: Tettigonis cantans Fuessly — Közép- és Dél-Európában montán jellegű szöcskefaj, amely a Tettigonia viridissima L., de méginkább a ponto-mediterrán jellegű Tettigonia caudata Charp. ellenpáljának mutatkozik. Elterjedésük határterületein átfedés lehetséges. Általános elterjedése euroszibiriai. Stenoterm, többékevésbé higrofil. Magaskórósokban (Urtica, Cirsium stb.), nedves helyeken fordul elő. Psophus stridulus L. — A kereplő sáska bármennyire is gyakori a Magyar Középhegységben, a Bakonyban mind ez ideig csak egyetlen helyről került elő. A faj Közép-Európában gyakori, de majdnem egész Európában előfordul. Nálunk a Középhegység kaszálóin, sztyepprétjein található. Éppen a Bakonyban mutatkozó hiánya feltűnő. Euroszibiriai. Oedaleus decorus Germ. — E mediterrán nagy sáskafaj Magyarországon főleg a dombvidékek kopár, kőgörgeteges, napos lejtőin fordul elő. Kifejezetten xerofil, geofil. Glyptobothrus apricarius L. — Hegyi sztyepprétjeinkre jellemző e faj előfordulása (pl. a Bükkben Nagy-Eged). Szárazságkedvelő. Általános elterjedése euroszibiriai. Közép-Európában 1600 m-ig hatol fel, de a Balkánon 2000 m fölé is (Varga 1972, Rodope, Rila). A Bakonyicumot, mint a Pilisicum faunatáját elkülönítő elemek: Phaneroptera nana Fieb. — A négypontos zöld szöcskét Nagy találta meg a Tihanyi-félszigeten, mint hazánkra új fajt (Nagy 1948). Mediterrán, stenök, xero- és termo fii faj. Mai elterjedésének északi határá11. ábra: A Chorthippus albomarginatus, Ch. dorsatus, Ch. loratus, Ch. montanus, Ch. longicornis elterjedése a Bakonyban Abb. 11.: Die Verbreitung im Bakony-Gebirge von Chorthippus albomarginatus, Ch. dorsatus, Ch. loratus, Ch. montanus und Ch. loqgioornis ba beleesik a Bakony hegység. A lelőhelyek megismerésének sorrendjéből arra lehetne következtetni, hogy a Bakonyban szétteqedőben van. Az a feltételezés azonban, hogy napjainkban hatolna észak felé, kissé merész. Nem lehetetlen, hogy csak meghatározásbeli hiányosságok miatt (ti. a két faj, a Ph. nana és a Ph. falcata elkülönítése viszonylag nehéz) nem voltak adatok Magyarországról. Barbitist es serricauda F. — A málnaszöcske a Kárpát-medence több pontjáról ismert, de a Dunántúlról a Kőszegi-hegységen és Sopronon kívül eddig csak a Bakonyból került elő. Dél- és közép-európai faj, az eddigi megfigyelések szerint euryök-eremofil, főként erdőirtásokon, cserjés-bokros helyeken fordul elő. Pholidoptera aptera L. — Nyugat-európai elterjedéssel feltűnő a montán-szubalpin jellegű, a magasabb hegyekben 850—1700 m-ig előforduló szöcskefaj megléte a Bakonyban. O GlyptoboOrus bruwus • Glyptobothrus b»guttu/u3 A GJyptebothrjS apriejrius • Gisptcbcthrus mollis 1 SaMttn folvvttfc 2 Keuthe^. - hegyMq 3 DéU-BoMr^ 4 ÉSMfcj 5 Keleti-Bakorv 103
