Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

Játéka egyre inkább nekiszabadult, nagy zengedezéssel örült szinte az újra megtalált harmóniának. Noha dinamikai árnyalást játéka közben különben nem alkalmazott, most mégis crescendálása fejezte ki örömét, hogy kiállta a próbát. A kérdésre, hogy hogyan hangolja be új citeráit, a követ­kezó't válaszolta: „Fölhúzom a hurt és berakom alajja a kottát és addig rakom alatta a kottát, mig a nótát ki nem tudom rajta pén­getni: Én az éjjel de rosszat álmodtam." E dalt mindjárt el is énekelte nekünk: Én az éjjel, de rosszat álmodtam: A babámat bugyogóba láttam! Megfogtam a csipkés bugyogója szárát, Régi babám, felejtsük el egymást! 22. ábra. Horváth Ferenc vályucitéráján játszik (Tapolca­(Paptelep). Fig. 22. Ferenc Zoltán plays on a manger cither. (Tapolca­(Paptelep) A citera első négy húrja, a kottahúrok alatt húzódott a „kot­tapad" (fogólap), amelyre a négy azonos hangolású húrt rá­szorítva a következő e szó sort kaptuk: 76. A hangolás viszonylag meglepően tiszta volt, csupán a szó sor hetedik foka sikerült kissé magasabbra, ez a dúr dallamok­nak kicsit lides ízt kölcsönzött. Eddigi citeráinkon még nem találkoztam olyan hangolás­sal, amelyen az üres kísérő húrokon a mixolid sor 4. fokán megszólaló dó hangnak, minta dúr dallamok alaphangjának al­só kisszeksztje is megszólalt volna. Ezért meg akartam róla győ­ződni, nem véletlen-e a hangolási mód. Próbaképpen elhangol­tam eciterát. Először a négy kottahúrt igazította ki, utoljára a legmélyebb mellékhúrt állította be, a cisz'-t, majd a következő dallammal járta be az alaphang körüli dallamterületet, hozzá zúgatva a kisérő-húrokat is. Szombaton este nem jó citérázni A lányokhoz boros fejjel járni, Annál inkább boros fejjel járok, Annál inkább szeretnek a lányok (78. dallam) A hangolásra vonatkozó utasítása értelemszerűen a mi nyelvünkre átfordítva a következő: A hangok helyét tapaszta­lati módon, próbálgatással állapítja meg. Csak egyetlen dal­lamjátszó húrt húz fel ilyenkor citeráján, amelyen egy olyan dallamot penget ki, amely majdnem a húr teljes hangterjedel­mét: két oktávból másfelet igénybevesz. Az sem közömbös, hogy a dal egy kvartszekszt-akkord-felbontással kezdődik, amely hangok pontos intonálásával, a kottapadon való kikere­sésével a dúr főhármas hangjai tisztán beállíthatók: cisz" -a'-e.' A két középső dallamsor újabb támpontokat ad a súlyos he­lyen megjelenő felső dó és szó jelölésre: a" -é'. Az így kikere­sett hangok helyét a „kottapadon" ceruzával bejelöli. A többi, még hiányzó hang bejelölése már talán inkább mechanikus lehet, amely az így létrejött távolságok szemmér­téken alapuló, e távolságok mértani felezése nyomán állhat elő. Ez nem okoz bonyodalmat a dó-mi nagyterc nagysze­kunddal történő megfelezésekor. (Bár tudjuk, hogy a dúr hangsor do-re hangköze nagy egész: 9/8, re-mi hangköze kis egész: 10/9 - de üy tiszta hangviszonyokról, ily kis eltérések­ről pásztoraink inkább ösztönös, mint tudatos hangolása ese­tén alig szólhatunk.) Annál inkább problémát okoz ez a mértani felezésen ala­puló hangolási mód akkor, mikor ezt a mi-szó kistere közötti lépcsőfok megállapítására használja fel pásztorunk. így jön aztán létre az e citerán is megtalálható, magasra intonált, majdnem bővített kvart, amely a dúr dallamoknak kicsit Ildes ízt kölcsönös. (23. ábra) A pásztor mechanikus felezését az ábra jobb oldali oszlopa ábrázolja. 371

Next

/
Thumbnails
Contents