Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

71. ábra. Tollsípon játszó szentgáli fiú. Fjg. 71. Boy from Szentgál playing on a quill-pipe. szájba venni), hogy a tollhoz né érjen az ember nyelve." (Zirc, Lénárt) Toll alatt a nádszálból félig kihasított rugózó nyelvet értette adatközló'nk. A nádsíp emlékét az egyik régi kiszámoló versike is megó'rizte. (Bakonyszentkirály, 1953 - Gyermekek) Kiméntem én az erdőbe Fát szedegetynyi, Utánnam jött az én rózsám Hátba veregetynyi. Nád közé bújtam, Nádsípot fújtam Az én sipom igy szólt: Di - dá - du, Te vagy az a Nagyszájú! A következő visszaemlékezés arról számol be, hogy pásztoraink nem elégedtek meg a hagyományos pásztorhangszerekkel, hanem törték a fejüket rajta, hogyan lehetne a meglévőket tökéletesíteni, az egy hangot adó nádsípon melódiát kicsalni: „Mé'gpróbáltunk ugy csinyáni nádszálbú furullyát, hogy né'm mind furullya, hané'm mind sip majdnem: olyan magábú lett a nyelve neki, aztán lukat csinátunk rá, hogy majd furugla lesz belülle. . . de hát né'm tudtuk tökéletesnek kihozni, hogyhát úgy szót vóna, mint a furulla." (Vigántpetend, Tóth) b) Kettős nyelv sípok Gabonaszársíp Gyerekek játszanak vele tavasszal, amikor a gabona szárba szökken. A kihúzott gabonaszárat megszakítják, homlokukhoz nyomják, hogy a hengeres gabonaszár szétlapuljon, s már kész is a síp. Mélyen a szájba véve játszanak rajta. Minden gyereké más hangon szól. Kicsit orrhang-jellegű hangszíne van. Tökszár-duda „Főmetszé'tte az embe'r bicskává szépén, vót neki égy kis nyéve, az embe'r bevette a szájába, fújta, má szót is!" (Vigántpetend, Tóth) Bürökduda „Ez gaz. Mind az ujjom, még vastagabb. Például ebbül csinátunk. Az emb'érek (felnőttek) nem csinátak illyent, mert ezt csak gyerekjátéknak csinálják. Azt is ugyanúgy, mint a toll tollját (nyelvét, rugóját), azt is úgy csinátuk." (Zirc, Lénárt) Gigamuzsika, libagiga Libavágáskor a háziasszony a liba nyelőcsövét nem szokta eldobni, hanem a gyerekeknek adta. Azok szájukba vették azt és fújták: trombitáló hangot adott. Ma már nincs ez szokásban, de Bakonyszentkirályon és Bándon is emlékeznek rá (Bánd, Farkas Antalné). Háncsduda A korábban említett tölcséres fúvókájú háncskürttel szemben ismerték pásztoraink a háncsból készült hangszernek azt a változatát is, amelyben a hangot nem az ajkak rezgése, hanem egy az oboa kettősnyelvéhez hasonló fákén ,ből készült nyelv hozta létre. E hangszer teste ugyanúgy készül, mint már a korábban ismertetett háncskürté. Méreteik is azonosak. Az az érdekesség azonban, hogy a háncstölcsér elejére ugyancsak „gelegonya-tüskével" fakéregből kettős nyelvet illesztenek. Tóth József Akli pusztai tehenes, ma szentgáli, készített egy ilyet 1952-ben, kcttősnyelve meggyfahéjból készült. Méretei: hossza 860 mm, keskenyebbik vége 30 mm átmérőjű, tölcséres végének átmérője 70 mm. A hangszer csak egyetlen erős hangot adott. Ha kiszáradt, vízben kellett áztatni. A háncsduda sípjának, nyelvének készítési módja a következő : „Mind mikor a gyerekek a fűzfárú leiiuzzák, csak nem nyelvet tesznek bele, hanem késsé m'égvékonyitják az e'ggyik végit aztán ugy fújják. - Azt beledugták (a kürt testébe) ott, ahol elkezdték a kürtöt csináni, tekerni." (Bánd, Farkas) Duda - bőrduda Bár ma már egyetlen pásztor sem játszik dudán a Bakonyban, s az egykori dudák közül is csupán kettő van viszonylag cpen, az előkerült adatok, dalok alapján azonban mégis azt feltételezzük, hogy számos dudás muzsikálhatott e vidéken a korábbi századokban. A dudásokat a XVI. században még tömlősíposoknak nevezték, és huszáraink hadisíposaiként szerepelnek az egykori gazdasági jellegű kimutatásokban. A gyűjtési területről szóló legrégibb dudás-ábrázolást egy magát H. C. Etter dcl-nek nevező művész nyújtja. Ő a magyar várakat ábrázoló rajzai elé jellegzetes életképeket helyezett. így került Devecsert ábrázoló képe elé egy mezítlábas, dudáló pásztor képe. Érdekessége e képnek az, hogy a pásztor a duda tömlőjét nem a szokásos bal, hanem a jobb hóna alatt tartja. A kép szájjal felfújható dudát ábrázol.

1 8 (72. ábra) 405