Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

a 3 lyukú sípon pentakord, sőt oktáv terjedelmű, vagy még annál is nagyobb ambitusú dalokat is megszólaltattak. Gyűjteményemben gazdag anyag van e dalokból, most csak azt közlöm, melyet a pásztorok énekeltek, játszottak. A szentgáli T. Molnár Istvánt gyermekkorában felbiztatta egyik vénember, akinek a kocsmából krajcáros ellenszolgáltatásért pálinkát szokott hozni, hogy figyelje meg, mit sípol a sidó. „A rongyos-sidónak három-likas siptya vót." 141. Szcntgál, 1969 - T. Molnár István, 1891. 1 mm-es lapos rést hagyó dugó került (a fagyöngy fája nem dagad meg a párától, nem repeszti szét a hangszert!), 6x6 mm-es hangrést mélyített az agancs alsó falába, felülről pedig szintén 6 mm-es vasfúróval fúrta meg a három lyukat, melyekkel a hangokat „kormányozza" az ember. Az így elkészített „sidósíp" a következő tetraton hangsort szólaltatta meg: 142. Tempo giusto J-150 'szongya: Jaj, de nagy a f. -..om. Vé - gye míg így asz- szon! A - zé lessz a ha - szony, A - kit jól még - b. - . . om! „Erre az áriára. [A szöveget] az a vénember találta ki rá, akinek vittem a pálinkát. A is csinát nekem [sidósipot,] én is billegettem. Az udvarunkba vót három férjhőménő lány. Mindafféle gyerek, amit egyszer méghallottam, az én fejembe megmaradt. Fújtam azt a sipot a lyányoknak az udvaron, azok dobták hozzám a szemétlapátot, a söprüt, csak úgy pufogott a hátam sokszor. Az anyád ére. . . Hőj!!! - Féreszaladtam. Megin csak bülé'gettem azt a kis sípot nekik, aztán még közbe danútam is." Vigántpetenden kétlyukú sidósípról hallunk: „Szarvasagancs csontjábú csinátam egyszer es sípot. Olyant, mint régebben a rongyoszsidók szoktak fújni. Nem lehetett nótát vele, csak cifrán szót. Két féle hangot adott, két lyuk vót rajta, meg a siptya. összesen három luk vót rajta." (Tóth István) Kérésemre Tóth István 1971 őszén el is készített egy „sidósipot". A hangszert egy szarvasagancs egyik oldalágából alakította ki. (66. ábra) • — 1 425 w w 5C +H íls M5* 66. ábra. „Sidósíp" (Vigántpetend) Fig. 66. Jewish pipe. (Vigántpetend) 3. Cserépsípok a) Kakukksíp A cserépsípokat vándorfazekasok vagy rongy-gyűjtő zsidók adták ajándékba gyermekeknek, hogy azok szüleiket vásárlásra ösztönözzék. A Vas megyei veleméri fazekasok kakas formájú sípot készítettek, tenyérbe elférő nagyságút, s mázzal is bevonták. A Somló tövében dolgozó tüskevári fazekasok, akik gyakran megfordultak hetekig tartó vándorlásaik során a Bakonyban is, így készítményeik a pásztorokhoz is eljutottak, azonban érdekes, kis csibeitató formájú kakukksípokkal kedveskedtek apró vevőiknek. Kérésemre 1971 szeptemberében Tóth Gergely fazekasmester három darabot korongolt. Ezeket az égetett agyagból való mintegy 80 mm átmérőjű, 50 mm magasságú kakukksípokat nem fedi máz. (67. ábra) 67. ábra. Kakukksíp (Tüskevár, Tóth G.). Fig. 67. Cockoo-pipe. (Tüskevár, G. Tóth) A hangszer furatának érdekessége, hogy megtört vonalban követi az agancs természetes görbületét. A keskenyebb végén készült a befúvó nyílás: itt 10 mm-es kónikus furatot adott egy „cigányfuruval" pásztorunk, míg a másik végéről 6 mm-es vasfúróval fúrt bele a már korábban kialakított nyílásba. A 10 mm-es nyílásba fagyöngy fájából kialakított, egyik oldalán Használatkor az itatószerű test fenekének peremén levő nyíláson át fújjuk be a levegőt, és jobb kezünk mutatóujjával fogjuk be a kakukksíp legtetején levő nyílást. Ezáltal a síp eredeti alaphangja kisterccel mélyül. (68. ábra) A három síp adatait az alábbi táblázatba foglaltuk össze: 403