Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
65. ábra. A csabrendeki ,,hossz ifurugla" díszítése, (a hangszer fejétől a hanglyukakig). 64. ábra. A csabrendeki „hosszifurugla" játék közben. Fig. 65. Decoration of the long recorder of Csabrendek (from the head of the instruments to the note holes). Fig. 64. The long recorder of Csabrendek in use. tője. A hangszer fején ma is bőrsapka van. Ez a hangszer testéből 5 mm-nyire kiemelkedő fakengyelhez van négyszálas zsineggel erősítve. Szinte a tölcséresen kiszélesedő fúvókájának válaszol az ugyancsak kiszélesedő, de hagyományosan szögletesre faragott „furuglavég" is. „Hosszifuruglánk" igen gazdagon ékesített. Spanyolozással borította el készítője szinte minden kis porcikáját. (65. ábra) Az archaikus mértani díszítések mellett főleg növényi ornamentika: levelek, indák, szívből kinövő tulipánszerű virágok ölelkeznek egymással rajta. A spanyolozás a védő birkabél alatt is folytatódik egészen a hangnyílásokig. Az öt hangnyílás környéke mind alul, mind fölül dísztelen, csupán a 3. és 4. lyuk felezőpontjára faragott egy gyűrűszerű erősítést, mintha bambusznád csomója lenne a helyén. Ügyesen hidalja át a henger nyolcszögesítését és egyben az átmérő-vastagodást is hangszerünk faragója. Külön kell szólnunk a védősapka esztétikus díszítéséről. A bőrből varrott, egyik végén üres, nyitott hengerpalástot két helyen is díszíti mozaikszerű kiképzést adó bőrfűző technikával. Látszik, hogy a hangszer készítője minden szaktudását, szorgalmát latbavetette, hogy kedves hangszere méltó külsőt nyerhessen. d) Gyári furulyák, fuvolák Volt, hogy pásztorainkai nem elégítette ki a maguk eszkábálta hangszer, vagy nem sikerült megfelelőre szert tenniök pásztortársaiktól, ezért gyári hangszert is lehet náluk találni. Farkas Antal juhásznál kis ébenfa-pikkoló volt, alpakka billentyűkkel. Három darabba is szét tudta szedni, így kis helyre is elfért a tarisznyájában. Érdekes építésű, gyári készítésű furulyája volt Vigántpetenden Tóth István kanásznak. „Nekem vót furuglám, meg van most is égy, de má el van romúva. Má legény koromba, mikor 21 éves vótam, akkor vettem egy finom kis furuglát, hat billentyű is van rajta, de hát má elkallódik, a billentyűk má lemfe'ntek róla, má bizony nöm jó, meg keveset foglalkozok vele". Most is megvan ez a kis furulyája. Olyan szerkezetű, mintha egy kis pikkoló lenne, de erre a pikkoló-testre egy érdekes fej van szerelve. Az egésznek a hossza, amint Tóth István mondja, „körülbelül egy sukk." 1 7 350 mm a furulya testének hossza, ehhez járul még a mintegy 80 mm-es fejrész. Hat billentyű volt rajta, ebből jelenleg már csak öt van meg. A hangszer hangrése lefelé áll. A játékos elmondta, hogy a billentyűk közül újkorában is csak kettőt használt. A többit, mivel használaton kívül voltak, eldugaszolta. Valóban, most is el van dugaszolva, de nemcsak az a négy, hanem valamennyi. A hangszernek azonban így is csak a felső négy hangja szólalt meg. Mikor a nálam levő blockflötét adtam oda, azon is úgy játszott Tóth István, mintha hatlyukú furulya lett volna. A módosított hangokat a hanglyukaknak félig való lefedésével képezte. Mivel jobbkezének mutatóujja az első világháborúban megsérült, ezért jobb kezén a középső, gyűrűs és kisujját használta. A hegyesdi Simon Gábor is tud arról, hogy gyári hangszereket is használtak a pásztorok: 401
